I don't know...

"... I don't know."

Hazudom mindig a kollégáimnak, mikor azt kérdezik hogyhogy nincs barátnőm meg nem is szerzek. Kb 2 hete mikor elkezdtem dolgozni, megismergettem az embereket , meg tájékoztatva lettem mindenkinek a szexuális beállítottságáról, ami a munkahelyünkön elég vegyes. :D Amivel nincsen semmi gond, de ugye jobb előre tisztában lenni vele, mielőtt valami kínos félreértés történne. XD (De mivel a recepción dolgozó egyik meleg kollégánk is büszkén felvállalja, így inkább megy a viccelődés meg a baromkodás ezzel kapcsolatban is szóval mindenkivel cool a helyzet, nincs homofób :D) 
Mikor dumálgattunk, hogy kinek van, kinek nincs barátnője, akkor mondtam én, hogy nekem nincs, de nem is igazán érdeklődök jelenleg ilyen dolgok iránt. Nagyon furcsán néztek rám, szerintem furcsábban, mintha azt mondtam volna hogy történetesen én is meleg vagyok. XD Mondtam, hogy csak úgy elvagyok magamnak, teszem a kis dolgaimat, elfoglalt vagyok ezzel-azzal, szabadnapjaimon edzegetek-főzök-játszok, de semmiképpen nem unatkozom. 
A szociális szükségleteimet meg javarészt facebookon teljesen kielégítem. Persze ennek ellenére néha rám tör nagy gyakran az egyedüllét meg a szeretethiány, de legtöbbször ahogy jön, úgy el is múlik. A helyzet az, hogy amikor belegondolok az egész folyamatba, magába egy párkapcsolat kialakításába, meg gondozásába, elmegy tőle a kedvem. Nem azért, mert ne lettem volna boldog az eddigi párkapcsolataimban, sőt, épp ellenkezőleg. Talán inkább pont ez az oka, hogy nem akarok belebonyolódni semmibe. Az eddigi párkapcsolataimban nagyon jól éreztem magam és szerencsésnek éreztem magam, mert (javarészt) olyan társaim voltak, akik mellett szabadnak érezhettem magam, csinálhattam azokat a dolgokat, amiket egyedül is szeretek, vagy velük, vagy "egyedül de együtt", azazhogy csinálhattam a saját dolgom. 
Minden párkapcsolat jár áldozatokkal, veszekedésekkel. Mindegy, mennyire tökéletes, mennyire harmonikus, nem ugyanúgy működik mint egy sima barátság, hiszen a két ember sokkal közelebb van egymáshoz, így alkalmazkodni is sokkal jobban kell, és általában ebből adódik "probléma". Ami nem is baj feltétlenül, mert a viták, amik természetesen előfordulnak, jó esetben nem rontanak a párkapcsolaton, inkább javítják azt. Rosszabb esetben egy idő után ez a kapcsolat rovására megy, főleg akkor, ha az egyik fél többször kell hogy alkalmazkodjon, és már csak azért ért egyet és alkalmazkodik, hogy elkerülje a nézeteltérést. Ha őszinte egy kapcsolat, és mindenki őszintén kimondja amit gondol, akkor természetesen lesznek dolgok amiben nem értenek egyet, de inkább ezt fogadja el az ember, hogy nem lehet mindenben ugyanolyannak lenni, minthogy eltitkolja az ember a gondolatait, az érzéseit. 
Akármelyik utat is választja az ember, "lesznek gondok". Amellett persze, hogy egy kapcsolatban ha még vannak is gondok, a boldogság az ami előre viszi, hajtja mindkét felet. 
Én most leginkább élvezem a nyugalmat.  
Ezen a munkahelyen végre az van, amit szerettem volna elérni eddig is: Szeretek dolgozni menni, megfizetnek, nem kell halálra dolgoznom magam, de azért meg kell dolgoznom a pénzemért, és van időm a mindennapi teendőim elvégzése mellett a pihenésre is, és a szabadnapjaimon energiám aktív pihenésre, edzésre, játékra, főzésre, takarításra, stb., dolgokra amiket szeretek végezni.

A harmonikus kapcsolat számomra leginkább úgy nézne ki, hogy emellett, hogy ilyenfajta életet élek, lenne egy társam aki elfogad így, és együtt tudna velem így élni. Ha majd ilyesmi lehetőséggel találkozom, úgy gondolom lesz értelme a dolognak, de jelenleg nem érzek rá motivációt. Eddig mindig volt valami érdekes esemény, valami találkozás, valami szikra ( ? ), amiből éreztem, hogy valami változást hoz. Ezen kívül eddig nagy mázlim is volt, hogy a sors összehozott ezekkel az emberekkel, úgyhogy ha "kell", ha eljön az ideje, bízom benne, hogy ezúttal is meglátom, ha ilyenre lehetőség adódik. 

Emellett visszatértem a régi személyiségemhez, ami azt jelenti, hogy elég praktikusan gondolkozom. A változás a régi önmagamhoz képest, hogy sokkal hatékonyabb vagyok. Actually intézkedem, megcsinálom a dolgaimat, ha tétlenkedek, gondolkozok, hogy milyen elvégezetlen teendőim vannak, és tényleg neki is állok, hogy végrehajtsam őket. Mindenre amire tudok időben felkészülök és nem húzom az időt, erre régebben hajlamos voltam. 
Szóval örülök, most sokkal hatékonyabb vagyok, ugyanakkor érzem, hogy egy kicsit ridegebb is másokkal szemben, mint régen. Nem a szeretteimmel, hozzájuk ugyanúgy viszonyulok mint eddig, inkább az idegenekkel, vagy a frissebb ismerőseimmel szemben. Ezt nem tartom rossz dolognak jelenleg, könnyebben koncentrálok a fontos dolgokra. 

Kicsit át kell gondolnom a céljaimat, álmaimat, vágyaimat most úgy érzem, hogy kicsit tisztábban lássak, tudjam hogy mi van, és min kell dolgoznom, mibe kell leginkább belefektetnem az energiámat, mert azt hiszem ez még nem teljesen tiszta. Vannak hosszútávú céljaim amiket kitaláltam, de meg kell találnom a módját, hogy hogyan kezdjek el ezeken már most dolgozni, hogyan tegyek hozzá. 

Nem sok értelme volt ennek a bejegyzésnek, de össze kellett kicsit szednem a gondolataimat.

Oh, még valami!
Van egy történet, aminek az írásába már nagyon régóta bele akartam kezdeni. Sajnos nem nagyon megy, értem ezt úgy, hogy elég hosszú, és javarészt már kiagyaltam, de elég sokrétű, és nem tudom hogy álljak neki, és hogy kezdjek hozzá. Különböző részekre terveztem, de még nem tiszta, hogy ezeket hogyan tudnám úgy összekötni, hogy az egésznek legyen értelme. Én arra gondoltam, hogy egy-egy ilyen nagyobb rész lenne egy könyv, szóval történetszerűen épülne fel, nem epizodikusan, de a következő könyv egy másik történetet mesélne el, ami mégis nagyon szorosan csatlakozik az előzőhöz. Az érdekesség benne, hogy mondjuk a második rész nem biztos hogy időrendben az elsőt követné, de mégis szerves folytatása az elsőnek. Kicsit ki kell találnom majd, hogy építsem fel ezt az egészet, meg hogy hogyan kezdjem el, és hogyan magyarázzam el, fogalmazzam meg ezt az olvasóközönségnek, meg érjem el azt, hogy nekik is érthető legyen az, ami az én fejemben fel van építve. XD
Általában ez jól megy mondjuk, szóval nem lesz gáz, de meg kell tanulnom azt is, hogy hogyan írjak érdekesen... Bár megírom én a történetet akkor is ha nem olvassa el senki, de azért jó lenne, ha úgy is meg tudnám írni, hogy másokat is érdekeljen és izgalmas is legyen valamennyire. :D Bár a saját stílusomat nem tudom és nem is akarom levetkőzni, szóval egy biztos. 
Hosszú lesz. XD