Ekszperiensz Erendir szolgálatra jelentkezik! :D

Na, hát végülis miért is várnék az élménybeszámoló megírásával, hiszen legalább mos friss a élmény, és úgyis a vonaton ülök, a kedvenc hely az íráshoz, és esik az esõ és hideg van odakint, ez pedig mondhatni a legjobb idõ az íráshoz. : )

Mielõt az indulás megtörtént volna pénteken, otthon ejtõztem a héten. Tudom, elég nagy luxus hogy mindenki suliba jár miközben én két hétig otthon tespedek, de higgyétek el, annak ellenére hogy pihenek, nem éppen a legjobb hangulatban telik, mert hiába a suli az ami miatt szünetem lehet, inkább ne lenne, mert így dolgozni sem tudok, meg még megkeserítik az életünket szünet közben is a tegnapi bejegyzésemben leírtakhoz hasonló húzásokkal, szituációkkal, szóval egy kicsit stresszes szünet ez... Szerencsére viszont több a jó benne. ^-^
Szóval otthon pihentem, kockultam, kicsit fõzõcskéztem, nagyon sokat aludtam (vééégre :D Ez hiányzott a legjobban), közben pedig hüledeztem, hogy micsoda különleges emberrel hozott össze a sors pár hete, és hogy van aki érdeklõdik irántam és bízik bennem. ^^

Aztán pénteken vonatra ültem reggel. Volt egy kis balhé Bobán (Bizonyára Boba Fett szülõhelye :D) az átszálással, sietnem kellett, de szerencsére a csatlakozás megvárta az utasokat arról a vonatról. Onnan már nem tartott sokáig, és máris 6hosttal pacsiztam a pályaudvaron.
Hazamentünk, közben dumáltunk, tervezgettünk, hogy mi minden a program, kirándulás, géming, harcmûvészet, duma errõl duma arról, kis youtube, kaja, stb. stb.
El is kezdtük mindezt megvalósítani, este így benéztünk az étterembe amiben már egyszer jártunk, de új, nagyobb helyre költözött. Hatalmas adag kaját pakoltak elém, de nagyjából sikerült megküzdeni vele. :D Mint mindig, most is valami különlegességre hajtottam, és marha jól tettem, isteni volt a kaja. :3 Egy pár falat maradt, de ahogy 6host is mondta, nem kinyírni magunkat mentünk oda. :D Utána hazamásztunk, folytattuk a programot gaminggel, glowstickkel hülyüléssel, meg kis filozofálgatással, 4 körül már el is tettük magunkat másnapra. XD

Reggel tízkor már az elõzõ napi Dead island-es zombikat meghazudtoló módon kászálódtunk fel, de hasonló intelligenciával. :D Mondjuk szerencsére úgy vettem észre, nem csak én vagyok kettõnk közül a "morning person", szóval ott folytattuk, ahol elõtte nap abbahagytuk; Egész nap programok. :D
Kinéztünk Ausztriába egyet bóklászni, körbenézni, kirándulni egyet, és persze shoppingolni. °O° XD Néztem, hogy mekkora a különbség egy Magyar és egy Osztrák kisváros (vagy inkább falu) között, és durván látványos volt... Nem mintha meglepõdtem volna nagyon, inkább csodálkoztam, milyen szépen rendben tartanak mindent. ^^
Napi poén gyanánt benéztünk egy sexshopba. XD Elég érdekes volt, leginkább a kb 45 éves (vagy inkább ötvenes) eladónéni, aki tök kedvesen és minden zavar nélkül kérdezgette németül, keresünk-e valamit, vagy miben segíthet. XD
Ez azért volt jó, mert legalább így olyan volt, mintha csak simán a cba-ba mentünk volna be zsemléért, vagy ilyesmi. XD
Szülinap-jelleggel kaptam is 6hosttól egy érdekességet, amit amúgy egyikõnk sem vett volna meg külön-külön, de így  a kíváncsiság és a kölcsönös motiváció hatására mindketten vettünk egy-egy ilyen árucikket. :D

Aztán átnéztünk az "1 eurósba", ahol tényleg 1 euró volt szinte minden. 3 euró értékben vásároltam kb 30 eurónyi értéket, ez elég tetszetõs volt. :D Nekem való üzlet.
Aztán utána hazafelé vettük az irányt, és itthon ameriakai stílusú barbecue húsgombócot toltunk egy gyors Lidl-látogatás után. Király volt, fõleg ezzel a barbecue mártással amiben az egész volt. :D A svéd KÖTBULLAR (húsgolyó svédül XD) szimpatikusabb még mindig, de érdekességként ez is király volt, olyannyira, hogy ha látok ilyet otthon is, tuti szerzek be, aztán egy kis steak burgonyát sütve hozzá újra kipróbálom, plave-el, vagy bárkivel aki vevõ rá. :P
Közben Free!-t néztünk, mert felkeltettem a bro érdeklõdését iránta, és meglepetésemre tetszett is neki a cucc, olyannyira hogy késõbb még egyet megnéztünk. Bemutattam neki az Animefreak-et, kedvenc animeportálunkat, ahol a Toradorát, Clannadot, K-on!-t, és egyéb szépségeket néztem meg, párat mondtam neki, hogy melyiket érdemes, remélem õ is rászokik majd a kaja közbeni animézésre, mert akkor hamarosan már ez is frankón lehet közös téma a késõbbi beszélgetéseknél. :D (Pl ki mit látott, mit vett le belõle, hú emlékszel erre-arra, stb. stb. :3 )
Mikor kocsikáztunk dumáltunk arról, hogy a Teamspeaket, kedvenc dumálgatós programunkat Endyvel feldobja õ is gépre, aztán majd nyomatjuk youtube-ra a dumálós életfilókat. :D

Jött aztán egy kis kiképzés Erendir módra, rendesen belevezettem az alapokba, és a tökölést átugorva egymás ellen is edzettünk. Miután az alap ütések-védések megvoltak, már neki is álltam gyepálni, hogy "szokja a törõdést". XD Eleinte láttam is rajta, hogy furcsa volt hogy tényleg megütöm, õ pedig még nem is mert, de hát ez mindig így kezdõdik. :P Aztán kesztyûben is toltuk, így már bátrabban ment neki is a gyepálás, utána pedig levetettük a kesztyût, és látszott is, hogy utána már rákapott az ízére és õ is gazdagodott pár találattal.
Kis bevezetésként ez pont király volt, és a jövõben remélem még komolyabb bunyókra megyünk majd rá. >:3

Aztán utána Úgy döntöttünk, elég késõ van már egy jó kis Penumbra: Overture-hoz. XD (Survival horror a javából :P Természetesen õ játszott, én meg assistoltam. Mikor kicsit élesedett a helyzet, azt vettem észre, hogy 120% hogy nem akar beleugrani az eksönbe, kicsit néha furcsálltam is, hogy ennyire nagyon óvatosan halad, de végülis haladtunk valamennyit a játékkal. :D
Aztán utána glowstickeket ragasztottunk az otthon nuncsakura, és azzal nyomattunk pár felvételt, tök jó ötlet volt, marha jól néz ki ahogy az ember a sötétben pörgeti a fegyvert, rajta pár világító pálcával. :3

Harmadnap, azaz ma volt a hazaindulásom ideje, úgyhogy most itt ülök a vonaton, és pötyögök. :3 (Bár maga a bejegyzés csak este lesz kint, szóval gondolatban utazzatok vissza az idõben kicsit XD)

All in all marha jól szórakoztam/szórakoztunk, és végre normálisan ki tudta magát beszélgetni a két non-stop dumagép. XD Overall viszont észrevettem, hogy 6host annyiban kicsit megváltozott, hogy talán az intenzivitásából visszavett, és úgy mindenben kicsit óvatosabb, elõvigyázatosabb lett. Lehet, hogy ez régen is így volt, csak nem vettem észre, vagy nem vettem észre ennyire, de most nagyon szembetûnõ volt. Ez nem baj, de úgy éreztem, hogy ha kicsit feladna ebbõl a túlzott biztonságosságból, óvatosságból, és kicsit jobban rádolgozna a fejlõdésre, a dinamizmusra és a rögtönzésre, elég sok mindenben (vagy inkább mindenben) rövid idõ alatt sokkal hatékonyabb változást tudna elérni. :P Ez csak ilyen zárójeles megjegyzés, mert hát nem kritizálni akarok, csak jó tanácsot adni. :D

Most tehát zúzok haza... Otthon fõzni kéne valamit. OwO Paradicsomleveshez adott az anyag, úgyhogy azt hiszem, az játszik, másodiknak most éppenséggel nem tudok mit kitalálni, mert nem tudom mihez van otthon material még. De ha ma nem is, holnap mindenképpen fõzök valami finomat. ^^ Plave otthon lesz, mire hazaérek, úgyhogy majd kikérem a véleményét, mit ennénk szívesen. ^w^
Endy pedig elvileg holnap át tud jönni, ami jó lenne, de kérdéses még, mert lehet, hogy nekem programom adódik. ;) Bár ha jól emlékszem, legutóbbi információk szerint csak rövid idõre, de így lesz, akkor nem fogom kihagyni, Endy ráér utána is. :3
Most türelmetlen, kíváncsi, és izgatott vagyok, és ez tetszik, mert végre megint kicsit gyerek lehetek. ^^ Bár mondjuk természetesen nem csak a gyerekek érezhetnek így, de ha egyes érzelmekkel sokáig nem találkozunk, vagy lemondunk róla kicsit magunkban, utána annál újszerûbb, és nosztalgikusabb érzés. : )

Még lehet hogy írok kicsit, most megyek benézek Minecraftba, hogy mit csinálnak otthon a tikok. XD

Addig is hegesszetek pudingot, egyetek húsgolyót miközben Penumbrával játszotok, nézzetek animét és fekvõzzetek! Egyszerre! :D

Sok minden történik mostanában, jobban mondva most. OwO Szívesen írnék is róla, de igazából ez olyan, hogy akkor tud az ember már írni az olyan dolgokról amik vele történtek, miután megtörténtek, mert addig ugye nyilván nem ér rá.

Most éppen nagykiránduláson vagyok, de már két napja, aztán csak holnap indulok haza. Az a poén hogy eljöttem, hogy lazítsak, végre sikerült 6hostnál megszervezni a találkozót, aztán örültem is neki... Hát persze, hogy a suliból elkezdtek azonnal csesztetni, hogy menjek be ezért vagy azért... De már annyira elegem volt belõle meg írtak sokan is mások akik szintén a suliból írtak, hogy direkt ki akarnak cseszni velünk (MEGINT), hogy szartam az egészbe. -_-'

Fogtam magam és simán eljöttem. XD Nem nagyon érdekelt, meg egyik csaj bement szakmai vizsgára jelentkezni... Amire nekem is mennem kellett volna jelentkezni szerdán vagy csütörtökön (amirõl egyébként KEDDEN szóltak, persze mindenki vidéken van/volt és nem ért rá) , és a nõ aki olyan hû de segítõkész, kiakadt, hogy mi miért nem tudunk semmit (mondjuk mert õ nem szólt semmirõl?), elkezdett mindenki elõtt kiabálni hogy senki nem mehet vizsgázni akinek akár egy tárgya és hiányzik, és a csaj orra elõtt tépte össze a papírt, õ meg sírva ment ki...
Hát még jobban is tettem, hogy akkor emiatt nem cancelloltam a kirándulást, mert egyrészt semmi értelme nem lett volna így, másrészt meg akkor a nõ ment volna ki sírva amelyik minket cseszeget a hülyeségeivel. :D

Azon kívül folyamatosan a héten jó dolgok történtek velem, egyre pozitívabb és pozitívabb élmények értek nap mint nap, és egyre közelebb és közelebb érzek magamhoz valakit.^^ Kicsit õszintén szólva elõször furcsa volt, hogy ilyen "hirtelen" egy ilyen pozitív élmény ér, ért ezek után a napok, hetek után... Remélem, hogy most nem a Clannad-részt élem most az életemben, és nem az lesz, hogy most a boldogság után valami giga rossz lesz. :o Mert hirtelen meg szokott környékezni ilyen rossz elõérzet ilyen esetekben, de szerencsére az esetek nagy százalékában nem történik ilyen. : )
Most sem lesz, tudom, csak megint ez a rossz elõérzet játszott velem. Ez csak annyi, hogy szerencsésnek érzem magam, és félek, hogy esetleg valami rossz következik utána, hogy a sors figyelmeztessen. De most nem ez történik, ez a rossz elõérzet csak egy pillanatra volt bennem, és már el is tûnt. : )
Onnantól kezdve már éreztem, hogy csak folyok az eseményekkel, és hagyom, hogy történjenek a jó dolgok, és nem folyton attól félek, hogy mikor lesz valami rossz. : ) Ideje visszatérnem ahhoz az énemhez aki túlságosan sokat gondolkozik azon, hogy minek mi lesz a következménye, és inkább egy kicsit rákoncentrálni arra, hogy élvezzem azt, ami történik, és ne gondolkozzak elõre semmin. : )
Jó érzés, hogy ezt megtehetem most, de ez csak azért van, mert biztonságban érzem magam... Amit aztán tényleg elég régen éreztem.

Arról nem is beszélve, hogy megint új dolgokat hozott nekem az élet, amiket még fel kell fognom. ^^ De értékelem, és örülök, hogy így haladnak a dolgok, látszólag most minden sínen van, annak ellenére, hogy elég sok gond is van amellett. : ) De hát a jót kell nézni, nem a rosszat. :3

A másik meg ez, hogy szomorú vagyok, hogy a környezetemben vannak akik nem tudják értékelni a boldogságukat... Mármint nem magát azt, hogy boldogok, hanem az okokat, az értékeket, azt amivel rendelkeznek, azt AMIJÜK VAN, és ami miatt boldogok lehetnek. Ez nagyon szomorú, és néha érthetetlen számomra, és emiatt néha összezavarodok... Mi a más köztük és köztem? Én miért nem tudok depizni? Pont errõl beszélgettem egy barátommal, aki tud, és mondtam, hogy irigylem, amiért én nem tudok néha úgymond tisztességesen bedepizni. XD Persze ez tök hülyeség, mert senki nem akar depizni... Csak az az érzés "érdekelt" úgymond, hogy milyen lehet úgy tényleg magam alatt lenni, hosszabb ideig. Persze, voltam magam alatt mindig is, rossz kedvem is volt bõven az utóbbi (szerencsére már kicsit régebbi utóbbi) idõkben, de mindig amikor egy pár jó szót hallottam, egy fél pillanat alatt kizökkentem, sose volt ez a: "De nekem akkor is rossz kedvem van." vagy "Most nem tudok vidám lenni.", hanem el is tûnt a rosszkedv (még ha nem olyan sok idõre is), és utána meg már nem is "tudtam"  (miért is akartam volna? Kérdezné a normális ember XD) visszasüllyedni abba a rosszkedvbe, maximum ha újra egyedül lettem hosszabb idõre és megrohamoztak a gondolatok.
Na mindegy, fura. : )
Örülök is neki hogy nem tudok bedepizni, meg nem is, mert nem tudom, hogy másokon hogyan tudnék segíteni, hogy kicsit õk is jobban tudják értékelni a helyzetüket meg hogy ne ragadjanak bele ebbe az állapotba. :(

Ahhoz képest, hogy ez egy rövid kis helyzetjelentés akart csak lenni, elég hosszúra sikeredett... :D

Na mindegy, élménybeszámoló viszont holnap várható az utóbbi három nap, jobban mondva egy hét eseményeirõl, mert megyek haza... : ) És már nagyon várok valamit, ami úgy érzem, be fogja aranyozni a napjaimat. ^^ (már most is így van mondjuk)

Addig is mindenkinek minden jót, kitartást, egyetek banános milbona joghurtot csokibal bevont kukoricapehellyel! °O°

Hihetetlen, hogy az ember gondolkodása, és élete milyen csavart tud venni hirtelen. : ) Egy pár hete még eléggé olyan "megegyezõs" hangulatom volt... Ez körülbelül annyit takar, hogy pozitívan gondolkoztam, nem búslakodtam, és ugyanúgy próbáltam segíteni másokon mint régen, és élvezni akartam az életet és kitartottam, de csak azért, mert belül tudtam, hogy "ez a helyes", azért csináltam csak mert "ezt kell tennem". Ez is egyfajta boldogság nekem, már úgy értve, hogy el tudom magam tökélni annyira, hogy azt tegyem ami helyes, ne emózzak, és haladjak elõre, annak ellenére is, hogy nem minden úgy alakul (vagy minden nem), ahogyan az optimális lenne.
De nyilván ebben ti is látjátok, hogy nincs olyan sok boldogságérzet, többnyire inkább egyfajta sikerélmény. : )

Most azonban kanyart vett az életem, ugyanis elmondhatom, hogy boldog vagyok. : ) Mostanság azért voltak rosszkedves napjaim, mert kerestem azt, vajon mi az amitõl boldog lennék, mire vágyok, mi az, amitõl jobban érezném magam. Természetesen megint itt volt az orrom elõtt. : ) És szerencsére az a rohadt szerencsém még mindig nem hagyott el... :D Ez tényleg hihetetlen. XD Talán tényleg azért választottam még a LaTale-ben is azt a kasztot amelyiknél a Luck a legmagasabb, mert ennyire kihat rám a való életben is? :D Azt sem bántam meg és nagy szerencse volt, hogy azt választottam és a való életben is folyton elkísér a szerencse. : )

A suliban, a melóban, az életben, a szerelemben, a barátaim esetében, mindig, mindenhol elkísért a szerencse. Mindig valami szerencsétlenség után jön a következõ szerencse-adag, de mindig várat magára egy kicsit, hogy mindig elhigyjem, hogy ezúttal nem lesz, és utána csak úgy jön. : ) Ez tetszik. :D
Remélem megtartja a szokását. : )

Azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar újra azt mondhatom: Boldog vagyok. Boldog, és teljes vagyok, most már teljesen, úgy érzem. : ) Visszakaptam azt az érzést, amit annyiszor emlegettem itt is: Az érzést, mikor nem csak te érdeklõdsz valaki iránt, de õ is irántad, és tényleg kíváncsi rád és meg akar ismerni, nem csak úgy tessék-lássék módon néha visszaír két szót, mint ahogy azt sokaknál demotiválásom mellékleteként tapasztalhattam mostanság...
És most összehozott a sors egy különleges személlyel, aki annyira hasonlít rám gondolkodásban, mint talán még senki, ráadásul egymáshoz is pont úgy viszonyulunk, mint a másik, és ez új érzés. ^^ Új, és jó érzés, mert érzem, hogy most teljes vagyok, hogy erre van szükségem. : ) Végre újra van okom mosolyogni, nem kell okokat kitalálnom, hogy mit miért teszek, mi a motivációm, csak úgy megyek és csinálom, és hajt az érzés, hogy kiegyensúlyozott, és boldog vagyok, és ez felbecsülhetetlen. ^^

Visszatért az az érzés amit nemrég írtam le, mikor érzem, hogy: "Hirtelen megint éreztem azt, hogy belülrõl melegít valami, mint általában, ha érzem, hogy vannak akik szeretnek, és "fûtök", vagy hogy mondjam. Mintha belülrõl melegítene valami..."
: ) És ez jó érzés. ^^ Fizikailag is érzem a hatását, végre megint a szokásos módon sapka és kesztyû nélkül, sál+kabát kombóban sem fázom, sõt, ha felveszem a sapkát vagy a kesztyût vagy a sapkát , már melegem van. A sál az mindig kell, a nyakam könnyen megfázik. OwO

Szóval most minden rendben látszik lenni, és nagyon hepi vagyok. ^^ Egész nap csak vigyorgok, és megvan rá az okom. : ) Akik ismernek, és ezt olvassák, talán nem értik, mire fel ez a nagy boldogság, de aki elég jó barátom, nem vészmadárkodik és érti, mi az oka a boldogságomnak konkrétan, és megért. : ) Meg tudja, hogy nem kell engem félteni. :D Még ha most talán nem is lát belem senki igazán, hogy miért lehet velem madarat fogatni. : )

Most minden ki van egyensúlyozva bennem, és ez annyira jó érzés. ^^

Vagy Freischutz? :D Egy kis zárójeles érdekesség 6host Senseinek: A LaTale-ben hamarosan a class-em új fejlesztést kap, 170-es szint felett Duelistbõl a karakterem Freischutz (vagy freischütz) lesz. Találós kérdéses kutatómunka: Honnan származik ez a kifejezés és mi köze a lövöldözõs karakteremhez? ;)

Na, most hogy így eltértem a tárgytól egy kicsit ezzel a megjegyzéssel, térjünk vissza az eredeti témához, ami megint az lesz, hogy megpróbálom leírni kicsit, hogy pillanatnyilag hogyan állok a világgal, hogyan tekintek az emberekre, a környezetemre, meg hogy mit érzek, vagy inkább mit nem. XD (Szal akit nem érdekel váltson csatornát :3)

A freelancert azért írtam, mert most Free vagyok, szabad, ahogy Haruka senpai mondaná a Free! Iwatobi swim club animébõl. Olyan érzésem van, ami még eddig nem jutott eszembe azóta, hogy egyedül maradtam az életemmel meg a problémáimmal. Valami olyasmi érzés, hogy független vagyok, nem függök senkitõl, és szabad vagyok.
És ez a szabadság most nem úgy tudatosul bennem mint egy szükséges rossz, vagy jobban szólva nekem inkább nem is szükséges rossz, mert utálom az egyedüllétet. Ez most olyan, mintha az lenne bennem, hogy ugyanúgy megállok a lábamon mint eddig mióta újra össeszedtem magam, csak most már úgy nem is igazán keresek görcsösen kapaszkodót, nem próbálom keresni a nagy ösvényt, a helyes utat ami kivezet az erdõbõl, hanem elcsászkálok a kis ösvényeken, gombákat fényképezek meg fára mászok és mosómedvét sütök. XD
Sok mindennel úgy vagyok, hogy most már nem nagyon érdekel, nem zavartatom magam vele. Például sok ember akit ismerek átértékelõdött bennem olyan módon, hogy ki az akivel "megéri" idõt töltenem, rá áldoznom az energiámat, hogy erõfeszítéseket tegyek érte, ilyesmi. Ugyanígy a dolgokkal, cselekedetekkel, jobban megvizsgáltam, mi az amit "feleslegesen" csinálok, hogy mi az ami esetleg nem is éri meg feltétlenül a belé fektetett idõt.
Konkrét példát nem mondok se ezekre a cselekedetekre, sem az emberekre, de ezeknek kicsit most hátat fordítottam. Egy régi külföldi jó barátom kedvenc idézete jutott eszembe, miután elgondolkoztam és rájöttem, hogy ez zajlik le bennem, amit leírtam:

"If your world doesn't stop for me, why would mine stop for you?"

Nekem nagyon tetszik, és szerintem tök jól összefoglalja azt amirõl beszélek. : )
Ezt már hetek óta meg akarom amúgy valósítani; Figyelmen kívül hagyni azokat, akik nem mutatnak érdeklõdést felõlem, akikre csak én írok rá néhanapján, hogy vigyem elõre a dolgokat. Ha nem kapok én is pozitív visszajelzést, érdeklõdést, akkor most már nem próbálkozom újra meg újra, hanem expresszionista módon kifejezve magam szarok bele. XD
Logikus is valamilyen szinten, szerintem.

Most igyekszem az lenni aki akarok, nem foglalkozni azzal amivel nem éri meg, és örülni mindennek amim van. ^^
Jól csinálom, mert ma már vigyorogva mászkáltam reggel a metrókon (nem a tetején XDD) és a nagy fejhallgatómban felváltva bömbölt a vocaloid, a tankcsapda meg még sok minden más. :D Tuti hallották mások is de nem érdekelt, csak ütöttem hangtalanul a ritmust a térdemen az ujjaimmal vagy épp csak bólogattam a zenére. ^^
Mindezt persze full fekete cuccban, mosollyal az arcomon, most képzelhetitek, hogy a szegény pesti emberek akik marcona arccal utaznak reggel a metrón, mennyire nem értették, hogy hogy vagyok képes bárminek is örülni. XD Magam sem tudtam épp, minek örülök, annak, hogy élek, hogy egészséges vagyok, hogy azt csinálom amit akarok és vannak csodálatos barátaim, van elfoglaltságom, meg úgy általában mindenem megvhttp://blogol.hu/index.php?w=writeblogan. :) Elmondhatom, hogy boldog vagyok. ^^ És még ki sem kell forgatnom hozzá a valóságot mint általában, hogy a legszörnyûbb dolgoknak is a pozitív oldalát tudjam nézni.. Most nincs szükség erre, csak sodródok az árral, és minden a helyén van és jó ösvényen haladok. ^^

Ja és persze jó zenéket hallgatok. :3

Most éppen ezt :

"Minden napom boldogan tellik
mert az igazi boldogságot azt nem pénzbõl nyerik!
Minden napon büszkén nézek tükörbe
ha nem ismerném magam, ez az egész nem is mûködne!
Minden napon önmagamat adom
Az én utam remélem járható lesz neked egy napon."

Ami az érdekes, hogy azért van az elején írva hogy produced by Arzén, mert így van, és õ az én egyik legjobb barátom, illetve a klip szereplõje is az egyik jó barátom a való életben. : )

Na most megyek, teszek-veszek kicsit. ^^
Szép napot mindenkinek! 

Úristen, a mai nap az tiszta megváltás nekem. :D Ez a két nap így együtt olyan, mintha nem is az én életembõl lenne egy epizód. XD

Tegnap volt a szülinapom. : ) Az utóbbi elmúlt pár évben nem igazán lett megünnepelve úgy igazán, vagy legalábbis csak fel lettem köszöntve egy-két ember által, de megszoktam, hogy nincs nagy felhajtás belõle, sõt azt is, hogy sokan elfelejtik, nem is vettem soha magamra, mert annyira nem volt érdekes nekem, fõleg így, hogy mindig mindenkinek dolga volt, nekem is, aztán így nem is jutott rá igazán idõ, meg nem is szántunk. : )
Az idei azonban teljesen más volt, teljesen le voltam sokkolva és meg voltam hatva, folyamatosan értek a meglepetések. :D Többen gondoltak rám, mint gondoltam volna én magam, például az osztálytársaim közül pártól még ajándékot és meghívást, és egy kellemes délutánt kaptam, hirtelen nem is tudtam hova tenni magam zavaromban, nem tudtam mivel érdemlem ki. :$ :D
Aztán késõbb, estefelé ért a másik sokkhatás, de hát azon behaltam... :D Arról volt szó, hogy pár napja beszéltem Arzénnel, hogy majd átugrik este vacsizni, kajálni egyet, dumálunk egy jót mert már nagyon rég beszéltünk utoljára, aztán hazamegy.
Én ahogy kell, otthon egy szál boxerben vártam, kicsit kupi is volt.. Megjött, nyitom az ajtót, erre egy egész köszöntõgárdát hozott magával a barátaim képében. :DD Betolultunk a hatalmas lakásba, és ezzel meg is töltöttük négyen kb az egészet. XD
Sütit, ennivalót, társast, üdítõt hoztak, de a legnagyobb ajándék õk maguk voltak nekem. ^-^ És tortát is kaptam. *w* Csokitortát, a kedvencemet. >_< Azt sem tudtam, hová legyek. :D Késõ estig ott voltak, dumálgattunk, jól ettünk-ittunk, aztán menniük kellett, mert az élet azért megy tovább.  : ) Mikor elmentek utána órákig csak vigyorogtam, annyira jó kedvem lett ettõl az egésztõl. Hirtelen megint éreztem azt, hogy belülrõl melegít valami, mint általában, ha érzem, hogy vannak akik szeretnek, és "fûtök", vagy hogy mondjam. Mintha belülrõl melegítene valami, és ha ez nincs meg, akkor visszahúzódó vagyok, jéghideg a kezem, stb, ilyenkor meg mosolygok, jókedvû vagyok és melegítek mint egy kályha. :D Szóval annyira jó kedvem kerekedett, hogy kb háromig fent maradtam, majd hatkor felkeltem (sikeresen!!!), hogy beérjek nyolcra a suliba, ahol is dolgozatot-vizsgaszerûséget írtunk.
Aztán hogy ezzel végeztem, el is zúztunk haza mindnyájan.
Csináltunk csoportképet. : ) Ugyanis ez volt az utolsó alkalom, hogy így mindenki osztályszerûen találkozott, hiszen van aki megy szakmai gyakorlatra, van aki nem, van aki megy szakvizsgázni májusban, van aki jövõre teszi le, szóval így az osztály most már szétszéledt, nem sok dolgunk lesz már a suliban. (Legalábbis én remélem)
Furcsa érzés, bár ismerõs, mikor egy évig jártam a másik suliba, ott is így éreztem, miután egy év múlva fel is oszlott az osztály, nem nagyon köttettek ott barátságaim. Egy sem, konkrétan. XD Itt legalább elmondhatom, hogy három olyan embert is szereztem, akit barátomnak neveznék. : ) Ez azért jó arány. ^^ Kérdés, hogy melyikük mennyire akar továbbra is az élete részeként tudni, de ezt majd úgyis eldönti az, hogy mennyire vagyok fontos nekik. :3 Kíváncsi vagyok... :D

És végre vége az óráknak, ez a legjobb az egészben. Nincs több hajnali kelés, nincs több sötétben hazaérkezés meg agyfárasztás a suliban... Annyira felszabadultan mentünk haza a suliból ma, hogy repdesni tudtunk volna örömünkben. XD Most végre, VÉGRE kipihenhetem magamat, aludhatok 5 óránál többet, azzal játszok amivel akarok anélkül, hogy aggódnom kéne, hogy most játék helyett mire kéne tanulnom... :D Tudoom, kocka vagyok és nem játékkal hanem female companyvel vagy a barátaimmal kéne töltenem az idõt, de hát a barátaimat egyrészt most láttam, másrészt fogunk találkozni majd most ebben a kis szünetben is :3, a nõi társaság az meg most nincs meg, és õszintén szólva az elmúlt napokban nem is hiányzik egyáltalán valahogy. OwO Ezt majd leírom részletesebben is, mert fura érzés, de most ilyen idõszak van.
Tehát most haza utazok ahol a kutyák várnak és pizza. :D Ha a vonat nem siklik ki addig, akkor ez a nap tökéletesnek mondható. XD :D Ezért furcsa ez a két nap, csupa jó dolog történik velem. :D Jó mondjuk persze minden nap történik velünk valami jó dolog, de az elmúlt hetekben ez nagyon nem volt jellemzõ, nagyon nehéz és frusztráló volt ez az egész idõszak, és még nekem is nehéz volt néha pozitívnak maradnom.
Meg általában ahhoz szoktam hozzá, hogy a heti rutin abból áll, hogy csapás csapás hátán jön, meg jönnek az egyre idegesítõbb, nehezebb dolgok amiket meg kell oldani, és én meg küzdök velük. Furcsa, hogy most nem ez van. :D

Kicsit úgy érzem most magam mint valami bástya, amit folyamatosan ostromolnak, lõnek, bombáznak, közben a védõk próbálják védeni a falakat, meg visszaépíteni a falakat amik megrongálódnak nap mint nap... És most olyan, mintha egy pillanatra megállt volna a hónapok óta tartó ostrom és kicsi mindenki megállt volna a csendben és felnézett volna az égre és egy kicsit kisütött a nap. Aztán tudom, hogy indul tovább a dolog, és erõsebb lesz a roham mint eddig, meg ugyanúgy beborul az ég, és kezdõdik elölrõl az egész, de nem baj. : ) Most egy kis szünet van, a harcot meg bírom amúgy is... Nem gyûr le egyszerûen az élet, még akkor sem, ha lehet néha több okom lenne feladni vagy sírni, mint másoknak. Inkább nekik is segíteni szeretnék, hogy könnyebb legyen nekik is a küzdelem. ^^

Na, itt vagyok megint. Egy kicsit. : )

Menjünk szépen sorra. :D

A suli: Rendezõdött egy-két dolog, de megint kiderült, hogy más dolog meg nincs rendben, szóval marad a szokásos káosz egyelõre. XD A lényeg most, hogy egyetlen elmaradt tárgyam van, és szaladgálok mindenki után, hogy ezzel csinálhassak valamit, hogy legalább lehetõséget kapjak arra, hogy vizsgázhassak belõle.
Szituáció (mindenki döntse el hogy mennyire fair):
-Meg lett mondva, hogy ezen a héten fogunk az elmaradt tárgyakból vizsgázni
-Ennek megfelelõen fel akartuk venni a vizsgákat, de nem volt kiírva
-Nekiálltunk hetekkel elõtte könyörögni hogy bõvítsenek és írják ki a vizsgát
-Nem írták ki, csak hétfõ reggel 9-kor, mikor már annyira késõ volt, hogy délben már le is járt a jelentkezési határidõ, miközben mi gyakorlati órán csücsültünk, szóval esélyünk sem lett volna felvenni
-Tegnap, mikor a vizsga volt, az a sok ember aki ugyanígy járt mert órája volt, odament a vizsgáztatókhoz, akik kijelentették hogy +3500 pénz fejében délben megírhatják a matekos alapszakosokkal...
-Nekem délben egy másik tárgyból volt kiírva vizsgám XD

Ergo a körülmények olyan szitut generáltak ahol nekem esélyem sem lett volna vizsgázni. :D Egy másik tárgyamat meg nem hajlandóak beírni szóval azután is rohangálhatok holnap, és akkor már csak TÉNYLEG egy tárgyam fog hiányozni (mert a másik tantárgy meglett) amit remélem, hajlandóak lesznek valamilyen módon elfogadni, vagy pozitívan elbírálni. :3 Igazán örülnék, mert ha nem, emiatt az egy buzi tantárgy miatt halaszthatok egy évet.
Amit azért nem szeretnék.

Általánosságban:
Örülök a hóesésnek. ^^ Mindenki nyavalyog körülöttem, hogy milyen hideg van meg fáznak (csak Dante nem, õ továbbra is sapka, sál, kesztyû nélkül lófrál mint mindig XD), de én nem igazán, hisz csak 0 fok körül van. :3 Nagyon jó volt felébredni, kinézni és azt látni hogy mindent fehér lepel borít. ^^ Nem tudta elrontani a kedvem még az angoltanár se. :D Jaj ezt olvassátok el, mai szituáció:

<Ülünk az órán, hót unalom, a tanár monoton hangjával untat minket>
-Attila, folytassa!
<lázas keresés hogy hol tartunk a fordításban (amit már múlt órán megcsináltunk rég)>
-..Õõ izé máris mondom, azonnal..
-Jó hát akkor nem kell! -mondja sértõdötten a tancinéni XD - Attila maga nagyon el van szállva magától amiatt hogy tud angolul és jó volt a fordítása de sosincs itt az órán se testben se lélekben!
Dante mellettem: -Hát én se lennék... XD
<A tanár beszólásától mindenki elkezdett röhögni, én is XD õ meg besértõdött, mondom ok :D nagyon el vagyok szállva XD>
Késõbb...
-Van még a tanórából 30 perc, mit szeretnének csinálni?
Balázs osztálytársam:
-Csináljunk fordítást! <páran a hátsó sorból halkan, helyeslõen megismételjük, köztük én is>
-Attila attól még hogy maga a kisujjából kirázza a fordítást nem azt jelenti hogy mindig csak azt kell csinálnunk!
Hát itt kész volt mindenki, röhögtünk rajta mint az állat XD Nem is értette szerintem... :D Nem is én mondom a fordítást, de le vagyok cseszve én hogy miért ilyen nagy az arcom, mikor soha meg sem szólalok egy szót sem az órán... XD
A többiek mondogatták utána hogy hú, fogjuk le az Attilát mert elszáll magától, ki az ablakon XD Mondtam is Danténak hogy vigyázzunk ha kimegyünk, fogjon meg a cipõfûzõmnél mint egy lufit ha nagyon el akarnék szállni magamtól én nagyképû fasz. :D
De egyébként az egész osztályt folyamatosan hülyézi meg mondja hogy így meg úgy fogunk bukni szakvizsgán meg ilyenek... XD Jó mondjuk pár embernek tényleg olyan a nyelvtudása, hogy nem tudom hogy mennek át... De õket is átengedik majd. : )
Vicc ez a tanár. :D De már csak pénteken kell kibírnunk. X_X

Péntek:
Vége lesz vége a tömbösítésnek, azaz a napi 13 óra sulinak. TwT VÉÉÉGRE. Ez a két hét olyan volt, mintha tényleg egy egész félév telt volna el. XD Fáradtsági szintem is olyan, két hete ma van az elsõ alkalom hogy ilyen emberi idõben írok, és nem éjfél után... mert ma nem hatig rostokoltunk a suliban.
Holnap debütálok az új IKEA family táskámmal amit szülinapomra vettem magamnak. *w* Már évek óta kinéztem de sosem volt pénzem megvenni. ^^" Itt van a szépség. *w*  <- Nézzétek meg a képeket felül. :P
Kettõ az egyben táska, millió rekesszel, a rajzoknak, tollaknak, sulis cuccoknak, kajának, piának, laptopnak, mindennek van benne hely. :D Kívülrõl víztaszító anyagból készült, merevített itt-ott,  hát része hihetetlenül kényelmes, ergonómikus, masszív... Igazi IKEA cucc, imádom :3
Meg is pakolom holnap, ugyanis kaja, sulis cuccok is lesz benne, és az úszócuccom. :P Felpakolok minden kiegészítõt, a fürdõgatyám, úszósapkám, úszószemcsimet, ugyanis holnap meglátogatom a sulink közelében található uszodát ahol mi, akik oda járunk, tök olcsón válthatunk bérletet. *w*
Pont ma fejeztük be Plave lakótársammal a Free! Iwatobi swim club megnézését, amit én már láttam, de õ még nem, tetszett is neki. : ) És ez pont egy úszós anime, szóval a motiváció is megvan. :P

Jövõ hét:
SZABADSÁÁÁÁÁG!!! Hazamegyek, hóban fetrengek a kutyákkal, hóembert építek, pizzát fogok enni (Endyvel el akarok menni pizzázni csak úgy ^w^), LaTale-ezek látástól vakulásig és végre pihenek, piheneeeek. :D El sem hiszem. *w* Végre békén hagynak egy ideig minden sulis, melós szarral, majdnem két egész hétre... Ezek után a poklok pokla után megváltásnak érzem. XD
Aminek még jobban örülök: 6host kollégámmal így végre kilátásba, sõt tervbe, sõt, mit tervbe, most már biztosan betervezve le van zsírozva a találkozó. :P Végre találkozok személyesen is a legkomolyabb beszélgetõpartneremmel. XD Van mit átdumálni... :D Meg mindenféle egyebet is megbeszélni, a jövõt, a jelent, élményeket, stb... jó lesz. ^^ Meg ahogy ismerem magunkat, mászkálunk is erre-arra majd épp eleget. :3

Aztán, hogy mi hogy alakul még a sulival, az most a héten eldõl. :o Remélhetõleg. :3 Mert még nem dõlt el a csúszás-téma, hogy megszabadulunk-e végre egymástól a sulival. :D

Most egyelõre abbahagyom, mert most jön az, hogy bennem mi van felfogás-és érzés-ügyileg... Majd még a ma este folyamán jön a "második gombóc". :D

Ez is eljött a blogos karrieremben... :D Annyiszor láttam másoknál ezt a mondatot, de nem hittem volna, hogy nálam is látható lesz egyszer. :P Ez a mondat:

Annyi minden van bennem amirõl írhatnék, hogy le sem tudom írni. XD

De most tényleg ez van bennem. Legtöbbször, ha nem írok, vagy elfoglalt vagyok, vagy lusta, vagy játszok, vagy nincs mirõl írnom. Ha van mirõl írnom, még ha sok is, szép sorban lököm a bejegyzéseket az olvasóknak mint pultos a sört a bárban.. De most nem megy. :D
Sok minden történik egyszerre, több szálon futnak az események és egyelõre nem tudom nektek leadni a drótot mert még én is csak kapkodom egyelõre a fejemet. :D
Ez fõleg arra vonatkozik, hogy az életemben mi zajlik (káosz és pusztulás van én meg csak vigyorgok ahogy szoktam mintha minden rendben lenne XD).

Ha meg arról akarnék írni hogy mi zajlik bennem... Akkor írhatnám ahogy az Eminem nóta is mondja:
"...and goddamit you little motherf*cker,
if you don't have anything nice to say then don't say nothin'!
...Uh... "

XD Szóval ha nem tudsz jót mondani, ne mondj semmit. :D Amúgy tudnék biztos most is valami pozitívat mondani, de most nincs kedvem ezen agyalni meg kifordítani a dolgokat ahogy szoktam.^^

Meehh... Inkább most azért nem is írok semmit, mert csak panaszáradatot meg hülyeségeket írnék le, amirõl úgyis majd 2-3 nap múlva azt mondanám, hogy hülyeség, ismerem már magam.

Inkább jól beiszok (vízzel) aztán fekszem, holnap indul megint a mókuskerééék.
Yeah.

Hú, de várom már ennek az idõszaknak a végét. XD Egyszerûen olyan sokat kivesz belõlem ez a napi 12-3 óra suli vizsgákkal megfûszerezve, hogy már az sem érdekel hogyan, csak legyen vége.

A sulival kapcsolatban: (ezt most azért is jó leírnom ide, hogy én magam értsem és áttekintsem XD)

Megtudtam pár pozitív információt, pl hogy ha megvan az összes tárgyból az aláírásom (ami megvan) , akkor tuti hogy nem dobnak át költségtérítésesre, akkor sem, ha halasztanom kell egy évet. Valami hülyeséget magyarázott az egyik nõ, hogy viszont ha így halasztanom kell, akkor nem kapok diákot. Ami elég nagy baromság szerintem, mert aktív hallgatói jogviszonyom lesz akkor is, valamint a vizsgakurzusos tárgyakat amik nem sikerültek, amúgy is fel kell valahogy vennem, amihez aktív félév kell, tehát be kell iratkoznom a félévre. Szóval ez hülyeség.
A másik. Megvan a szakmai gyakorlati helyem. ^^ Nagyon jó hely, és kedves a nõ is aki ott van, mondta hogy egy csomó dolgot majd meg is mutat meg elmagyaráz, hogy ne csak úgy legyek ott mint a befõtt, hanem tanuljak is valamit, meg legyen valami hasznom abból, hogy ott vagyok, meg segít a szakdolgozatom elkészítésében, meg a szakmai gyakorlati beszámolóm megírásában. :) Szóval ez király. ^^
Ami nem király, hogy kicsit megzavarodtam, mert leadtam a szakmai gyakorlati papírokat a suliban, és az egyik tanár akinél leadtam az azt mondta, hogy király, akkor mindenképpen csináljam meg a szakmai gyakorlatot idén, mert akkor még ha halasztanom is kell, akkor azt már a jövõ évben nem kell újra megcsinálnom. Én is örültem a fejemnek, hogy jaj de jó akkor nincs is semmi komoly baj, aztán mikor levittem a másik nõhöz a papírt akinek még egy példány kellett, elkezdett nekem magyarázni, hogy ha nincs meg az összes tárgyam és vizsgám, akkor nem is mehetek szakmai gyakorlatra, merthogy akkor leveszik a neptunról, és nem tudom felvenni. (Amit amúgy már megtettem XD)
Hát mondom neki wtf, a másik nõ az azt mondta, hogy meg lehet csinálni attól még idén a szakmai gyakorlatot, nem muszáj azt jövõre. Õ meg mondta, hogy hát a rendelet szerint ez így van, hogy nem lehet elkezdeni...
Hát mondom ez marha jó, akkor ezek szerint ha eközül a két vizsga közül akár egy is, akkor hívhatom fel a gyakorlati helyemet, hogy bocsi, mégsem megyek? :/ Ezt nem akarom, szóval valahogy meg kell ezt oldanom mindenképpen, megtudakolni hogy most akkor végülis mi van. :)
A másik, hogy akkor ha nekem halasztanom kell, ami a héten eldõl, hogy igen vagy nem, akkor tulajdonképpen a regisztrációs hét után nem is lesz semmi dolgom abszolút. Kivéve ugyebár, ha mégis elvégezhetem a szakmai gyakorlatot most, ami jó lenne. Még jobb lenne, ha a szakmai vizsgát is lezavarhatnám ugyebár, de ennyire ne szaladjunk elõre.

Szóval a lényeg, ha így tulajdonképpen szabadságom lesz szeptemberig, vagy még tovább, a tavaszi félévig, akkor ez azt jelenti hogy mehetek melózni. :3 Ami jó , de most jön az érdekesség.

Tegnap ugyanis egyik ismerõsömmel beszélgettünk, és õ mondta, hogy történetesen neki az anyukájáék kint élnek amerikában, Dallas környékén, de hogy Los Angeles környékén is élnek ismerõsei. Ez pedig szuper mert mondta hogy áprilisban mennek ki és tudnának nekem állást és szállást is szerezni, ha úgy van, csak hívjam fel meg beszéljek vele, ha úgy tervezek. : )Ez azért is kapóra jön, mert német nyelvterületre semmiképpen nem akarnék kimenni egyrészt, másrészt meg marha jó tapasztalat is lenne számomra, harmadrészt meg pénzkeresési lehetõségnek sem utolsó, tekintve, hogy azt mondta nekem ez az ismerõsöm, hogy heti fizetés van és a minimum 2000 dollár... Egyik ismerõse pedig recepciósként 6000-et keres egy hotelban egy kisvárosban. Mondtam neki, hogy akkor a kaja meg a szállás is elég drága lehet, de meglepett, hogy azt mondta, hogy nem, még olcsóbb a kaja mint itthon, meg a ruhák is vicc áron vannak.

Szóval ennek örülök, mert amúgy is olyan helyre mentem volna ki külföldre, ahol van ismerõsöm, vagy legalábbis olyan aki tud valamit az ottani dolgokról, meg tájékozott. : )
Nyilván nem könyvelem ezt el máris megvalósított tervként, meg nem ugrok puff bele, de ennek a lehetõségnek most nagyon örülök. ^^

Annak ellenére is, hogy még nem vagyok túl a nehezén, mert legalább látom a végét már. : )

Kombó bejegyzés következik! <ja és rohadt hosszú, szóval kakaót/teát/kávét elõkészíteni :D>

Ezt a két dolgot két külön bejegyzésbe akartam foglalni, de az elsõt már olyan régóta tervezgettem megírni, hogy idõközben felhalmozódtak a témák, és ez a kettõ szervesen összekapcsolódik azon keresztül, ami mondani akarok. : )

Az elsõ tehát az új szlengben található, lehet még egyeseknek új "friendzone" dolog. A múltkor tök sokat gondolkoztam ezen, és csak röhögni tudtam rajta, de tényleg. :D
A definíciója ennek a kifejezésnek az, hogy ha te megismersz egy lányt, és mondjuk nem jössz be neki, nem tetszel neki annyira, akkor ebbe a friendzone-ba rak téged, ami azt jelenti hogy elveti minden lehetõségét annak, hogy köztetek barátságnál valaha lesz több, és semlegessé válsz neki, mint egy lámpa vagy egy asztal.
Ez az ami elterjedt definíciója ennek a baromságnak, és mint a futótûz terjed, és mondogatja mindenki össze-vissza és már szinte rettegnek a fiúk hogy "jaj mi lesz ha a friendzone-ba kerülök?"

Hát már bocsánat de szerintem ez rohadtul szánalmas és nevetséges baromság. XD Véleményem szerint ezt az olyan emberek mondják, akik a nõket eszközöknek tekintik, és ha valakit meglátnak az utcán aki tetszik nekik, már le is vetkõztették gondolatban. Ezek az emberek úgymond a rajtvonaltól egyenesen a cél felé akarnak futni, csak nem a kijelölt pályán. Ami persze kizárást jelent bármilyen versenybõl. XD

Az én tapasztalatom errõl az, hogy ilyen friendzone f*sság ugyanúgy nem létezik mint 10-20-30 vagy 40 évvel ezelõtt.
Ha ott egy lány, akit meglátsz, és tetszik neked, persze, hogy eszedbe jut, hogy talán még a barátnõd is lehetne, de legalábbis felfogod, hogy vonzó. Elkezdesz vele ismerkedni, BARÁTKOZNI (Igen, képzeljétek ezt így hívják (üzenet a "hívõknek")), infókat megtudni róla, bemutatkozni.
Aztán ha már megismertétek egymást valamennyire, akkor tudsz csak képet alkotni arról, hogy õ most valóban különleges-e, szeretnél-e többet is tõle, vagy nem. Ekkor még mindig nem ugrasz rá a csajra, csak eldöntöd, akarsz-e tõle valamit. Ha szerencséd van, õ is épp ezen gondolkozik. Aztán ha eldöntötte az emberfia (férfiak esetében 90% akar valamit általában túl korán, míg a nõk nem ilyen hamariak), akkor megmondja a másiknak, hogy igen, tetszel nekem és több is lehetne köztünk!
"Jaj de én csak a barátod akarok lenni!" BUMM FRIENDZOOONE! mondják majd a haverok mikor másnap összetörve meséled, hogy a szíved választottja csak barátságot akar kettõtök között. Úristen.

Én személy szerint, ha egy lányt megismerek, nem az a célom hogy egybõl ágyba vigyem, fõleg ha még nem is ismerem, mert egyrészt amíg nem ismerem, azt sem tudom eldönteni hogy tényleg tetszik-e (mert a belsõ ugyanúgy fontos), vagy hogy megéri-e egyáltalán ilyen irányba terelni a dolgot. Ha megismertem, megbarátkoztam vele, a barátomnak tartom, ugyanúgy, ahogy õ is engem. A barátok pedig bíznak egymásban. Azokat a férfiakat akik azelõtt akarnak berohanni a várba, hogy leengedték a hidat, nyilvánvaló, hogy beleesnek a várárokba.
Nekem számos lány barátom van és volt, és azt hiszem ezzel nincsen semmi gond. Sokan mondjuk nem hisznek a fiú-lány barátságban, de van ilyen. Kapcsolat elõtt, és kapcsolat után, ha úgy van. :D Persze simán önmagában is, de akkor közös megegyezés alapján, nem úgy, hogy az egyik fél sóvárog, mert azt pedig nem õszinte barátságnak nevezzük. Az csak szenvedés.

Az elõbbit úgy értem, hogy akivel eddig "lett valami" (konkrétan kapcsolat), azokkal is barátok voltunk elõtte. Ez olyan nagy csoda?
Barátokként ismertük meg egymást, kerültünk közel egymáshoz, bíztunk meg egymásban, és vagy alakult valami valakivel, vagy nem. Ha igen, akkor hurrá, hiszen akkor a barátságból kapcsolat lett (amit aztán sokan meg azért nem akarnak mert nem akarnak "tönkretenni" egy barátságot, de erre kitérek mindjárt), ami még jobb, ha meg nem, akkor meg nincs min parázni mert ez azt jelenti hogy nincs vonzalom a két fél között, csak barátság és bizalom.
A szerelem kialakulhat bármikor két ember között, barátok között is, sõt, szerintem ez a normális.
Az már más kérdés, hogy sokan, ha egy barátságból kialakult párkapcsolat vége után siránkoznak, hogy tönkretettek egy barátságot a szerelem miatt. He.
Miért is? Mert többet te nem beszélgethetsz már azzal, akivel együtt voltál valaha is? :D Ez a leggyerekesebb felfogás amit hallani lehet manapság, szerintem, ilyen esetekben.
Azok nem képesek ÕSZINTÉN újra visszatérni a barátsághoz, akik lelkileg éretlenek, és nem tudnak a sérelmeiken túllépni.
Ha két ember képes arra, hogy a rossz emlékeket félretegye és a jóra emlékezzen, és ha a két ember képes arra is, hogy amivel egyszer már rendelkezett azt újra elõ tudja venni, (amire nem sokan képesek) akkor simán lehet újra baráátkozni.
Nyilván nem lesz ugyanolyan mint elõtte, de te sem leszel ugyanolyan mint tegnap, mert az emberek változnak nap mint nap, és egy kapcsolatban is változik az ember és ha szétmennek, már nem ugyanazok lesznek mint amikor még együtt sem voltak. : ) Aki ezt fel tudja dolgozni és el tudja fogadni, nem érez akadályt arra, hogy utána újra barátként beszélgessen egy volt barátnõjével/barátjával hiszen felnõtt emberek vagyunk, és különben is, elõtte is barátok voltak. : )
A másik eset, ha valami olyan ok tart szét két embert egymástól, tartja õket a barátság szintjén, mint mondjuk a felfogás, ízlés, életstílus.
Azaz: "Iiigen, barátként jól elvagyunk, de nem jönnék össze vele meert <ok helye>."
Ami teljesen érthetõ, egyedül akkor okoz problémát, ha az egyik ember érezni kezd valamit, de a másiknak valami miatt tényleg nem tetszik az egyik. ^^"

Itt akkor hozzuk be a másik dolgot, amit meg akartam említeni, az õszinteséget.
Ezt azért akartam elõvenni, mert azt is észreveszem, hogy a mai világban az emberek mennyire félnek õszintén beszélni az érzéseikrõl, a gondolataikról, a véleményükrõl.
Ezt egyrészt megértem. Megértem, mert olyan világban élünk, ahol sokan bánthatnak minket miatta, valamint sokakat a véleményük szerint osztályoznak, amit nyilván nem akarnak, és senki nem akarják, hogy bántsák. Én sem, ezért vagyok bizalmatlanabb. Azonban, ha van valaki akit ismerek, kedvelek, megmondom neki. Te, figyelj, kedvellek téged, mert különleges vagy, okos vagy, stb. Ha valaki tetszik, megmondom neki. Figyelj, tetszel nekem mert csinos vagy, ügyes, okos, stb. vagy. Ha valaki iránt érzek valamit, ha gondolok róla valamit, egyszerûen akarom, hogy tudja, mi az amit gondolok róla, és érzek iránta. Már csak azért is, hogy tisztában legyen vele, tudja mi a helyzet, másrészt pedig szeretem, ha az emberek tudják, mit jelentenek nekem.
Nekem is fontos, hogy egyenesen beszéljenek velem. Ha valakirõl nem tudom hogy mit gondol rólam, én igenis megkérdezem. Figyelj, te mit gondolsz rólam? Kimondom a gondolatomat, nyilván ha akarok valamit valakitõl, azt is megmondom. Nem azt mondom hogy egybõl a fejéhez vágom mindenkinek amit gondolok és kínos kérdések elé állítok embereket, mert persze fontos a megfelelõ körítés, ismerettség, esetleg egy kis rávezetés vagy köntörfalazás. De alapjában véve egyenes ember vagyok, és nem tudom elviselni, ha valaki nem tudja, mit gondolok róla vagy érzek iránta. : )
Már csak azért sem, mert nem akarom azt sem, hogy valaki akit mondjuk szeretek, esetleg elmenjen mással, utána pedig vagy magamban tartom hogy bakker de hülye vagyok, vagy késõbb elmondom neki hogy Hé te amúgy szeretlek, és akkor a másik úgyis azt mondja hogy jaaa nem is tudtam, hát persze hogy nem, ha nem mondtuk el neki. : ) A másik pedig az, hogy a barátaimnak is kimondom sokszor, hogy szeretem õket. Tudom, hogy tudják, de a helyzet az, hogy ha valamit érzel valaki iránt (ebben az esetben szeretet), akkor az csak feltételezés egészen addig, amíg el nem hangzik vagy ki nem fejezed valamilyen módon.
Hogy ez miért fontos?
Azért, mert halandók vagyunk. Nem is tudjuk, milyen rövid az élet, amíg el nem repül felettünk végleg az idõ, és csak arra eszmélünk, hogy hopp, ez az év is elszállt. Mi van, ha történik valami? Valakivel akit szeretünk, baleset történik, vagy megbetegszik, vagy bármi. Akármi megtörténhet. Természetesen ilyet senkinek sem kívánok, csak azt, hogy igenis nézzetek körül, és akirõl úgy érzitek egy kicsit is, hogy õ meg õ meg õ nem biztos hogy tudja, mennyire fontos nekem és mennyire szeretem és jó, hogy számíthatok rá, akkor mondjátok meg nekik.
Voltak és vannak emberek (és lehet, hogy nektek is), akik úgy tûntek el az életembõl, hogy nem is volt rá lehetõségem, hogy elmondjam nekik, milyen fontos szerepet töltöttek be az életemben. Volt olyan is, aki tudta enélkül is, de akkor is jó lett volna kimondani... De van mikor már nincs esélyed kimondani, felhívni, a szemébe nézni és azt mondani:
"Köszönöm." vagy "Szeretlek."
Éppen ezért ha van rá lehetõségetek, igenis tudassátok a szeretteitekkel, akit tényleg szerettek, hogy szeretitek õket.
Legyetek õszinték és egyenesek a barátaitokkal és a szerelmetekkel is. Ne maradjon kimondatlan szó, szõnyeg alá söpört probléma, elharapott mondat, vagy bent ragadt gondolat.
Azért van szánk, hogy használjuk, és az evés és "mégvalami" után a beszéd a legjobb dolog, amit tehetünk vele!

Így tehát az õszinteség amirõl itt beszéltem, inkább az egyenesség másokkal szemben. Igen, bátorság kell ahhoz, hogy kimondjuk az érzéseinket. Azért kell hozzá bátorság, és néha azért félünk ettõl, mert itt is érezzük, hogy bánthatnak minket.
"Mi van ha neki nem is vagyok fontos?" ; "Mi van ha õ nem is szeret?"
Ha esetleg így van, egyrészt nem kell õrlõdnöd, hanem megtudod a választ, és nem fogsz rajta agyalni, másrészt ha elmondod, te akkor is õszinte voltál és megkönnyebbülsz, harmadrészt meg ha pozitív a visszajelzés, még boldogabb leszel. : )

Szeretlek titeket és köszönöm, hogy olvastok! ^^
És szeretek mindenkit aki a barátom és foglalkozik velem és segít nekem! ^^

Sziasztok! : )

Írok nagyonnem sokára értelmeset is ne féljetek, de elõtte muszáj egy kicsit depiznem, nehogy már magamban tartsam. :D

A cím nem vicc amúgy. :D És nem is olyan vicces. ^^" Azt vettem észre, hogy a környezetemben (nem a közeli barátaimra gondolok természetesen) senki nem vesz észre. O.o Illetve a másik, ami hasonló, de mégsem ugyanaz, hogy nem érdeklek senkit.

Történt ugyanis, hogy mostanában kezdtem kicsit jobban nyitni az emberek felé, az osztálytársaim, és mások felé is. Ahogy ezt megtettem, tényleg egy kicsit jobban megismertem egy-két embert, nem nagyon, tényleg csak egy kicsit ismertem meg jobban, de azt vettem észre, hogy egy bizonyos szinten túl egyszerûen nem érdeklik egymást az emberek. (Vagy csak én nem érdeklem õket XD) Tehát elkezdesz valakivel beszélgetni, ismerkedni, és tényleg, el is mond magáról egy két dolgot (amik sztem alapok), meg én is igyekszem magamról mondani dolgokat, hagyni, hogy képet kapjon arról az illetõ, hogy ki vagyok, aztán egyszercsak elérik azt a szintet hogy "Oké, akkor én téged most már ismerlek meg te is ismersz engem.
Jelentése: Ha én nem keresem a kontaktust vagy én nem kérdezek, a másikban nincs is szándékában jobban megismerni engem, vagy ingert arra, hogy én jobban megismerjem õt, legyen szó fiúról, vagy lányról. Ez csak nekem furcsa? Vagy csak én vagyok defektes és nem akar senki megismerni? XD

Nem azért mondom, de "az én idõmben" nem így zajlottak a dolgok. Hosszasan lehetett beszélgetni azokkal akiket meg akartál ismerni és nem folyton én kérdeztem, hanem a másik is érdeklõdött a velem kapcsolatos dolgokról... Most is van egy, illetve két olyan ismerõsöm is, akiket nem is rég óta ismerek és ilyenek. ; ) Velük lehet is ismerkedni mert mint embert meg akarnak ismerni és õk is akarják, hogy én ismerjem õket.
De az emberek 95%-a csak rohan, megy tovább, nem áll meg egy percre sem, nem lehet normálisan beszélgetni egyet valakivel, vagy egy témát normálisan kivesézni, mint... MINT MÁS NORMÁLIS EMBERI LÉNNYEL, BAKKER.
Vagy lehet, hogy mégiscsak én vagyok földönkívüli... :D

De hát ez van. Ha pedig én jeleket kapok arra, hogy nem érdeklem az embereket, teszem azt éppen azt az illetõt, akit esetleg én meg akartam ismerni jobban, akkor veszem a jeleket és alkalmazkodok hozzá... és el is hiszem , hogy nem vagyok érdekes senkinek.
Nagyon szar gondolatok környékeznek meg mostanában...

Szomorú ez nekem...