Kezd visszatérni a régi önmagam? : )

Felmentem tegnap LaTale-re , egy órán keresztül beszélgettem a szövetségünk tagjaival, ahol én vagyok az egyik vezetõ... Ahogy egyre több az ember, egyre nehezebb mindenkivel törõdni és mindenkivel segíteni, de olyan jó érzés. :D Segítettem egy lánynak aki százas szintû, hogy végigvigyen egy dungeont (olyan hely ahol szörnyeket kell ölni, a végén nagy fõszörny és jön a lóvé :D), mert az kellett neki egy küldetéshez amivel a következõ kasztra válthat... Van benne egy ugrálós rész ahol több mint egy óráig szarakodtunk mire mindkettõnknek sikerült feljutni. XD Én viszonylag könnyen felugrottam mert már szenvedtem ott több órát és tudom hogy kell, de neki elmagyaráztam százszor, de sikerült neki. ^^ Olyan büszke voltam. :D Aztán végigvittük, megcsinálta a kaszt váltást, én meg adtam neki egy kis jutalmat meg 7 millát, meg megemeltem a rangját, olyan boldog volt. : )

Aztán azt vettem észre hogy feljöttem blogolra és mikor szavaztam hogy milyen kedvem van ma , láttam hogy két blogger nem jól érzi magát. : ( És akartam ráklikkelni hogy úristen hadd nézzem már meg kik azok mert segíteni akarok nekik, beszélni akarok velük és megvigasztalni és felvidítani õket, mindegy ki az csak segíthessek. :D Sajnos nem lehet. >.<

Elõzõleg meg, mikor indultam hazafelé, egy nénike bolyongott az aluljáróban és kérdezgetett mindenkit a mozgólépcsõn hogy merre kell menni a kettes metró felé. Rajtam nagy füles volt és szólt a zene de a hallásom meg a multitask agyam miatt így is mindent meghallok és mondtam neki hogy merre kell menni, mi hol van, meg mire figyeljen. : ) Ott hálálkodott, én meg mondtam hogy semmi baj, inkább mások szégyelljék magukat hogy még fülhallgató sincs a fejükön és úgy is semmibe veszik a nénit és különben is kellemes ünnepeket és minden jót és vigyázzon magára. Úgy örült. ^^

És olyan jó érzés hogy visszakapom magam. ^^ Már egyre kevésbé érdekelnek (újra) a saját gondjaim. : )