Operatőr

A cím ellenére a bejegyzésnek köze sem lesz a filmezéshez vagy a fotózáshoz. Csak azt a címet akartam adni a bejegyzésnek először hogy "szappanopera", aztán arról meg eszembe jutott, hogy tök sokáig azt hittem, hogy az "operatőr" szó arra a játék tőrre utal, ami ilyen rugós, tudjátok, hogy a markolatba visszacsúszik, és gondoltam azt használják az operában amikor "leszúrnak" a színészek valakit. XD

Rohadtul vártam már ezt a szombat estét... Sajnos nem, nem azért mert valami fontos vagy úgy spéci jó dolog történne ma, hanem csak azért mert egyszerűen már annyira kimerült voltam és annyira elegem volt ebből a hétből. Nem tudom mi van most, de ez a hét katasztrofális volt. 
Ugyebár kezdődött azzal, hogy csak egy szabadnapom volt mielőtt a munkahét elkezdődött (ami ugyebár nem hétfőt jelent, vendéglátásban nincsenek megkülönböztetve a napok XD), aznap össze-vissza rohangáltam, főztem, vásároltam, stb., ráadásul este alig bírtam elaludni és lelkileg sem voltam épp a toppon, túl sokat agyaltam túl sok felesleges dolgon. 
Utána jött a vendég akit az előző bejegyzésben írtam, hogy elájult a lobbyban, de mint kiderült, az még csak a kezdet volt. XD
Az elkövetkező napok rohadtul elfoglaltak is voltak, sok vendég ment meg jött, de ezek mellé jöttek még a special eventek, a "különleges" vendégek... vagy épp események. 
Egy francia házaspár a három gyerekükkel egyszer csak kiverte a balhét ott előttünk a recepción, mert aznap utaztak el, és nem találták a kalapot amit a nő vett. 
Mint kiderült, az a kalap valami 100 éves vintage gyűjtői darab volt amiből ennyi meg annyi készült összesen, és valami 4500 font az eszmei értéke. Na most ami vicces még, hogy egyik nap még megvolt nekik, utána "eltűnt", és még két napig nálunk voltak ezek szerint anélkül, hogy észrevették volna, hogy egy ilyen fontos dolog nincs meg. Felmentem velük a szobába, megnéztem mi újság, persze nem volt sehol csak kérdeztem, hogy hol látta utoljára, mondták hogy a kanapé mellé rakták a dobozt,  a kuka mellé. Hát nem akartam mondani nekik hogy akkor bazmeg ne csodálkozz ha a takarító kidobta amikor takarított. Lementünk aztán a recepcióra megint, na akkor totál kivágták a hisztit meg elkezdtek kiabálni a gyerekek (na meg a többi vendég) előtt. Engem annyira nem hatott meg, csak álltam mellettük, ők viszont rossz embernek kezdték el verni a nyálukat, Kestas-nak, aki a két méter magas, kopasz, litván baltaarcú kollégám, aki úgy tud ránézni a taxisofőrökre meg postásokra akik be merészelnek jönni hozzánk, hogy azonnal elnézést kérnek még azért is hogy megszülettek. XD A nő elkezdett neki kiabálni, de ugye Kestas barátom a megszokott vendéglátós mosolygós bólogatós reakció helyett úgy elkezdett vele kiabálni, hogy szóhoz se jutott senki, aztán mikor látta hogy hiába magyaráz a nőnek, ott hagyta a francba. XD
Utána kijött a főnököm, ő megnyugtatta őket némileg, meg elkezdett nyomozgatni a kalap után. A nyomozásból annyi derült ki kb biztosan, hogy a takarító aki aznap bent volt, kihajította a kalapot díszdobozostól, ami azért nem bölcs dolog, jobb ha az ember belenéz egy dobozba mielőtt eldönti hogy az nem kell a vendégnek, főleg hogy aznap stayover volt és nem departure (szóval még maradt a vendég másnap, nem elutazott)...  
Ettől nem lettek persze boldogabbak a vendégek, amit meg is értek. Amit nem értek meg, az az, hogy a főnököm miért állt még neki utána szabadkozni meg ígérgetni meg nyalni nekik, amikor kiderült hogy egy, a mi hibánk, mert a szobalány kidobta, kettő, csipkebogyor vessző , ezek a vendégek valszeg soha nem jönnek vissza hozzánk a negatív élmény miatt, hiába erősködünk, jó ha nem fikázza szét a szállodát. Három az, hogy emellett rohadt busyk voltunk, ő meg csak ott trécselt velük. 
Félreértés ne essék, kell a vendéggel beszélgetni meg kapcsolatot teremteni de nem órákig, meg nem ezekkel. És igen, a mi hibánk volt, meg lehet mondani a vendégnek hogy oké, megoldjuk, de attól még nem lehet mindent totál megállítani, attól még elfoglaltak vagyunk, a szálloda megy tovább...

Na aztán mikor végre ők felszívódtak (persze a főnököm még órákig ezzel foglalkozott, de hát magának generálja a problémát), jött a következő észkombájn. Szólnak nekem, hogy menjek fel az egyik szobába, vendég már elment, hozzam le a cuccait és akkor majd felveszi valamikor délután. Mondom oké, felmentem, átkutattam a szobát, lehoztam mindent amit találtam, egy bőrönd, meg kb 7 ruha, akasztókon. 
Utána lementem a szünetemre, ott kajálok meg pihenek békésen, csörög a telefon, hívnak a recepcióról hogy mit hoztam le a szobából, merthogy a vendégnek hiányzik egy nyakkendője, meg egy fekete melegítője. Hát mondom én lehoztam mindent, de housekeeping volt már a szobában, ki lett már takarítva a szoba?  Igen-igen! Hát akkor mondom találtak valamit amit beraktak lost propertybe? Nem, nem találtak semmit. Hát akkor mondjuk hagyjatok békén, csá. XD Utána mikor felmegyek elkezdik hogy hát nem-e láttam, merthogy a vendég állítása szerint a széfen hagyta. Mondom nem volt sem a széfen sem a széfben semmi mert azt is megnézem, ahogy a hűtőtől kezdve a fiókokon kívül mindent átvizsgálok, ők is tudják. Utána jön vissza a vendég, mondom neki mi a helyzet, azt mondja hát ú á ő hát bocsánat hát lehet hogy az ágyon hagyta. Nem volt az ágyon sem amúgy, mert azt is megnéztem, ezt is megmondtam a vendégnek, erre jön a főnököm (imádja magának csinálni a szart XD), hogy jaj majd ő majd ő, és elküldte a három szerencsétlen linen portert hogy kutassa át a kb 5 hatalmas ketrecnyi ágyneműt meg törölközőt hogy hátha megtalálják... Persze nem lett meg, ahogy mondtam, nem volt a szobában semmi amit találhattak volna, mivel én mindent kihoztam. XD De azért el kell rabolni még plusz 3-4 embernek egy órát a napjából, akiknek egyébként van dolguk mert a legnehezebb dolguk nekik van a szállodában. 
Na mindegy, egészségére mindenkinek. Itt már csak röhögtem amúgy is, de már lefárasztott a sok hülyeség aznapra.

Nem úsztam meg ennyivel persze, másnap jött a következő jelenet. XD Van egy (látszólag) rohadt gazdag divattervező vendégünk, valami fiatal feka csajszi (nem tudom miért de eddig mindig hotelban, és mindig feka fiatal nőkkel volt financiális gond és velük kapcsolatos jelenet karrierem során :D), akinek már két hete ki kellett volna költöznie tőlünk. Már vagy 5-6 hónapja ott volt nálunk, és egy darabig fizetett is, aztán egyszer csak hopp már nem. XD A mi helyünkön azért nem olcsó a szállás, szóval hamarosan 14.000 font adóssága volt már amit nem fizetett be nekünk (kb 5 milla ft-ban). Addig-addig fokozódott a szituáció természetesen, hogy bíróságra ment az ügy, ahol egyértelműen a cégünk nyert, nem tudom hogy mit gondolt. Amúgy nem lenne a csajjal semmi gond, csak annyira buta mint a tök, de tényleg nagyon durván. Van egy kiskutyája amit legszívesebben elvennék tőle, mert a kutyával nincs semmi gond, de természetesen a nőnek semmi köze a kutyaneveléshez, folyton otthon hagyja a kutyát és csak annyit foglalkozik vele mint én a politikával. 
Aztán persze a szituáció tovább fokozódott, kilakoltatási parancs, amire aztán nem hallgatsz, jön az őrizetbe vétel és kilakoltatás. 
Ahogy számítottunk is rá, délután jött egy kurva nagy rendőrségi furgon, amiből kiszállt 5 rendőr, két nő, három férfi, meg pár öltönyös ember, ezek mind felmentek az egyik szobába, és ott álltak lesben amíg a csaj hazajött. XD Mi meg ott álltunk a recepción "mit sem sejtve", miközben tudtuk mi a szitu, amikor meg megjött a csaj, szóltunk a direktornak, ő pedig a rendőri kísérettel felment a szobába. A nőt őrizetbe vették és valahol kivették, a cuccait meg elkezdték leltározni, gondolom behajtó jelleggel mindenét elvitték kb. A legrosszabb az egészben (vagy legjobb, ahogy vesszük), hogy a kutyát meg odaadták nekünk, mert senkit nem nevezett meg aki tudna vigyázni a kutyára helyette gondolom. Biztos azok a nagyon jó barátai akik eddig látogatták meg olyan jó fejek voltak vele, valahogy elpárologtak. Hmm, milyen érdekes. 
Na szóval a kuty, Oliver hozzánk került, szóval ott dolgozott velünk egész nap. XD Mikor meglátott kb sokkot kapott az örömtől, mert engem már jól ismer, de csak kb engem ismer az egész csapatból. Nem tudom hogy lehet valaki ennyire felelőtlen... Akkor legalább ha van annyi esze hogy londonba jön és nincs elég pénze hogy egy ilyen helyen legyen akkor legyen annyi benne, hogy ami az ő felelőssége, egy élőlény, egy kutya, az biztonságban legyen és törődve legyen vele. Az az egy szerencse, hogy  a direktorunk is szereti a kutyákat és neki is van és néha a munkába is behozza, meg amúgy is dog friendly hely vagyunk, úgyhogy nem volt nagyon ellene hogy ellássuk a kutyát amíg fel nem veszi a nőci újra... De ez akkor is fucked up. 
Na aztán ebből jött a következő jelenet, másnap reggel, de csak számomra volt trauma. Gondoltam ugyanis, hogy viszek be pórázt meg hámot, ha már nekünk kell a kutyut sétáltatni akkor legyen mivel (mert amúgy még póráza sem volt a kutyának...), és elugrok reggel egy állatboltba. 
Fel is keltem másnap reggel egy kicsit korábban, és mivel szombat reggel volt, csak reméltem, hogy az az állatkereskedés amit kinéztem és  a legközelebb van, nyitva van.

Vesztemre, nyitva volt.

Viszonylag könnyen megtaláltam a főút mellett leledző pet store-t. Hát kívülről elég lepukkantnak tűnt, de hát mindegy mondom csak van ami kell nekem. 
Bementem, ahol lényegében egy "szoba" fogadott állatkereskedés gyanánt. Tök szembe az tipikus színes térelválasztó "függöny" volt egy ajtón ami nyilván a ház többi részébe vezetett, és ami mögül egyből két macska nézett rám alulról. MINDENEN ÁLLT A KOSZ és a por, a padló beton volt amin két helyen random gyanús tócsa állt ami a ki-be rohangáló macskák miatt egy dologra engedett csak asszociálni. 
Az "eladó" egy kb 95 éves angol tata volt aki ahogy láttam ugyanazt az inget és húzentrógeres (aka nadrágtartó) nadrágot viselte a második világháború vége óta, a füléből és a szeméből folyt valami, a szemüvege olyan koszos volt, hogy már az is félelmetes. Gyorsan elkezdtem körülnézni, a szagról amúgy ne is beszéljünk. Szemét volt mindenhol, gyorsan találtam egy bontatlan futtatópórázt, és mivel nem láttam megfelelő méretű hámot, csak nagyok voltak, gyorsan levadásztam a legkisebb nyakörvet amit találtam. A tata (minden tiszteletlenség nélkül) neki akart állni segíteni nekem, úgyhogy azzal kezdte hogy 2 perc alatt lekapcsolta az üvöltő sokol rádiót ami a polcon volt, de én próbáltam nem pánikba esni és kifutni illetve sehová nem nézni és lehetőség szerint minél kevesebb tárgyhoz hozzáérni...
Levettem egy nyakörvet ami új volt ugyan, de kb 20 éve ott párolódott a macskahúgyban és porban, de engem már nem érdekelt semmi csak hadd mehessek még mielőtt a tífusz mellett még három vírust elkapok...
Gyorsan fizettem és kirobbantam az üzletből és azonnal nyúltam a fertőtlenítőgélhez amit az övtáskámban tartok. Én nem vagyok egy puding gyerek, nagyanyámnál elég időt töltöttem, az állatokkal játszottam, sok földet bezabáltam, illetve az évek óta elhagyott büdös garázsban kutakodtam ócskavas meg alkatrészek után hogy azokból csináljak fegyvert, de miután innen kijöttem remegett a gyomrom kicsit. Legalább mikor pápán az öreghegyen a tyúkszaros udvarban macskáztam meg a 40 fokos melegben kapáltunk meg hordtuk a kútról a vizet, kint voltam a természetben, ott sok bajod nem lehet... De ez nagyon durva volt, ijesztően igénytelen volt. 
BRR. 
Na aztán a trauma után gyorsan mentem vissza a metróállomásra, kétszer majdnem elütöttek (rollerrel voltam) meg én is pár gyalogost mert siettem meg nem figyeltem eléggé, de végül beértem időben. Időközben az egyik vendég szerencsére gondozásába vette Olivert, pont az, akiknek a kutyájára vigyáztam egy hétig, Hemingwayre, az angol bulldogra. X3 Na pl az sem egy jó kutya meg nem a higiénia mintaképe de mégsincs semmi bajom vele, csak néha kicsit nyálas, de találkoztam már sokkal rosszabbal. :D Olyan "nem jó kutya de legalább próbálkozik" fajta. :D
Melóhelyen a bőr nyakörvet azonnal bevágtam a forró víz alá, aztán nekiestem szappannal, annyi kosz és por jött le róla hogy az hihetetlen, kinyomkodtam belőle az összes redvát, olyan barnás-sárgás folyadék jött ki belőle hogy csak néztem. Addig mostam amíg totál tiszta nem lett és ha kicsavartam is tiszta víz jött belőle, aztán hidratáló krémmel is bekentem hogy ne száradjon ki, meg szárazra töröltem hogy ne rozsdásodjon a csat... Hú basszameg. 
Na szóval ez a kaland egy olyan volt amit szívesen hagytam volna ki, de hát örüljünk inkább hogy egyelőre még egy kézen meg tudnám számolni milyen szituációkkal voltam úgy hogy legszívesebben kiugrottam volna az ablakon, szó szerint. :D

Na aztán ezek után remélem már kicsit nyugisabb napok elé nézünk, mert rohadtul kezdek elfáradni. 12 órás műszakkal kezdtem úgy hogy előtte nem nagyon tudtam aludni, utána össze vissza 10 meg 8 órákat dolgoztam és többet is mint kéne, mert az egyik kollégánk szabadságon van és ilyenkor csak két londiner van, ami azt jelenti hogy nagyon szarul alakul a beosztás és ha valaki szabad akar lenni akkor a másiknak majdnem mindig 12 óráznia kell. 
Most egy szabadnapot kaptam, vasárnapot, aztán hétfőtől péntekig megint 12-8, de legalább végre hétvégén két offom lesz, szombat-vasárnap szabad vagyok. 
Csak remélni tudom, hogy ez az öt nap kevésbé lesz eseménydús, mert nem pihentem sokat ezen a mai napon sem, inkább csak nem dolgoztam, mondjuk úgy, ez eleget sugall. 

De legalább csináltam kókuszgolyót Arzénnal, meg megnéztünk egy jó filmet amellett, hogy voltunk bevásárolni is. 

Kövi bejegyzésben szerintem pont erről a filmről lesz szó, mert elég nagy hatással volt rám.