Úristen, a mai nap az tiszta megváltás nekem. :D Ez a két nap így együtt olyan, mintha nem is az én életembõl lenne egy epizód. XD

Tegnap volt a szülinapom. : ) Az utóbbi elmúlt pár évben nem igazán lett megünnepelve úgy igazán, vagy legalábbis csak fel lettem köszöntve egy-két ember által, de megszoktam, hogy nincs nagy felhajtás belõle, sõt azt is, hogy sokan elfelejtik, nem is vettem soha magamra, mert annyira nem volt érdekes nekem, fõleg így, hogy mindig mindenkinek dolga volt, nekem is, aztán így nem is jutott rá igazán idõ, meg nem is szántunk. : )
Az idei azonban teljesen más volt, teljesen le voltam sokkolva és meg voltam hatva, folyamatosan értek a meglepetések. :D Többen gondoltak rám, mint gondoltam volna én magam, például az osztálytársaim közül pártól még ajándékot és meghívást, és egy kellemes délutánt kaptam, hirtelen nem is tudtam hova tenni magam zavaromban, nem tudtam mivel érdemlem ki. :$ :D
Aztán késõbb, estefelé ért a másik sokkhatás, de hát azon behaltam... :D Arról volt szó, hogy pár napja beszéltem Arzénnel, hogy majd átugrik este vacsizni, kajálni egyet, dumálunk egy jót mert már nagyon rég beszéltünk utoljára, aztán hazamegy.
Én ahogy kell, otthon egy szál boxerben vártam, kicsit kupi is volt.. Megjött, nyitom az ajtót, erre egy egész köszöntõgárdát hozott magával a barátaim képében. :DD Betolultunk a hatalmas lakásba, és ezzel meg is töltöttük négyen kb az egészet. XD
Sütit, ennivalót, társast, üdítõt hoztak, de a legnagyobb ajándék õk maguk voltak nekem. ^-^ És tortát is kaptam. *w* Csokitortát, a kedvencemet. >_< Azt sem tudtam, hová legyek. :D Késõ estig ott voltak, dumálgattunk, jól ettünk-ittunk, aztán menniük kellett, mert az élet azért megy tovább.  : ) Mikor elmentek utána órákig csak vigyorogtam, annyira jó kedvem lett ettõl az egésztõl. Hirtelen megint éreztem azt, hogy belülrõl melegít valami, mint általában, ha érzem, hogy vannak akik szeretnek, és "fûtök", vagy hogy mondjam. Mintha belülrõl melegítene valami, és ha ez nincs meg, akkor visszahúzódó vagyok, jéghideg a kezem, stb, ilyenkor meg mosolygok, jókedvû vagyok és melegítek mint egy kályha. :D Szóval annyira jó kedvem kerekedett, hogy kb háromig fent maradtam, majd hatkor felkeltem (sikeresen!!!), hogy beérjek nyolcra a suliba, ahol is dolgozatot-vizsgaszerûséget írtunk.
Aztán hogy ezzel végeztem, el is zúztunk haza mindnyájan.
Csináltunk csoportképet. : ) Ugyanis ez volt az utolsó alkalom, hogy így mindenki osztályszerûen találkozott, hiszen van aki megy szakmai gyakorlatra, van aki nem, van aki megy szakvizsgázni májusban, van aki jövõre teszi le, szóval így az osztály most már szétszéledt, nem sok dolgunk lesz már a suliban. (Legalábbis én remélem)
Furcsa érzés, bár ismerõs, mikor egy évig jártam a másik suliba, ott is így éreztem, miután egy év múlva fel is oszlott az osztály, nem nagyon köttettek ott barátságaim. Egy sem, konkrétan. XD Itt legalább elmondhatom, hogy három olyan embert is szereztem, akit barátomnak neveznék. : ) Ez azért jó arány. ^^ Kérdés, hogy melyikük mennyire akar továbbra is az élete részeként tudni, de ezt majd úgyis eldönti az, hogy mennyire vagyok fontos nekik. :3 Kíváncsi vagyok... :D

És végre vége az óráknak, ez a legjobb az egészben. Nincs több hajnali kelés, nincs több sötétben hazaérkezés meg agyfárasztás a suliban... Annyira felszabadultan mentünk haza a suliból ma, hogy repdesni tudtunk volna örömünkben. XD Most végre, VÉGRE kipihenhetem magamat, aludhatok 5 óránál többet, azzal játszok amivel akarok anélkül, hogy aggódnom kéne, hogy most játék helyett mire kéne tanulnom... :D Tudoom, kocka vagyok és nem játékkal hanem female companyvel vagy a barátaimmal kéne töltenem az idõt, de hát a barátaimat egyrészt most láttam, másrészt fogunk találkozni majd most ebben a kis szünetben is :3, a nõi társaság az meg most nincs meg, és õszintén szólva az elmúlt napokban nem is hiányzik egyáltalán valahogy. OwO Ezt majd leírom részletesebben is, mert fura érzés, de most ilyen idõszak van.
Tehát most haza utazok ahol a kutyák várnak és pizza. :D Ha a vonat nem siklik ki addig, akkor ez a nap tökéletesnek mondható. XD :D Ezért furcsa ez a két nap, csupa jó dolog történik velem. :D Jó mondjuk persze minden nap történik velünk valami jó dolog, de az elmúlt hetekben ez nagyon nem volt jellemzõ, nagyon nehéz és frusztráló volt ez az egész idõszak, és még nekem is nehéz volt néha pozitívnak maradnom.
Meg általában ahhoz szoktam hozzá, hogy a heti rutin abból áll, hogy csapás csapás hátán jön, meg jönnek az egyre idegesítõbb, nehezebb dolgok amiket meg kell oldani, és én meg küzdök velük. Furcsa, hogy most nem ez van. :D

Kicsit úgy érzem most magam mint valami bástya, amit folyamatosan ostromolnak, lõnek, bombáznak, közben a védõk próbálják védeni a falakat, meg visszaépíteni a falakat amik megrongálódnak nap mint nap... És most olyan, mintha egy pillanatra megállt volna a hónapok óta tartó ostrom és kicsi mindenki megállt volna a csendben és felnézett volna az égre és egy kicsit kisütött a nap. Aztán tudom, hogy indul tovább a dolog, és erõsebb lesz a roham mint eddig, meg ugyanúgy beborul az ég, és kezdõdik elölrõl az egész, de nem baj. : ) Most egy kis szünet van, a harcot meg bírom amúgy is... Nem gyûr le egyszerûen az élet, még akkor sem, ha lehet néha több okom lenne feladni vagy sírni, mint másoknak. Inkább nekik is segíteni szeretnék, hogy könnyebb legyen nekik is a küzdelem. ^^