Mindegynapok 2.

Na hát a tegnapi nap az nagyon béna volt. :D Reggel felkeltem nagyon kényelmesen az ágyikómban (imádom az ágyam, a legkényelmesebb amim valaha volt, olyan mint valami fészek nekem :D), aztán amikor felültem és elkezdtem öltözni, elkezdtem érezni a "szokásos" (kb havi egyszeri) szorítást a mellkasomban, ez jelezte hogy bizony valamit előző este elcsesztem és a sav megint széjjelösszevissza marta a nyelőcsövem, szóval reggeli kilőve. 
Ilyenkor általában felébredek előtte hat óra körül reggel mert fáj, akkor benyomok egy kis varázsitalt (gaviscon), visszafekszek, majd kb óránként fel-felébredve és újra egy kicsit betolva kikúrálom magam arra az időre amire alapból fel kéne kelnem (9-10 óra ha délre megyek dolgozni), mivel a cucc gyorsan hat, és utána már tudok enni reggelit. Erre most nem volt idő, de nem is volt nagyon súlyos, így egy gyors kezelés után máris tudtam reggelit enni, nem fájt a nyelés, betoltam úgy 4 tojást, sajttal, betápoltam a vitaminjaimat meg a fél literes reggeli fehérjeadagot. Nagyjából le is ment, a gond csak azzal volt, hogy nagyjából. 
Kajám nem nagyon volt aznapra, viszont szerencsém volt, mert Valerio, egyik közvetlen főnököm meghívott mert épp steaket csinált ebédre, ott helyben. :D Szóval ebédre azt ettem, de az is elég nehezen csúszott le, utána meg elkövettem azt a hibát, hogy gyors egymásutánban lenyeltem három BCAA kapszulát, amik viszont hatalmasak, és ez az összes minden felhalmozódott szépen a nyelőcsövemben és onnantól kezdve az istennek nem akart lemenni. x_X

Ilyenkor meg mindegy mit iszok, egyszerűen nem tudom leerőszakolni, szóval csak köhögtem-szenvedtem és alig tudtam normálisan dolgozni. Emellett reggel már fájt a jobb csuklóm, ennek nem használt, hogy egész nap nyírtam a bőröndökkel, ráadásul aznap rengeteg volt, szóval még kímélni sem tudtam nagyon. annyi plusz volt egyedül, hogy legalább időben haza tudtunk menni, szóval így hazavonszoltam magam, de olyan szinten szarul voltam fizikailag, hogy alig bírtam megcsinálni az edzést. Fájt a fejem, kezem, hátam, lábam, mellkasom, magyarban a leghatásosabb népi szó rá a PICSASZARUL. XD 
Utána elláttam magam amennyire tudtam, aztán beájultam az ágyba. 

Ma reggel tök jól voltam, betoltam a reggelimet, viszont ma sem akart még normálisan lemenni minden, ami zavart, mert futottam ma. 
Az volt a nap második agyfasza, mert elindultam, és így a cucc végig ott lötyikölődött a mellkasomban, a gyomrom felett. Na most ez az első 200 méteren nem gáz, de ha te épp 10 km-t akarsz futni, elég zavaró. :D
Ragyogó idő volt, fizikailag is ott voltam, csak ez zavart, olyannyira, hogy 30 percnél, kicsit több mint 5 kilométernél meg kellett állnom hogy igyak, legalábbis hogy megpróbáljam leerőszakolni a nyelőcsövemből a cuccot a gyomromba. Hát 75%-ban sikerült, aminek nem örültem annyira mintha 100%-ban sikerült volna, de elindultam tovább gyorsan, bár éreztem, hogy meglesz ennek a böjtje a futást illetően. 
Hat kilométernél aztán elkezdett görcsölni a combom alsó része, először csak a jobb, majd a balban is. Lehet hogy köze volt hozzá a megállásnak is, meg az előtte levő minimális oxigénhiánynak, mert ha nem tudok rendesen nyelni, "foglalja a helyet", nem tudok akkora levegőt venni mint amekkorát alapból tudnék. Inkább viszont annak kellett betudnom a görcsöt, hogy vagy fél éve kb semennyit nem futottam, és hiába edzek azért lábra is minden nap, de minden másnap legalább, azért a futás más. Gondoltam kibírom még ezt a maradék három kilométert, meglesz az. 
Hát a lábam nem így gondolta. XD Hét kilométer körül már rohadtul elkezdett görcsölni és bármit csináltam nem akart ellazulni, aztán utána meg egyszer csak azt mondta hogy light hát én nem bírom. XD Meg kellett állnom, sétáltam kicsit, aztán egy padnál kb 15-20 perc intenzív nyújtással ki tudtam szedni belőlük a görcsöt. Fura, hogy csak a combom alsó fele görcsölt, vádli vagy hátsó comb semmi. Meg az is, hogy amikor eltelt 15 perc kb, addig úgy görcsölt mint az állat, szinte semmit nem segített a nyújtás, aztán meg tök hirtelen egyik percről a másikra eltűnt a görcs. O.o 

Na mindegy, amúgy a futás eredményei nem voltak olyan rosszak, de az, hogy nem voltam képes végigfutni, nagyon zavart és még most is zavar. 

Ha pedig valami zavar, akkor automatikusan ráállok, amíg meg nem oldom, úgyhogy mostantól gyakrabban lesz futkározás. :D Konkrétan egy héten egyszer, a távot meg növelem. Teljesen le voltam sokkolva, hát nehogy már. Különben is, Akai san is most futotta le nemrég a 10 km-t, amit eddig még sosem sikerült neki és tök büszke vagyok rá, nehogy már én, aki meg mindig le tudtam futni, ne tudjam. XD Még csak rohadt nagy csavar sincs a bokámban, nem úgy mint neki. 

Holnaptól még 3 napot dolgozok, aztán 12-16-ig itt lesz Plave! Az első event a hónapban Rick-sama érkezése előtt... Mozgalmas hónap eddig, és ezután még inkább az lesz. :D Kicsit felgyorsulnak ebben az évben az események, szinte minden hónapra van már valami. 

Közben meg épülget a gépem, legalábbis az építőanyag már szaporodik, több mint 60%-a az alkatrészeknek asszem meg is van így most. 

Na, legyetek jók, edzzetek mint a disznó és legyetek királyak! °O° És legyen ez a bejegyzés emlékeztető arra, hogy egy rossz nap miatt ne romoljon el a kedvetek! :D 
(Az előző bejegyzés ettől teljesen független, a lelkiállapotom általában nem hat ki a pozitív énemre ami többnyire irányít. XD Többnyire nem.)