A napokban elfilóztam azon, hogy igazából az ilyen párkapcsolati meg barátnőzős dolgokban lehet, hogy nem is velem van a gond, mármint abból a szempontból értem, hogy lehet hogy nem is én vagyok a válogatós. Nincsenek kivételes igényeim, csak kivételes vagyok. (De nagyképű kijelentés ez... de nem érdekel.)
Azért mondom ilyen megközelítésből, mert megvizsgáltam kicsit az igényeimet, és nincsenek nagy elvárásaim, ha magamba nézek, és megkérdezem magam, hogy mire van szükségem. Az ideális nekem az, aki szvből szeret, hűséges hozzám, ragaszkodó, és pozitív felfogású. Nem kell hogy szupermodell legyen, nem kell hogy ugyanazokat a dolgokat szeresse mint én, nem kell tökéletesnek lennie. Én sem vagyok az, és éppen elég hülyeségem van, amiket nem egyszerű elviselni, ahogy talán mindenkinek vannak. Ezzel én is tisztában vagyok, és senki mástól nem várok el olyat, amit magamtól nem várnék el. Ami azt illeti, nem nagyon várok el semmit mástól, inkább mindig arra koncentrálok, hogy én magam mindent jól csináljak. Ha szeret valaki, boldog vagyok, mert én is őt, és ha ez valamiért megváltozik, ha már valaki nem akar velem lenni, és nem tudjuk megoldani, megbeszélni a dolgokat, nem ragaszkodok foggal-körömmel hozzá. Én minden ígéretem megtartom, ezt tudom. Ha a másik fél nem, csalódott vagyok, de nem haragszom, de mélyen elgondolkozom, és hagyom hogy elváljanak az útjaink.
Furcsa paradoxon ez, ha belegondolok, hogy közben meg at the same time kivételesen ragaszkodó vagyok, néha talán túlságosan is.
Csúnyán szeretethiányom lehet, hogy minden második bejegyzésem erről szól kb. XD Fejezzük is be itt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lüsi 2015.07.16. 19:40:21
Erendir 2015.07.17. 14:18:16
2016.01.18. 12:23:41
Erendir 2016.01.23. 20:08:59
2016.01.24. 00:21:29
Igazán sosem értettem az elvárásokat és nem is szeretem őket. A változni a másik kedvéért... ezzel mindig úgy voltam, hogy számomra épp az volt az izgalmas és az tetszett másokban, hogy másmilyenek mint én. És ha én azt mondtam valamire, hogy piros, a másik azt mondta rá, hogy kék. :)
A változás... abban hiszek egyedül, hogyha belülről jön nekem és magamtól... ha én szeretnék megváltozni. Másképp nem megy, mert ha elvárás velem szemben akkor biztos, hogy nem fogom megtenni, vagy pont az ellenkezőjét teszem majd.
Én is ebben hiszek, hogy aki szeret, az olyannak fogad el amilyen vagyok és én is őt.
2016.01.24. 08:10:49
Erendir 2016.01.28. 03:46:42
És igen, a változás nekem csak azért ellenségem, mert ugyan biztos én is változok, csak belülről nem látom, de eddig mindig a másokban történt változások vették el tőlem ezeket az embereket (és nem feltétlenül fejlődésre gondolok a változás alatt) akiket szeretek, mind a baráti körömben, mind a családomban...
Éppen ezért törődtem inkább bele abba, hogy mindenki itt hagy akihez görcsösen ragaszkodom... Az fog velem maradni, akit nem kell kérnem, és nem is fogok. :)
A párkapcsolatra kivetítve meg annyi csak, hogy nekem szörnyen fontos hogy aki a társam, úgy ismerjen (nagyjából) mint a legeslegjobb barátom, mert nálam a szerelem még nem ok a bizalomra, épp ezért nincs is nagyon ilyen szerelem első látásra-dolog nálam, és mindegy, hogy ki az illető, meg kell küzdenünk egymás bizalmáért, ami hosszú és nem könnyű folyamat. :) És számomra ez így van jól, nem szeretem "átugrani a lépcsőfokokat", mert akkor nagy eséllyel elesik az ember. ;)
Ez a videó nagyszerű, és még nem láttam, nagyon tetszik. ^^ Köszönöm, hadd válaszoljak rá ezzel, ami nem kapcsolódik feltétlenül hozzá, de nagyon fontos nekem és időről-időre megnézem, és szintén jól leírja az életem, mert szeretem követni minden szavát:
www.youtube.com/watch?v=iNn-VH5Lx58
2016.01.28. 15:11:45
Mindig minden változik. Ès mindenki. De pont ez a szèp. A görcs inkább az, ami... ha belegondolok, ha valaki hozzám is görcsösen ragaszkodni kezdett, èn is keresni kezdtem a vèszkijáratot mert soknak èreztem.
A kapcsolat...nálam először mindenki iránt bizalom volt. De mindig barátságból indult, sosem ment máskèpp. Először meg kellett ismerni egymást. Ha jó volt vele beszèlgetni, ha elmondhattam neki bármit ès ő is nekem akkor egyre közelebb került a szívemhez.
Azokkal pedig sosem tudtam semmit sem kezdeni akik a test felől közelítettek. Sosem ment ez, nem tudtam sosem szerelmes lenni egy testbe vagy test miatt. Test- lèlek együtt... de előbb a lèlek. Ès lassan, mert aki le akart támadni ès egyből mindent attól elköszöntem.
Engem sem èrtettek sokan de ezzel sincs semmi baj.
Ez a videó is jó. A bèkès harcos útja az egyik kedvenc.