Words that we couldn't say

Olyan furcsán érzem magam... Leginkább...
Sehogy. O_O

Tökre olyan szituációban vagyok, amiben tudom, hogy érdeklõdõ, lelkes, és elõre tekintõ szoktam lenni általában, de most nem vagyok. Csak úgy vagyok, nem várok el semmit a helyzetrõl, és igazából a végkimenetel sem számít számomra igazán. Miért? Nem tudom. O.o
Olyan helyzetben vagyok, ahol érzéseimnek kéne lenni azokon a pontokon, ahol most... Nincsenek.

Jól érzem magam így, azt kell, hogy mondjam. Csak úgy vagyok, teszegetem a dolgomat, foglalkozok kicsit a sulival, fõzök, játszok, fizetem amit kell, edzek mint atom, és látom, hogy fejlõdök sok téren. Aztán úgy kb ennyi. :D Ha éhes vagyok eszek, ha álmos vagyok nem alszok, elvagyok mint a befõtt, de jól érzem magam így. : )

És olyan kockázatmentesnek látok most mindent. Mintha bármelyik pillanatban megváltozhatna gyökeresen minden, és sok emlék eszembe jut, nagyon régiek és nem olyan régiek, a helyzetek amiket átéltem és eszembe jut: Mit gondoltam akkor?

Ma pl az is eszembe jutott, hogy mi van ha nem sikerül ez a képzés? Akkor nem fog idekötni a hallgatói szerzõdés, és irány külföld (Mivel akkor valamibõl ki is kellene fizetni azt amit nem kéne, ha sikerül). És belegondoltam, hogy én simán kimennék, az oké, de... Igaza van annak aki mondta nekem, hogy sokan hiányolnának... Nekem is hiányozna sok mindenki, persze, de nem venném nagyon a szívemre (ez nem szívtelenség, egyszerûen... A távolság nem tart távol a barátaimtól, mikor így is egy hónapban egyszer látjuk egymást kb.), ellenben belegondoltam, másoknak milyen lenne? Nem tudom... Megint csak másokon jár az eszem, nem tudom (és nem is akarom) kizárni a fejembõl, hogy rájuk milyen hatással lennének az én döntéseim.

Something is wrong, but i don't know what. ^^"

Csak ülök itt a végtelenbe révedõ tekintettel, és átnézek a monitoron, és azt gondolom hogy minden rendben van így, miközben nincsen, mert tudom, hogy nem hiányzik az, aminek hiányoznia kéne. Az érzéseknek.
Jobban mondva ott vannak az érzések, csak nem úgy mint eddig, valahogy máshogy. O.O Megint nem vagyok kompatibilis a komolyabb érzelmekkel, mint régen? :D
Nem tudom azt érezni, amit régen. Talán csak "még"... De most így jó.

Mindenkinek õszintén elmondom azt amit gondolok és érzek elsõ alkalommal ahogy felötlik bennem az érzés vagy gondolat, és ez így jó, egyenes vagyok, és mindenki tudja, mit vár el tõlem.
Vagy.. mindenki tudja, mit vár el tõlem? :o

Alugyá má hülyegyerek. >w<

Látjátok, ha késõ van, egybõl elõbújnak belõlem azok a gondolatok amik összezavarnak. XD

Szeretem az emlékeimet. ^^

Vannak dolgok, amiket nem mondunk ki . Szavak, amiket csak az agyunkban hallunk, mondatok amiket elharapunk, karakterek amiket kitörlünk, mielõtt leütnénk az entert. Ezek a dolgok hová tûnnek?
Ott lebegnek köztünk, bizony. Közted és a másik ember között lebegnek. Van mikor ez jó, és van mikor ez rossz. Szerintem most jó. ^^ Nem éreztem még ilyet, de valahogy tetszik,  úgy érzem, izgalmas valamilyen szinten. ^^

Na jó megyek aludni hülye vagyok. :D