Na, még egy fantáziadús cím.
Azt hiszem, ez a mindegynapok egy bevált sorozat lesz itt. :D
Elcsesztem, az új billentyűzetet úgy kötöttem be, hogy nem tudom az ölembe venni ha felteszem így oldalt a lábam az ágyra... Na mindegy.
Szóval ja.
Szar napok vannak.
Jó ideje nem írtam, úgyhogy ne ugorjunk így előre, inkább kezdjük valami derűsebbel. Például ha már a billentyűzetnél tartunk, befejeztem az új gépem építését. :P Brutális atomerőmű lett, nagggyon durván visz mindent, mint a piros hetes. :D
Most már nem így villog, azóta minden be lett hangolva, de nagyon nagy kaland volt egyrészt egyesével összeválogatni a legoptimálisabb alkatrészeket, hogy minden a lehető legjobb összhangban működjön, és a lehető legjobban nézzen ki, és a stílusomat is tükrözze. :) Ez most nagyon átjön rajta, majd még csinálok képet.
A problémám már csak az, hogy pont a minap elértem a negyed-ezres, azaz 250-es játékszámot a steamen, amiből talán ha ötvennel játszottam egyáltalán, vagy legyen akkor erős túlzással száz... Soha nem lesz annyi időm, hogy mindent végigjátsszak. O.o
Már ez külön egy jó életcél... Na jó, nem baj, majd fogok én még unatkozni ha nyugdíjas leszek, vagy nagyon gazdag. Vagy nagyon gazdag nyugdíjas. (Ha le nem böknek valami rohadt terroristák addig itt)
A másik iszonyat jó hír, hogy végre, VÉÉGRE van rendes net. :D Már el is kezdtem streamelni szinte aznap, azóta sajnos energiám nem sok volt, de nyomatnám egész nap, nagyon tetszik. :) Vettem egy kis 1080P-s kamerát, nagyon baba, aztán jövő hónapban szerintem befektetek egy középkategóriás mikrofonba, mert teamspeakhez ugyan megfelel a razer fülesem kis mikrofonja, de a stream videót hallgatva elég halk meg sok zaj áthallatszik rajta.
Aztán azon kívül meg ja, szar napok jöttek mostanában. Elég elkenődve éreztem magam, mint mindig, megint túlagyaltam a dolgokat, és még ezt megfejelte egy peches esemény, egy kivételesen szar nap a melóban, ahol majdnem elérték hogy kiabáljak mindenkivel, amit eddig csak egy ember tudott elérni, az is nagyon nehezen. (Amúgy persze sokat kiabálok meg hangos vagyok néha, de soha nem idegből :D )
Az agyalás meg ezt még pluszba megfejelve, egymást erősítve baszta fel az agyamat, így hazafelé a könnyeimet nem is visszatartva kullogtam fáradtan, de nem baj, mert itt londonban legalább ugyanúgy nem érdekel senkit ha sírva is látnak végigmenni az utcán, főleg hogy nem "sírtam" csak könnyeztem fapofával, persze látszott rajtam hogy valami nagyon nem oké. (Igazából hazudok, mert míg pesten kb leszarták, itt nem azért nem jönnek oda hozzád, hanem mert tiszteletben tartják a magánéleted és "nem akarnak zavarni", vagy bámulni, szóval nem ugyanaz)
Fáj sok minden, most épp a sok más minden mellett a magány is gyomron vágott megint egy kicsit. Ilyenkor meg az az őrlődés küld depresszióföldére, hogy hiába érzem magam egyedül és lenne jó egy társ, hihetetlenül bizalomhiányos vagyok és nagyon nem nyitok az emberek felé. Éppen ezért vagyok úgy vele, hogy csak várok általában amíg az ilyen időszakok elmúlnak, és visszajön a normál "jóvanazúgy" állapot, és megnyugtatom magam (vagy inkább bebeszélem magamnak?), hogy jobb ez így, jól elvagyok így is.
És igen, az is zavar, hogy arra a bizonyos blogra még mindig fel akarok menni, hogy elolvassam, mi történik azzal a valakivel, akit "nem kéne barátomnak tartanom", de továbbra sem tud nem érdekelni, hogy mi van vele...
De tudom, hogy már nem számíthatok rá barátként, ezért döntöttem úgy, hogy erőt veszek magamon, és csak azért sem megyek és olvasom el, mi van vele. És mellette utálom, hogy ezt kell tennem, mert borzasztó szar érzés, hogy úgy kell tennem, hogy nem vagyunk már barátok csak mert.. Á mindegy erről már túl sokat pofáztam. Frusztráló.
Frusztráló, de érzem, hogy szépen, lassan, egyre kevésbé az. Utálom elfakítani magamban valakinek az emlékét és próbálni saját magamtól megváltoztatni a képet magamban valakiről, akiről pont az ellenkezője alakult ki bennem. GAH. Namindegggggy.
A reggeli műszakok végtelen hulláma ragadott el, hét nap earlyt kaptam be, reggel nyolctól este négyig nyomom minden nap, ami tök jó, mert amúgy hamar elmegy a nap, és annyira nem is kell mostanában megszakadni, de most, hogy már az ötödiket nyomatom, még csak most kezdek hozzászokni újra a korán keléshez.
Ami nagyon nem megy nekem, mert most is tízkor akartam feküdni, hogy aludjak 8 órát reggel hatig, aztán megint nem vagyok álmos.
Mindegy, muszáj mennem mert holnap kikészülök ha nem alszok... Rám férne már egy kis nyaralás...
Remélem Tenshi-channak bejön az ötlet hogy elugorjunk együtt olaszba vagy valahova csak pihenni egy hetet, nem akarok egyedül menni. O.o
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Erendir 2017.06.12. 00:07:42
Ja, meg hát most már amúgy sem kezdenék olyannal, aki nem fogadja el azt, ahogyan élek. :D Nem fogom az edzést, vagy bármit amit szeretek csak azért, hogy legyen valakim, azok az idők már elmúltak. :D Alkalmazkodni azt lehet és kell is egy bizonyos szintig, de soha senki kedvéért nem változtam meg eddig sem, úgyhogy emiatt nem aggódok. :3
És amúgy tökre igazad van, eddig én mindig csak egy leheletnyit megzavartam a vizet, és a másik fél volt az aki válaszolt rá. Sosem voltam egyáltalán nyomulós, csak ha valakinek felkeltettem az érdeklődését kevés információ alapján is, akkor megfelelően reagáltam. :D Nem nagyon teperek, még mindig szeretem az 50-50%-ot, a nők 95%-a meg inkább a "majd a férfi" sztereotípiában várja a szőke lovat fehér hercegen. :D
Úgyhogy igazából nem is nagyon kellene szétstresszelnem magam rajta... Máris jobban érzem magam. XD
Erendir 2017.06.22. 01:36:29
És nem is a kezdeményezésről van szó, mert ahogy mondtad, eddig is javarészt inkább én voltam az aki kezdeményezésre reagált, csupán az elmúlt időkben (ami belátom, hosszú időt jelent itt) nem találkoztam olyannal akinél egyáltalán lett volna motivációm kezdeményezni... Illetve javítom magam, volt, kétszer is, de egyik esetben közbejött egy számomra kizáró ok, a másik esetben meg kiderült egy olyan tulajdonsága a hölgyeménynek ami ellenszenvet keltett bennem. Mindkét esetben én kezdeményeztem, és én is vettem vissza.
Melóban nem nagyon van olyan sajna, mulatozni meg ugye nem járok, legjobb esélyem Arzénhez hasonlóan az lenne hogy gyakrabban eljárni edzeni helyekre (gym, falmászás) és ott találkozni stílusos emberekkel meg jó arcokkal, vagy a másik az online, amivel szintén nincs gondom.
Az egyetlen gond itt velem van, ugyanis ha éreznék rá igazi motivációt akkor megtalálnám a módját. :)