Imádom a mangát

Na írok valami gyorsat még mielőtt lefekszem, meg hogy ellensúlyozzam az előző bejegyzést. (Meg eltakarjam)

Mostanában megint elkezdtem egy mangát. ^^

A legutóbbi amit olvastam a Koe no Katachi volt, amiről talán írtam is bejegyzést, de most lusta vagyok kikeresni hogy belinkeljem. Az nagyon jó shoujo-romance-slice of life manga volt, egy nagyon érdekes adalékkal, sok csavarral, érzéssel, és drámával. Utána meg az Amaama to Inazuma-t olvastam ami meg aranyos, de egyben egy kicsit szomi is egy-két helyen, de főleg inkább moe meg főzős.
Most egy másikat olvasok, aminek Horimiya a címe. ^^ 
http://mangafox.me/manga/horimiya/
Csak olvassátok el a három soros bemutatót, az a történet lényege. :) Azt hiszem, ugyanaz az írója mint a Pandora Hearts-nak, úgyhogy lehet hogy az lesz a következő, végre nekiesek annak is. :)

Azért szeretem a mangát, mert az érzések, és a drámai pillanatok sokkal élesebben átjönnek mint az animében. Mangában sokkal kevesebb az inger, nincsenek színek, zenék, hangok, mozgás. Szóval még a képregénynél is kevesebb dolognak tesz ki, mert azok általában színesek, de a manga nem. Így a mintákkal játszanak sokszor, na meg hát a nagyszerű rajzolással. És mivel ez is mesterien van rajzolva, nagyon átjönnek az érzések, és ez jó. 

(Csak egy kis pillanatkép - mennyi érzés átjön ezen is: http://mangafox.me/manga/horimiya/v06/c036/11.html )

Mármint jó is, meg rossz is. :D A történet nagyon emlékeztet tinikoromra, amikor először éreztem szerelmet, tudjátok amikor az embernek még új ez az egész meg szégyenlős meg minden. :D Első csók meg ilyenek, hehe. Szóval kicsit nosztalgikus és emiatt megmosolyogtat, de ahogy az tőlem megszokott, a legbénább jeleneten is meg tudok hatódni és totál bestresszelek az izgalmasabb részeknél, ugyanúgy mint mikor könyvet olvasok. :D
Ilyenkor mindig nagyon furán érzem magam, mert általában kerülöm az erős érzelmeket, nagy ívben. Igazából még akkor is kerültem mindig, amikor kapcsolatban voltam akárkivel, legalábbis igyekeztem. XD Mindig a békességre törekedtem meg minél kevesebb veszekedésre, összetűzésre, minél több összhangra, meg egyetértésre, sértődés elkerülésére, stb. :D Az utóbbi... ő... őh. vájá... fassetudja. Na mindegy szal az utóbbi kb 4 évben meg kifejezetten érzelemmentes, legalábbis erősebb érzelem-mentes életet éltem, és jelenleg is ezt teszem. Most hogy ez jó vagy rossz, nem tudom, igazából mind a kettő, de inkább a jó felé hajlok, mert szeretem a nyugalmat.  :D
De ezek a mangák kicsit megdobogtatják legalább a szívemet, ezek a csavarok meg történetszálak amik kibontakoznak mindig érdekesek, viccesek, keserédesek, és életszagúak. :) Talán annyi elég is nekem, hogy csak írásban élem át ezeket mostanság... XD

Szóval szeretem a mangát! Egyétek ti is! Megyek iszok neo citránt mert dógozni kell mint a güzü.