Felnőttnek lenni

Mostanában ezen gondolkoztam, mit jelent felnőttnek lenni?

"Nem tetszik ez a felnőttesdi, az embernek semmire nincs ideje a világon..." - mondtam a telefonba Tenshi-channak pár napja, és tényleg.
Felnőttnek lenni nem azt jelenti, hogy átléped a 18 éves kort. Vagy ha elkezdesz vezetni, vagy már legálisan csinálhatsz ezt vagy azt, ez nem felnőttség.
Felnőttnek lenni annyi, mint egyedül lenni. Kicsit "egyedülebbé" válni, megállni a saját lábunkon. Amikor felnőtté válunk, észrevesszük. Nem olyan jó dolog az.
Onnantól kezdve már nem fizeti nekünk senki a telefont. Nem fizeti senki a kajánkat, semmit. Senki nem kérdezi meg, honnan teremtjük elő rezsire a pénzt, hanem ez a mi felelősségünk, és csak a miénk. Egyedül vagyunk a problémáinkkal.
Persze ott vannak a barátaink, akik segítenek, és ha már ők is felnőttek, észrevehetjük, hogy "felnőttes" dolgok férkőznek a beszélgetésünkbe. Beszélgetünk a fizetésről a melóról, a rezsiről, hogy mennyi a közös költség, meg hogy megint drágább lett a tej, stb... Emlékszem arra is mikor gyerekként hallgattam ezt a felnőttektől, hogy mennyire unalmasnak tartottam, de most mégsem az, mert most már benne vagyok, most már értem. A megélhetésünk, az életünk múlik azon már ilyen korszakban, hogy hogyan oldjuk meg a dolgainkat.
Ez persze nem korfüggő, plave még 30 évesen sem lesz képes még egy pirítóst sem megcsinálni magának, van aki meg már 12 éves korában varrógyárban dolgozott. Az érettség nem kor függvénye, ezt már réges-rég megtanultam.
Felnőttnek lenni... Nincs a melótól sok mindenre idő, szóval be kell osztani, ilyet sem tettem régen. A hétvége már nem csak az önfeledt szórakozásról vagy az edzésről szól, sokszor csak hazaesünk mind, és örülünk, hogy túléltük a hetet és pihenünk, hogy hétfőn mehessünk megint...

Aztán közben ugyanúgy baromkodunk, a plázában a gyerekeknek való játékokat kipróbáljuk mind, hogy a végén kapjunk buborékfújót és azzal játszunk órákig mint ahogy 8 évesen tettük anno. :D Meg ugyanúgy felmászunk a fára, meg hülyét csinálunk magunkból mindenhol, és nem érdekel mit gondolnak mások... Nem az a lényeg, hogy felnőtt életet élünk, hanem hogy belül felnőttek vagyunk-e. :) Márpedig mi soha nem fogunk felnőni. :D Hiába markol minket a valóság egyre erősebben, és vagyunk egyre inkább része a gépezetnek, belül még mindig ugyanazok vagyunk, mint olyan régen. ^^ Nem kell belül változni. :3 Az a jó, ha legbelül ugyanazok a gyerekek maradunk, mint régen és mindenen úgy tudunk tiszta szívvel nevetni, mint akkor. :) Sokan görcsösen ragaszkodnak ahhoz hogy kiírtsák ezt magukból, vagy ha felnőtté váltak, már véletlenül se csináljanak "gyerekes" dolgokat, és látszik is, hogy kevésbé lazák, feloldottak, boldogabbak. ^^"

Most még írnék, de pihennem kell. Holnap még írok. :)