Írok nagyonnem sokára értelmeset is ne féljetek, de elõtte muszáj egy kicsit depiznem, nehogy már magamban tartsam. :D

A cím nem vicc amúgy. :D És nem is olyan vicces. ^^" Azt vettem észre, hogy a környezetemben (nem a közeli barátaimra gondolok természetesen) senki nem vesz észre. O.o Illetve a másik, ami hasonló, de mégsem ugyanaz, hogy nem érdeklek senkit.

Történt ugyanis, hogy mostanában kezdtem kicsit jobban nyitni az emberek felé, az osztálytársaim, és mások felé is. Ahogy ezt megtettem, tényleg egy kicsit jobban megismertem egy-két embert, nem nagyon, tényleg csak egy kicsit ismertem meg jobban, de azt vettem észre, hogy egy bizonyos szinten túl egyszerûen nem érdeklik egymást az emberek. (Vagy csak én nem érdeklem õket XD) Tehát elkezdesz valakivel beszélgetni, ismerkedni, és tényleg, el is mond magáról egy két dolgot (amik sztem alapok), meg én is igyekszem magamról mondani dolgokat, hagyni, hogy képet kapjon arról az illetõ, hogy ki vagyok, aztán egyszercsak elérik azt a szintet hogy "Oké, akkor én téged most már ismerlek meg te is ismersz engem.
Jelentése: Ha én nem keresem a kontaktust vagy én nem kérdezek, a másikban nincs is szándékában jobban megismerni engem, vagy ingert arra, hogy én jobban megismerjem õt, legyen szó fiúról, vagy lányról. Ez csak nekem furcsa? Vagy csak én vagyok defektes és nem akar senki megismerni? XD

Nem azért mondom, de "az én idõmben" nem így zajlottak a dolgok. Hosszasan lehetett beszélgetni azokkal akiket meg akartál ismerni és nem folyton én kérdeztem, hanem a másik is érdeklõdött a velem kapcsolatos dolgokról... Most is van egy, illetve két olyan ismerõsöm is, akiket nem is rég óta ismerek és ilyenek. ; ) Velük lehet is ismerkedni mert mint embert meg akarnak ismerni és õk is akarják, hogy én ismerjem õket.
De az emberek 95%-a csak rohan, megy tovább, nem áll meg egy percre sem, nem lehet normálisan beszélgetni egyet valakivel, vagy egy témát normálisan kivesézni, mint... MINT MÁS NORMÁLIS EMBERI LÉNNYEL, BAKKER.
Vagy lehet, hogy mégiscsak én vagyok földönkívüli... :D

De hát ez van. Ha pedig én jeleket kapok arra, hogy nem érdeklem az embereket, teszem azt éppen azt az illetõt, akit esetleg én meg akartam ismerni jobban, akkor veszem a jeleket és alkalmazkodok hozzá... és el is hiszem , hogy nem vagyok érdekes senkinek.
Nagyon szar gondolatok környékeznek meg mostanában...

Szomorú ez nekem...