Sok minden történik mostanában, jobban mondva most. OwO Szívesen írnék is róla, de igazából ez olyan, hogy akkor tud az ember már írni az olyan dolgokról amik vele történtek, miután megtörténtek, mert addig ugye nyilván nem ér rá.

Most éppen nagykiránduláson vagyok, de már két napja, aztán csak holnap indulok haza. Az a poén hogy eljöttem, hogy lazítsak, végre sikerült 6hostnál megszervezni a találkozót, aztán örültem is neki... Hát persze, hogy a suliból elkezdtek azonnal csesztetni, hogy menjek be ezért vagy azért... De már annyira elegem volt belõle meg írtak sokan is mások akik szintén a suliból írtak, hogy direkt ki akarnak cseszni velünk (MEGINT), hogy szartam az egészbe. -_-'

Fogtam magam és simán eljöttem. XD Nem nagyon érdekelt, meg egyik csaj bement szakmai vizsgára jelentkezni... Amire nekem is mennem kellett volna jelentkezni szerdán vagy csütörtökön (amirõl egyébként KEDDEN szóltak, persze mindenki vidéken van/volt és nem ért rá) , és a nõ aki olyan hû de segítõkész, kiakadt, hogy mi miért nem tudunk semmit (mondjuk mert õ nem szólt semmirõl?), elkezdett mindenki elõtt kiabálni hogy senki nem mehet vizsgázni akinek akár egy tárgya és hiányzik, és a csaj orra elõtt tépte össze a papírt, õ meg sírva ment ki...
Hát még jobban is tettem, hogy akkor emiatt nem cancelloltam a kirándulást, mert egyrészt semmi értelme nem lett volna így, másrészt meg akkor a nõ ment volna ki sírva amelyik minket cseszeget a hülyeségeivel. :D

Azon kívül folyamatosan a héten jó dolgok történtek velem, egyre pozitívabb és pozitívabb élmények értek nap mint nap, és egyre közelebb és közelebb érzek magamhoz valakit.^^ Kicsit õszintén szólva elõször furcsa volt, hogy ilyen "hirtelen" egy ilyen pozitív élmény ér, ért ezek után a napok, hetek után... Remélem, hogy most nem a Clannad-részt élem most az életemben, és nem az lesz, hogy most a boldogság után valami giga rossz lesz. :o Mert hirtelen meg szokott környékezni ilyen rossz elõérzet ilyen esetekben, de szerencsére az esetek nagy százalékában nem történik ilyen. : )
Most sem lesz, tudom, csak megint ez a rossz elõérzet játszott velem. Ez csak annyi, hogy szerencsésnek érzem magam, és félek, hogy esetleg valami rossz következik utána, hogy a sors figyelmeztessen. De most nem ez történik, ez a rossz elõérzet csak egy pillanatra volt bennem, és már el is tûnt. : )
Onnantól kezdve már éreztem, hogy csak folyok az eseményekkel, és hagyom, hogy történjenek a jó dolgok, és nem folyton attól félek, hogy mikor lesz valami rossz. : ) Ideje visszatérnem ahhoz az énemhez aki túlságosan sokat gondolkozik azon, hogy minek mi lesz a következménye, és inkább egy kicsit rákoncentrálni arra, hogy élvezzem azt, ami történik, és ne gondolkozzak elõre semmin. : )
Jó érzés, hogy ezt megtehetem most, de ez csak azért van, mert biztonságban érzem magam... Amit aztán tényleg elég régen éreztem.

Arról nem is beszélve, hogy megint új dolgokat hozott nekem az élet, amiket még fel kell fognom. ^^ De értékelem, és örülök, hogy így haladnak a dolgok, látszólag most minden sínen van, annak ellenére, hogy elég sok gond is van amellett. : ) De hát a jót kell nézni, nem a rosszat. :3

A másik meg ez, hogy szomorú vagyok, hogy a környezetemben vannak akik nem tudják értékelni a boldogságukat... Mármint nem magát azt, hogy boldogok, hanem az okokat, az értékeket, azt amivel rendelkeznek, azt AMIJÜK VAN, és ami miatt boldogok lehetnek. Ez nagyon szomorú, és néha érthetetlen számomra, és emiatt néha összezavarodok... Mi a más köztük és köztem? Én miért nem tudok depizni? Pont errõl beszélgettem egy barátommal, aki tud, és mondtam, hogy irigylem, amiért én nem tudok néha úgymond tisztességesen bedepizni. XD Persze ez tök hülyeség, mert senki nem akar depizni... Csak az az érzés "érdekelt" úgymond, hogy milyen lehet úgy tényleg magam alatt lenni, hosszabb ideig. Persze, voltam magam alatt mindig is, rossz kedvem is volt bõven az utóbbi (szerencsére már kicsit régebbi utóbbi) idõkben, de mindig amikor egy pár jó szót hallottam, egy fél pillanat alatt kizökkentem, sose volt ez a: "De nekem akkor is rossz kedvem van." vagy "Most nem tudok vidám lenni.", hanem el is tûnt a rosszkedv (még ha nem olyan sok idõre is), és utána meg már nem is "tudtam"  (miért is akartam volna? Kérdezné a normális ember XD) visszasüllyedni abba a rosszkedvbe, maximum ha újra egyedül lettem hosszabb idõre és megrohamoztak a gondolatok.
Na mindegy, fura. : )
Örülök is neki hogy nem tudok bedepizni, meg nem is, mert nem tudom, hogy másokon hogyan tudnék segíteni, hogy kicsit õk is jobban tudják értékelni a helyzetüket meg hogy ne ragadjanak bele ebbe az állapotba. :(

Ahhoz képest, hogy ez egy rövid kis helyzetjelentés akart csak lenni, elég hosszúra sikeredett... :D

Na mindegy, élménybeszámoló viszont holnap várható az utóbbi három nap, jobban mondva egy hét eseményeirõl, mert megyek haza... : ) És már nagyon várok valamit, ami úgy érzem, be fogja aranyozni a napjaimat. ^^ (már most is így van mondjuk)

Addig is mindenkinek minden jót, kitartást, egyetek banános milbona joghurtot csokibal bevont kukoricapehellyel! °O°