Mindegynapok 4. - Beteges

Mindegynapok, azaz Erendir megint túl fáradt ahhoz, hogy egy kreatív címet találjon ki. 

Most úgy döntöttem, hogy azt az időt ami még lefekvésig hátravan, kivételesen nem értelmetlen youtube-videók nézegetésével fogom tölteni (tudod, az amiken csak elrötyögsz, de végső soron semmi xp-t nem ad), vagy játékkal, hanem végre kicsit updatelem itt a dolgokat a blogon. 
Actually, ezt egy kicsit gyakoribb szokássá kéne tennem (Itt most elképzelem az olvasók helyeslően bólogató fejét), mert abban is segít, hogy összeszedjem a gondolataim, és haladjak előre az életemmel.

Na lássuk, mik történtek a közelmúltban. Pillanatnyilag nem ugrik be meddig kéne visszamennem, szóval megpróbálok csak úgy gondolatban magamtól visszamenni az utolsó pontig amit leírtam még...
Megpróbáltam kivenni a szabadságom a múlt héten, ami viccesen zajlott. Alaposan megnéztem, nem-e foglaltak a napok amiket ki akarok venni, és aznap ki is vettem őket a menő kis online rendszerünkben, amit a főnöknek el kell fogadnia később. Pénzben kellett volna fogadnom, magamban mondtam, hogy TUTI, 100% hogy valami gond lesz vele és kapom az e-mailt hogy valami nem jó, csak mert miért ne. Megjegyzés: A rossz előérzeteim ugyanúgy kb. 100%-ban bejönnek mint a jók, a gond csak az hogy jóból és rosszból és ritkán van, de rosszból gyakrabban. 
De lehet akárminek betudni, a lényeg hogy már másnap kaptam az e-mailt hogy deeeeee nem jó mert az egyik éjszakás kolléga kivett PONT ugyanakkor két hetet mint én. Ez még önmagában nem jelentene semmit, hiszen semmi közük a nappali beosztáshoz, DE! Én vagyok az egyetlen a londinereink közül aki eddig csinált éjszakás műszakot, és mivel hárman vagyunk, ezért ha a nappali műszakot fedezni akarjuk, ahhoz legalább két ember kell, és mivel így éjszakás nem lesz, egy hetet  nekem kell majd nyomatni éjszakás műszakban. Ezt abszolút nem bánom, mert én mondtam, hogy nyugodtan tegyenek éjszakára ha akarnak, nincs vele semmi bajom, csak EGY: szólhatott volna a kedves főnököm, hogy "Ja amúgy éjszakás műszakra tettelek EGY HÓNAP MÚLVA", mikor max 2 hétre előre látom a beosztást, KETTŐ: Jó lett volna ha esetleg abban a táblázatban ahol a szabadságot vezetjük (azaz mindenkinek ott van mikorra vette ki), ott lett volna szóban forgó kollégám is, ugyanis oda is el lett felejtve beleírni, HÁROM: Tervezhettem újra mindent, mert már majdnem nekiálltam minden jegyet is megvenni ami kell, NÉGY: Így most kb 2 héttel későbbre van minden tolva, és azért vettem volna ki így a szabadságot, mert már eléggé le vagyok fáradva így is fizikailag meg lelkileg, és elkelt volna egy kis pihenés.
Na mindegy, ezt áthidalva megváltoztattam a dátumokat, most már el van intézve minden, az a lényeg... 

Ami a pihenést illeti, meg a bejegyzés címét, némi pihenést most elintézett a testem számomra egy kis kényszerpihenővel, ami még engem is meglepetésként ért, ugyanis lebetegedtem. Ez önmagában nem nagy cucc, egy influenzavírust, egy náthát, egy kalicit simán elkapok, de általában ez még annyira sem hat meg, hogy ne kelljen munkába mennem miatta, ellenben most annyira szarul voltam, hogy konkrétan hazaküldtek melóból. Ami megintcsak azt takarja, hogy én ott akartam maradni ugyan, de erősen elküldtek haza mert már annyira sárgultam. XD 
A reggel még jól indult, aztán éreztem, hogy a refluxom kicsit a kelleténél kényelmetlenebbül nyomja a mellkasom meg a nyelőcsövem, ami nem épp kellemes, de reggelizni és inni még tudtam reggel, semmi gond, mondom akkor nagy baj nem lehet, majd elmúlik pár óra alatt. 
Aha. 
A melóban már a műszakom kezdeténél éreztem hogy valami nem okés, ugyanis kezdtem egyre sűrűbben venni a levegőt, és ezzel szemben egyre kevesebb oxigénhez jutni. Az izmaim meg a bőröm és a fejem elkezdett fájni, és ezek mind egyre erősebben jelentkeztek és egyre gyorsabban romlott az állapotom. 
Le-leültem egy öt percre, aztán mikor jobban lettem vissza-visszaálltam a hallba, de már kezdtem lassan a látásom is elveszíteni, mondom ez már elég jó kis oxigénhiány, mondom lemegyek szünetre, aztán utána majd meglátjuk. 
Azt az egy órát végigaludtam, semmit nem ettem és ittam már reggel óta, de se szomjas, se éhes nem is voltam. 
Miután felmentem a szünetemről, nem nézhettem ki jobban, mert leültettek az irodába aztán miután visszaért egyik kollégám a szünetről mondták, hogy zúzzak haza inkább. XD Eleinte taxit is akartak nekem hívni, de gondoltam annyira azért nem vagyok béna hogy ne tudjak hazajutni. :D Ezt a kijelentésemet háromszor is átgondoltam miközben hazafelé mentem, mert egyre jobban fájt mindenem, ekkor már hasmenésem is volt így bárminemű mozgás kínszenvedés volt, és most már az egész testem égett, így biztos voltam benne hogy lázas vagyok, mert a hideg is rázott ezzel egy időben. Aztán a szokott kb 45-50 perc helyett olyan másfél óra alatt hazaértem, de itt már annak is örültem, hogy élve egyáltalán és nem a közelben működő temetkezési vállalkozásnak kellett kiküldenie a fekete mentőautójukat értem. :D Kb 4 óra alvás után kicsit begyógyszereztem magam, bátor voltam mert bevettem egy nurofent, annak ellenére hogy arra is enyhén immunis/allergiás vagyok, ergo több fájdalmat okoz mint amennyit csillapít, de aztán végső soron segített, másnap reggelre jobban lettem valamivel. Ezután már enni-inni is tudtam, szóval nekiálltam megpróbálni visszapótolni mindent amit veszítettem, de a gyakori vécére rohangálás mellett ez nem olyan egyszerű. Aztán végülis jobban lettem, annyira, hogy Arzénnal, aki amúgy szintén hasonló tünetekkel küzd, elmentünk boltba mert azért kaja mégiscsak kell. 
Kalandos út volt, mert nagy önbizalommal indultunk el, de úgy értünk haza mint két félhalott, úgyhogy mégsem voltunk annyira nagyon a toppon még. :D

Itthon aztán kicsit jobban visszaregenerálódtam, főzni is tudtam, úgyhogy minden oké, holnap már tényleg visszamegyek melóba. Csak kicsit sokkolt a tény, hogy annyira le tudott dönteni valami, hogy ezt a napot is ki kellett vennem, ma jelentettem beteget először egész életemben. O__O Fura érzés, de remélni tudom csak, hogy ez is volt az utolsó egyben. XD

Jó hír, hogy mostanában kevesebb jutyúbot nézek, és több animét. Ami azért szuper mert sok anime van tervben, és nagyon sokkal vagyok lemaradva, és igazából időm van rá, csak másra kell beosztanom. 

Őőő... Még esküszöm lett volna egy csomó minden amit le akartam volna írni, de egyrészt most már késő van eléggé, másrészt meg hót elfelejtettem! O.o Majd a következőben kitérek azokra is, ha addig eszembe jut! :D