Ezt csak hagyom nagyon rövidre, mert nagyon késő van és nagyon korán kelek. Csak egy kis önsajnálat így estére. 
Kezdem elveszteni a motivációt, hogy írjak egyáltalán bármit is. Ez is amiatt van, hogy sokszor már kezdem úgy érezni, csak azért van a blog, hogy kiírjam magamból a fasságokat és kiidegeskedjem magam, és akkor attól megnyugszom, de igazából ha csak le akarom írni akkor azt nem kell kiposztolnom az internetre. Így is alig olvassák a blogot, ha egyáltalán olvassa valaki, az meg hogy ezt meg azt panaszolom el csak folyton, még szerintem azt sem érdekli.
De ha már a panasznál tartunk. Éreztetek már olyat, hogy valakit nem akartok "zavarni", rátukmálni magatokat, beleavatkozni az életébe azzal hogy beszéltek vele, de valahogy magával a gondolattal nem vagytok kibékülve? 
Tudom, már lassan lerágott csont, de még mindig ugyanaz a problémám, hogy valaki aki a barátjának nevez valakit és beszélnek rendszeresen, hogy tudja egyszer csak semmibe venni a másikat egyről a kettőre... Hiába gondolkozok felnőtt fejjel és tudom, hogy nem kéne foglalkoznom az egésszel, ahogy a másik felet sem érdekli valszeg, hiszen pont ezért történt így ami történt, de én erre nem vagyok képes. És amellett, hogy nem vagyok képes szó nélkül hagyni, nem akarom neki szóvá tenni, nyilván mert a továbbiakban nem kíváncsi a véleményemre én meg nem fogom senkire ráerőltetni... Csak mindig felbassza az agyamat bármi amit nem értek. 

(Pedig én tényleg akkor csak legalább a Hitevesztetteket meg a Jeneryt szeretném tudni olvasni.)
namindegggy.

Más hírekben: Vasárnap megyünk egy igazi Japán fesztiválra. ^^ Tök jó lesz, pont úgy néz ki mint a mangákban meg az animékben mikor mászkálnak ezekre a matsurikra. :D Olyasmi mint nálunk a borutca, vagy a majális, ha jobban belegondolok, csak kultúráltabb. :D A lényeg persze itt is a kaja, nekünk is, ez nyilvánvaló. XD 

Ha más nem, megpróbálok talán ide csak pozitív dolgokat írni... (?) Nem fog menni szerintem. Lehet nyitok egy új blogot valahol máshol ahová szórom a mindenféle lelki bajomat, meg kiírom magamból úgy tényleg őszintén azt ami bánt, de ide nem akarom, már csak azért sem mert nem akarom hogy azok akik tudják a blogom címét - és ezekbe beleértem a legjobb barátaimat is - meglássák, hogy mennyi baromság meg rossz van a fejemben miközben pont hogy úgy tűnik hogy jól vagyok. 

Őszintén szólva sok minden zavar.