Na most már ideje ide is írnom valamit végül.  Kb öt bejegyzés van már itt vázlatba megírva, és mind úgy kezdődik hogy "jó rég írtam már". Hát annyira régen írtam, hogy ezeket inkább ki is töröltem, mert a mondanivalójuk már rég elavult. XDTöbbek között az volt az oka annak, hogy sokáig nem írtam,…

Régen éreztem már magam ennyire furán, és ennyire jól. Együtt érzem a kettőt, de nem mondanám, hogy bánom, vagy hogy bármilyen szempontból rossz érzés lenne. Az elmúlt napokban a "furán" része erősödött, mert furcsa álmaim voltak szinte minden este, ami nem jellemző. Nem is emlékeztem sokáig rájuk…

Vannak olyan dolgok az életben amik egyszerűen nem mennek.  Nem, nem és nem. Biztos mindenki így van vele, tuti van mindenkinek legalább egy valami mumusa, ami az egész életében elkísérte eddig, és nem tudta megváltoztatni. Nekem a fixa ideáim az egyik, az, hogy folyton másoknak akarok jót, és ezt…

Mármint, távol másoktól. Rájöttem, hogy hiába próbálok mások felé nyitni, vagy közeledni, teljesen felesleges, és automatikusan zárkózok be. Az a gond, hogy az elmúlt időben, vegyük mondjuk az elmúlt két évet, sok mindenre rájöttem, és az emberi viselkedés egy kicsit jobban arcon ütött, mint eddig.…

Az vagyok ugyanis, együgyű. :DJól vagyok, és nem vagyok jól egyben. Megint túl sokat gondolkodok, és valszeg magamra vettem valamit, ami nem is nekem szól. Legalábbis remélem hogy nem nekem, mert én akármennyire is gondolkozom vagy filózok, nem vagyok K.Őh. De amúgy milyen sokszor előfordult már ez…

És ezt most nem úgy kell érteni hogy lúzer, mint amit azokra mondanak akiknek semmi nem jön össze, nem erről van szó. Szó szerinti értelemben értem, vesztes. Veszítek, folyton. Ideges vagyok, mérges, és zavart. Ilyenkor általában nem szoktam írni, de már pár napja cseszi az agyamat valami, úgyhogy…

Pánikroham. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy mi az, meg hallottam innen-onnan, utána is olvastam hogy mi ez, és először azt hittem, ez a stresszes/depressziós/egyéb "mentális betegségben" szenvedő embereknél fordul elő. Azért olvastam utána mert olyan embereknél is láttam hogy "hú pánikrohamom…

Ez a bejegyzés amolyan tiszteletnyilvánítás-köszönetkérés szerű a legjobb barátom, Akai-kun számára. Igazából azért írom mert mostanában megint eszembe jutott, mennyi ideje ismerjük már egymást, és az ok-okozatokra, hogy mi miért, és hogyan történt az életünkben, azokra a dolgokra amik miatt…

Most olyan hülye kedvem van megint. Igazából most úgy írnék, de csak panaszáradat lenne, azt meg nem akarok írni úgy, hogy mindenki lássa, mert nem érdekel egyrészt senkit, másrészt meg nincs jogom panaszkodni. Ha megnézném objektíven az életem, van melóm, ami jól keres, a…

Vagy mi. O.o'  Az őszintét megvallva, eléggé félek tőle. A tavalyi karácsony is elég szar volt, úgyhogy annál csak jobb lehet az idei, de őszintén szólva eléggé reménykedek benne, hogy dolgozni fogok. :D Ami amúgy eléggé valószínű is, nem tudom, kik lesznek szabadságon, de…