Év végi szösszenet

Na hát ez az év rohadt hamar elment. Őszintén szólva szerintem rendkívül hatékonyan telt, és abszolút elégedett vagyok a szerencsémmel, meg a teljestményemmel is, de ebben a pillanatban mégis kicsit csalódott vagyok, egy kicsit melankólikus.
Mindkét felét le akarom írni annak ahogy most éppen érzek, de nem tudom melyik felével kezdjek, a jóval, vagy a rosszal, úgyhogy inkább kezdem a rosszal, jobb ha az ember mégiscsak a jobb szájízzel fejezi be az olvasást, esetetekben, esetemben az írást.

Szóval ahhoz képest, hogy jó év volt, voltak igazán szar napok. Egyik sem volt olyan szar mint sokszor hetek még mikor otthon voltam és szenvedtem, szóval nincs okom a panaszkodásra nagyon, de voltak alkalmak amikor ugyanúgy mint most, ebben a pillanatban, senkihez nem szóltam és senkivel nem volt kedvem beszélgetni egy cseppet sem. Aki pedig ismer, az tudja, hogy amikor én csendben vagyok, az a lehető legnagyobb baj, akkor valami nem oké velem. Ilyenkor általában még én magam sem tudom pontosan, hogy mi a baj. Van hogy én sem tudom egészen mi a bajom a világgal, mint most is, de legalább viszonylag hamar el is múlik általában.

Az egyik téma még mindig ugyanaz, ez a "szar is egyedül meg nem is" érzés. Őszintén szólva viszonylag jól elvagyok így egyedül, összeszedett vagyok és rendszerezett, kiegyensúlyozott, meg sok időm van azokra a dolgokra amiket szeretek, és azzal töltöm az időmet amivel szeretném. Ugyanakkor sokszor ez az idő az ami meg tud ölni. Jó, javarészt most már el tudom foglalni magam, főleg az edzéssel, de erről legyen szó a bejegyzés második felében. Néha viszont igen, túl sok időm van, és mások nyilván nem érnek rá, mert lassan már mindenkinek van partnere csak nekem. Igen, azért jó lenne ugyanúgy mint régen, ha lenne valaki, akivel össze van kötve az életed, jó lenne néha átölelni valakit, hozzábújni. Jó lenne nem egyedül aludni.
Sokan akik párkapcsolatban vannak, nem értékelik hogy mijük van. Amit persze meg is értek, mert egy párkapcsolat sem csak szivárványporpuki meg rózsaszín felhő, veszekedés cucckombó is van, hiányzás cucckombó ha a másik nincs velünk, sok más mindenről nem is beszélve, de emellett ott van a boldogság is. Én pl nem tudtam 18 éves korom előtt, hogy mennyire jó ha van valaki aki mellé a nap végén bebújhatsz az ágyba, és reggel együtt ébredtek. Aztán jó pár év múlva meg már inkább arra nem emlékeztem, milyen ugyanez egyedül.
Kurvára szar.

A másik ami miatt kissé ideges vagyok és feszült a munkahelyen, az a hülye LQA program, ami lényegében ilyen ellenőr cucc, aki kb három havonta jön, és leellenőriz mindent, persze úgy, hogy végig egy sima vendég befolyását kelti. Mikor jött a legutolsó, épp én álltam a hallban, és kb észre se vettem mikor bejött, és ez jól lehúzta az eredményünket, aztán kaptam a fejmosást a főnökömtől, mert tudja hogy amúgy meg tök jól csinálok mindent, meg hogy imádnak a vendégek és hogy csodálkozott is. Meg hogy most lesz pont új general managerünk (direktor) és hogy ő is majd ezt látja. Én mondtam neki, hogy már bocsánat, de őszinte leszek, nem az Ő kedvéért vagyok ott a munkahelyen, nem a direktor kedvéért, meg nem valami hülye ellenőr kedvéért, hanem a vendégekért. Szeretnek a vendégek, minden hónapban kb kétszer megjelenik a nevem a hotelünk oldalán hogy mennyit segítettem nekik. Mondom, ha ezek után inkább azt nézik, hogy a hülye ellenőr mit mond, engem rohadtul nem érdekel, sőt, akkor inkább jobb lenne, ha olyan hely után néznék, ahol tényleg a vendégekkel foglalkoznak. Nem akartam ezzel tovább piszkálni a főnököm, mert ő ismer, és legalább tisztában van vele, hogy miket értem el, meg hogy milyen vagyok a vendégekkel, szóval nem az ő hibája, de szar érzés, hogy itt is az van, hogy megint a hibást kell keresni, meg valakin csattania kell az ostornak, ugyanis nem csak én nem végeztem tökéletes munkát de csak én lettem lebaszva. Na mindegy~
Az zavar leginkább, hogy egész évben kurva jó teljesítményt nyújtottam, és gondoltam rá, hogy megkérdezem a főnököm, hogy valami kis emelésre számíthatok-e az új évtől, hát így inkább hagyom a faszba az egészet.
Az a baj, hogy ha ilyen dolgok történnek meg ilyen dolgokat fogok tapasztalni, akkor ezen a helyen is el fogom veszíteni a lelkesedésemet és itt hagyom a faszba. XD Aztán akkor meg majd néznek hogy hát de miééééért? Találd ki.

Na de más hírekben, edzek mint az állat. XD Váltsunk inkább egy kicsit hangulatot, és térjünk ki az évnek a jó dolgaira. Mivel az év elején, januárban még lényegében szabadságomat töltöttem, nem sok mindent csináltam, és lényegében rendesen dolgozni áprilisban álltam neki, így addig nem is csináltam sok mindent, és az első pár hónap azzal telt, hogy elhelyezkedtem az új helyen, meg tanuljak, megszokjam az új munkahelyet, környezetet. Utána, mikor már "berendezkedtem", meg megszoktam az új rutint, rájöttem, hogy így, hogy heti két szabadnapom van (és javarészt meg is kapjuk egyben szerencsére) van elég időm arra is, hogy eleget aludjak, kipihenjem magam, úgyhogy nekiálltam Arzénnal edzeni. Ő már sokkal hosszabb ideje nyomatja, mióta kijött, rohadt sokat fejlődött, szóval tőle nagyon messze vagyok, de nem is ez volt a lényeg. :D Csak hogy magamhoz képest meg nagyon el voltam maradva, az előző munkahelyen sokszor meghalni nem volt időm, úgyhogy jól elpunnyadtam.
Aztán egyre gyakrabban nyomattam az edzést végre, aminek örültem, mert végre el tudtam kezdeni belőle szokást csinálni. Azt mondják, ha valamit kb 3 hétig csinálsz valamit rendszeresen, akkor szokássá válik. Azt nem tudom megoldani, hogy minden nap ugyanakkor edzzek, de hamarosan ráálltam, hogy egy héten egy nap kivételével mindig csináljak valamit. Ráadásul végre az eredményét is láttam, egyrészt vizuálisan is, másrészt meg teljesítményben, rendszeresen tudtam emelni az ismétlésszámot, és ez egy másik fontos dolognak is köszönhető.

Változtattam ugyanis az étkezésemen is. Sajnos 2016-ban sem sikerült elérnem az áhított 70 kilót, de most, hogy a táplálkozást is belőttem, a súlyom is elkezdett nőni a rendszeres edzéssel párhuzamosan. Eddig az volt a baj, hogy hiába próbáltam minél többet enni, egyszerűen nem nőtt a súlyom. Tudom magamról, hogy ahhoz, hogy rendesen tudjak enni, és sokat, ahhoz rohadt sokat is kell edzenem, ha csak üldögélek-álldogálok egész nap, akkor nem leszek túl gyakran éhes, még a melóval sem égetek elég kalóriát ahhoz, hogy hamarabb megéhezzek, csak egy kicsit. Mindemellett a napi kalóriabevitelemnek mozgás mellett csaknem a 4000-et kellene elérnie, ami kb lehetetlen, hacsak nem akarok kacsazsírt enni minden étkezésre mondjuk. Így viszont, hogy odafigyelek arra hogy mit eszek, azt vettem észre, hogy az edzés is hatékonyabb, így több súlyt pakolok magamra mivel az izomtömegem hatékonyabban nő, szóval ez sokkal jobb, mint próbálni minél több zsíros vagy cukros kaját ennem, mert abból nem tudok izmot építeni. Így amit most csinálok, az az, hogy már reggel egy fehérje shake-el kezdek, reggeli mellé, aztán este mikor edzek, utána még egy jön. Mivel már 90grammos adagot nyomok reggel-este, így ez kb elég üzemanyag ahhoz, hogy az edzés hatékony és eredményes is legyen.
Emellett az étrendem úgy változott, hogy kb minden cukrot kivontam belőle. Ha valami recepthez kell, nem sok, akkor abba persze belerakom, de simán kajába lehetőleg nem, teába sem. Úgy kezdtem, hogy 4 evőkanál cukor helyett, amit mindig belepakoltam a teába (tudom, sok x_x), elkezdtem előbb három, kettő, aztán egy evőkanállal belepakolni, aztán azután már azt is csak mézzel helyettesítettem. Először azt hittem, meg se bírom majd úgy inni, aztán valójában tök hamar teljesen leszoktam róla, és már lényegében cukor nélkül is finom a tea, egy kis mézet meg citromot most is teszek bele azért.
A kenyeret átváltottam/átváltottuk teljes kiőrlésű kenyérre, ha olyat épp nem találok a boltban, akkor inkább nem is veszek egyáltalán. A sima rizst lecseréltem barna rizsre, és igazából sokkal finomabb meg laktatóbb is, úgyhogy király. :D
Azt már akkor is tapasztalja az ember, hogy reggelente sokkal több energiája van meg könnyebben kel fel meg aktívabb és jobban érzi magát, ha rendszeresen elkezd edzeni, de nem gondoltam volna hogy a kaja, meg hogy megválogatja az ember tényleg azt, hogy mit eszik, ennyire bejön és ennyire sokat számít. :D Mindenesetre király, mert ebből is szokást csináltam, tésztát is teljes kiőrlésűt veszek, és "nem eszek meg mindent amit elém raknak". Nem vagyok iszonyat szigorú magammal, szóval azért néha egy-egy süteményt vagy ilyesmit megeszek, de elég ritkán kívánom meg az ilyesmit. Régen elég édes szájú voltam, manapság meg... Nem tom, még pár éve simán lenyomtam egy tábla csokit egy ültő helyemben, mára meg olyan lettem hogy megeszek 2-3 kockát aztán elég volt egy hétre a csokizásból. Amit nem bánok, csak érdekes, hogy ez meg csak úgy tudat alatt kialakult bennem. :) Örülök neki, mert így sokkal jobb. Talán még a refluxom is javult, de lehet hogy ezt már csak beképzelem magamnak. :D

Mindent egybevetve nem volt annyira borzalmas ez az év, inkább azt mondanám, hogy furcsa volt. Kicsit jobban megtaláltam önmagam az év során, aminek örülök, van lehet olyan is, aki annyira nem örül ennek, de az meg pukkadjon meg. Ami még furcsa volt, hogy most pl tök egyedül töltöttem a szilvesztert, ami még azt hiszem életemben nem fordult elő. :D Semmi extra nem volt, igazából csak mindenki a partnerével volt erre-arra, én meg amúgy se mentem volna ki nagyon, mivel reggelre megyek vissza dolgozni (hatkor kelek, mikor ezt írom épp hajnali kettő van, elseje). Miután hazaértem, jól leedzettem, újévi edzés jee, zuhany, mosogatás, kaja, aztán most itt írogatok... Nem tudom, mit várok a következő évtől, most jelenleg kicsit olyan semmilyen kedvem van, olyan se jó-se rossz, csak olyan meh. :/
Újévi fogadalmat azt egyelőre nem mondok, mert a tavalyit sem tudtam betartani. Az volt, hogy megtanulom a muscle-up-ot, de nem tanultam meg, bár lehet hogy most már jelenleg menne, de nem próbáltam sehol és nem gyakoroltam, szóval feltételezem, hogy nem megy. :D

Csak annyit remélek, hogy egyre jobban alakulnak akkor a dolgok, hátha az bejön. Ez a 2016 számomra valamivel hatékonyabb és eredményesebb volt mint a 2015, szóval remélem a 2017-es év is tartogat némi fejlődést. OwO

Buék mindenkinek.