Kutyázás meg egyebek

Na szóval itt a két hetem második fele, amit már Akai-san nélkül töltöttem. Sokkal kevésbé eseménydús, de meg kell említenem. :)

Szóval miután Akai vasárnap hazarepült, én egy hétig a hotelban laktam ahol dolgozom, mert igazából nem is hotel, hanem egy apartman-komplexum vagyunk, ami azt jelenti hogy több vendég is akár évekig ott lakik, de legalábbis legtöbbször sokáig. Elég jól összehaverkodtam az egyik párral akik egy évig ott laknak, és van egy angol bulldogjuk, és megkértek szépen hogy tudnék-e vigyázni rá egy hétig, de úgy, hogy ott is maradok estére, mert ők spanyolországba utaztak. 
Akinek nem volt még kutyája, annak mondom, hogy ez rohadt nagy felelősség, és elég nagy megtiszteltetés is. XD Egy kutyára teljesen más vigyázni mint egy gyerekre, egy gyereknek sokkal több igénye lehet, viszont egy kutya akkor sem tud magára vigyázni ha történetesen öt éves és nagyon okos kutya. Egy kutya intelligenciaszintje kb megegyezik egy kétéves gyerekével, de abban különbözik hogy attól még új ismereteket gyűjt az évekkel, tapasztalatot. Szóval kialakul egy személyisége is, amit nem lehet megváltoztatni.

Lényeg a lényeg hogy elvállaltam, és egy hétig ott dekkoltam az apartmanjukban. Nem mondom hogy rossz volt meg nem mondom hogy jó volt, mert megvoltak az előnyei meg a hátrányai is. Először is amikor beköltöztem, már az első pillanattól hiányoztak a barátaim, most itt Arzénra meg Endyre gondolok, mert fizikailag velük lakok együtt nap mint nap. 
Aztán ugye hiányzott a saját kis kuckóm, a szobám, amit annyira imádok hogy nem bírom kihangsúlyozni. Mindennek megvan a helye, minden úgy néz ki ahogy én elterveztem, minden ott van ahol lennie kell. Biztonságban érzem magam itt, pontosan tudom hogy ha merre mozdulok mi hol van és hogy tehetem. Az apartmanban hiányzott a "saját" konyhám is, idekint is már az új lakásban ahol most lakunk, már számtalan órát töltöttem el főzéssel, sütéssel, mindenhez megvannak az eszközeim ugye, szintnén tudom mi hol van, és otthonosan mozgok. 
Bent nem is nagyon főztem, kedves Iceland barátomhoz fordultam, ami egyébként meg tökéletes volt, mert arra a hét napra teljesen jól bevásárolgattam mindenféle jót, kísérletezgettem új termékekkel,  (tényleg, kéne új icelandos bejegyzés lassan új kajákkal :D) és mindezt fillérekért (na jó, fontokért, de itt egy font kb annyi értéket képvisel mint otthon egy kétszázas a boltban).

A kutyával elvoltam, sok dolgot nem tudok mondani róla. Neveletlen volt, elkényeztetett, és roppant csúnya. XD De attól még szőrös, kutya, és még így is sokkal jobban kedvelem még őt is - a neve amúgy Hemingway - mint sok embert akit ismerek. XD A makacssággal meg a neveletlenséggel meg tudok bánni, elég szigorú vagyok ha bármilyen téren tanítok/nevelek/fegyelmezek, de ugyanakkor eredményes is, és nem szemét. :) Szóval elértem, hogy a kutya azt csinálja amit én mondok és ne fordítva legyen, ami neki nem tetszett mert a gazdáival ez a helyzet. :D Hát csalódást okoztam neki, de egy pár nap durci után már ő törleszkedett hozzám, ami természetes, mert a kutya falkaállat. Hiába akarja valaki családtagként kezelni, a kutya csak hierarchikusan tud gondolkodni, és akkor adja a legtöbb szeretetet, akkor hűséges, akkor okos, engedelmes, fegyelmezett, egészséges és awesome in general, ha ebben a hierarchiában a gazdája áll legfölül, és ezt meg sem szabad engedni kérdőjelezni, mert a kutya ha megkérdőjelezi, megpróbál falkavezér lenni, ergo neveletlen és követelőző lesz.

Az még jó volt, hogy a gépemet bevittem, így nem unatkoztam napközben, és nagyon gyors internet van bent, amit ki tudtam használni. Azért igyekeztem nem egész nap bent lenni, de egyes zónában csak a gazdagoknak van mulatsága, ami meg nekem eleve nem fekszik, nem azért mert nincs pénzem, de nem fogok hülyeségekért felesleges pénzt kidobni, így neveltek és kész. Az élet meg, a saját tapasztalataim eléggé olyannak neveltek, eléggé megnézem még most is mindennek az árát, csak több dolgot engedhetek meg magamnak ilyen fizetéssel, de így is próbálom minimumon tartani a felesleges hülyeségek vásárlását. :D (De azért a lávalámpáról ami már fél éve benne van az ebay-es watch listemben, még nem mondtam le XD)
Elmentem inkább az egyik parkba, és kiderült, hogy az egy nagyon nagyon szép park, sokkal szebb mint a Hyde park itt Londonban, csak a város nyugati részén van, mi meg izomból északon- északkeleten. 

Aztán egyszer hazalátogattam, mert bekötötték végre az internetet. Nem azt amire eleinte iratkoztunk fel, mert az még mindig "folyamatban van", már vagy egy éve... De legalább valami van. Kicsit lassú, kicsit gyenge, de a miénk. Legalább már nem a szomszéd netjét kell lopni amin hatszázan vannak meg nem a lépcsőn kell tárolnom a mobilomat ahonnan száz méter vezetéken át fut bele a net a mobilomba... Aztán majd csak megjön a gyorsabb net is egyszer.

Mondanom sem kell, vasárnap amikor kipakoltam az apartmanból, nagyon boldog voltam. Nagyon hiányoztak már a srácok, meg a saját kis otthonom. Nagyon fura is volt, mert én még életemben nem éreztem honvágyat, de tényleg. Amikor kisebb voltam és a lakótelepen laktunk, nem kötődtem annyira nagyon a helyhez, de szerettem azért. Miután onnan elköltöztünk, albérletben laktunk, azt már nem tekintettem otthonomnak. Mikor anyának meg apának is lett lakása, ekkor már rég el voltak válva, itt is-ott is voltam, legtöbbet anyánál, szóval azt szoktam meg, de az sem hiányzott soha, miután eljöttünk sem, pedig ott voltunk vagy hat évet asszem.
Soha nem volt egy megszokott hely, egy hely ahol felnőttem. Az egyetlen állandó dolog az Akai-san és Endy lakása volt nekem. :D Az mindig ugyanott volt (egyszer változott, de csak egy emeletet), és ott töltöttem a legfontosabb időt szerintem. XD
Utána ugye megépült a ház vonyarcon, azt a helyet meg szintén nem hiányolom, mert sok jó emlék kötődik oda, de annál több rossz... Pesten meg megint albérleteztünk, ott sem nagyon voltam otthon, csak mikor Akai-sannal laktunk ketten, na akkor pl abszolút otthon éreztem magam és éreztem, hogy jó helyen vagyok. 
Aztán mikor kijöttem ide, az első helyen ahol laktunk nem éreztem/éreztük jól magunkat, ahová Arzén csatlakozott mellém, aztán mikor már összeköltöztünk négyen ebbe a lakásba, onnantól kezdve nagyon jól éreztem magam. :) Eddig tényleg nem tudtam, mit jelent az az "otthon melege" vagy honvágy. Legelőször akkor csodálkoztam amikor hazautaztam magyarországra, és kb egy hét otthonlét még el sem telt, de már hiányzott a saját szobám, a srácok, így egyben az egész, az otthonom. 

Más téma, még mindig elég szarul/szarnak érzem magam, az előző bejegyzésben leírtak nyomán. Nem hibáztathat mondjuk senki, gondolom csak természetes hogy ha valaki csak úgy kilép az életedből aki a barátod volt addig, akkor hiányzik, és nem veheted fel vele a kapcsolatot, meg próbálsz nem is gondolni rá hogy ilyet tegyél, de hát most ez milyen már? Úgy értem, persze hogy eszedbe ötlik, mert meglátsz egy képet amit szívesen elküldenél egy barátodnak akinek tudod hogy tetszene, vagy csak úgy dumálnál vele egyet hogy mi újság, de egyszer csak nem teheted meg... Elég fos. 
Na mindegy, majd megszokom, hozzászokok, beletörődök idővel. :)

Következő bejegyzésben írok a S.O.M.A.-ról, amit nemrég fejeztem be, és nagyon pozitív élmény volt. Nagyon rég játszottam olyan játékkal ami akár megközelítette volna ezt a szintet, a mai horror játékok elég gagyik.
Ez valami más volt. :) Na csó!