I'm back

Visszatértem... mondhatni most már teljesen.

Itt most nem a blogra gondolok, tehát hogy mostantól rendszeresen írok vagy hogy ide "tértem vissza" képletesen, ezek után is random írok csak majd.
Arra gondoltam, hogy azt hiszem sikerült teljesen visszatérnem a régi énemhez. Ez több mindent jelent, de számomra nagyon fontos változás és fejlődés, és minden tekintetben új érzés, akkor is ha pont hogy régi...
Úgy tudnám megfogalmazni, hogy azokat a dolgokat végzem végre újra amiket régen, de a mostani énemmel és a mostani testemmel mást csinál ez az egész.

Amikor legelőször éreztem hogy önmagam vagyok, és én ilyen vagyok, akkor egy kicsit darkos, magának való edzésmániás állat voltam, akit a harcművészeten és a bunyózáson kívül az animék meg japán érdekelt egy kicsit, aztán kész.
Jó, ez kicsit túlzás, mert akkor is, ahogy most is még sok minden más érdekel, és sok mindenben tanulok és fejlődök még most is, de ezek voltak a legerősebbek.
Pár (jó pár) hónappal ezelőtt rendszeresen nekiálltam edzeni Arzénnal, kb heti háromszor, vagy úgy random amikor kedvem volt beszállni hozzá eleinte. Aztán addig-addig csinálgattam vele, amíg újra vissza nem szoktattam magam rá. Annyi tapasztalatom már bőven van az edzéssel kapcsolatban, hogy tudjam, ha kb három hónapig, vagy egy hónapig rendszeresen csinálod, legalább háromszor egy héten, újra szokássá válik, akkor is ha előtte abbahagytad már ezért vagy azért.
Na most ezt addig-addig csinálgattam, amíg aztán újévkor megfogadtam, hogy minden egyes nap edzeni fogok. Pihenő nélkül.
Kb az első hónap végén vagyunk most, és eddig simán ment, és nem is érzem hogy nehézség lenne betartani, még meló mellett sem, már csak azért is mert már annyira ráfüggtem, hogy egy napot ha kihagynék is szarul lennék. Egy nap "pihenőm" minden héten van egy, vasárnap, ami csak annyit jelent, hogy kevesebbet csinálok, szóval aznap sem pihenek teljesen. XD Ezen a héten vasárnap nem tudtam edzeni, ugyanis délre bementem dolgozni, dolgoztam nyolcig, és utána szünet nélkül reggel nyolcig még rányomtam 12 órát... XD Elfáradtam kissé, de persze aznap már némi alvás után csináltam az edzést, még szerencse hogy a "pihenőnapomra" esett a dolog.

Hihetetlen fejlődésnek indult a testem, meg az egészségem is, már melóban se fáradok el egyáltalán, energiám is sokkal több van, és ami a legfontosabb, sokkal kevesebbet agyalok. Tök jól le is vezetem az edzéssel a feszültséget, és utána sokkal jobban érzi magát az ember, nyugodtabb, totál meditációs állapot. ^^
Ez segített abban is, hogy megküzdjek azzal a dologgal is amiről írtam már, hogy valaki akinek azt hittem fontos vagyok, kitörölt az életéből. Ami azt illeti, lenne lehetőségem, hogy legalább rá-ránézzek arra, hogy mi történik vele, hogy van, de a tény, hogy lényegében egy barátomról olvashatok, hogy mi van vele, de semmit nem beszélhetek meg vele, mint előtte, fájdalmas. Olyan, mintha Akai san minden nap írna nekem, ahogy minden nap dumálunk, de én semmit nem válaszolhatnék neki, se akkor ha segíteni akarnék neki, vagy csak elmondani hogy megértem, vagy ilyesmi.
Szóval valahogy rá kellett segítenem magam arra, hogy én is azt tegyem amit ő... És iszonyat nehéz volt, és őszintén szólva még most is az, de magamra erőltetem, de azt már nem tudom bemagyarázni magamnak, hogy ez a helyes. Csak ezt teszem, és megpróbálom elterelni a gondolataimat. Mivel ilyen dologra én nem vagyok beállítva, nem vagyok rá nagyon képes, így csak elég insane móddal tudom elkerülni, olyankor kb a Haikyuu-ból Shoyo arcához hasonlít a belső arcom, mikor kattant módban mondja mikor 3-24-re vesztésre állnak, hogy: "Nem értem mit mondasz. Nem értem, miről beszélsz. Még nincs vége a mérkőzésnek."

Ilyenkor ezt persze magamnak mondom, egyik énem a másiknak aki éppen megkérdőjelezi vagy azt, amit döntök, vagy éppen próbál agyalni és olyan dolgokon gondolkozni, amin "nem kell". Bár ezt is nagyon nehéz felfognom, de mindegy, nagyjából sikerül így ezt "hagyni"...
Segít az, hogy minden egyéb komolyabb érzést is kiöltem magamból már mostanra, valahogy az új emberek megismerése, a bizalom megadása új személyeknek már túlságosan fárasztó és kockázatos, és csak úgy "szarokrá" módba váltok ha ilyenre kerülne a sor. Inkább szépen elvagyok magamnak, törődök a saját dolgommal, vagyok a barátaimmal, na meg edzek, ha meg nem, akkor játszok vagy olvasok, vagy csinálok valami kreatívat.
Jobb ez így.
Hatékonyabb is, meg könnyebb számomra.

Szépen nő végre a súlyom is, most már stabilan a 67-en áll reggelente, evés előtt is, szóval már tökre látható cél a 70, de nem szándékozok ott megállni, főleg, ha a támaszmérleget is meg akarom csinálni idén a muscle up mellett. Melóban is jól alakulnak a dolgok, ha az egészségem is így felfelé ível, meg a fizikumom, akkor hamarosan utánanézek a tűzoltóságnak is, meg hogy ahhoz mi minden szart kell összeszedni meg megszerezni... XD Nem lesz egy leányálom az tuti.

Mindenesetre pár nap múlva síelés lesz ausztriában, aztán ha visszajöttem, megyünk vérvételre. :3 Azt is nyomatni akarom három havonta, amilyen gyakran csak lehet, köll a friss vér. :D

Ti legyetek jók, legyetek óvatosak de ne legyetek antiszoc mint én!