Európa-turné! - 2. felvonás!

Helóbeló. :) Íme a folytatás:

8.nap

Viszonylag korán ébredtünk, azt hiszem már kilenckor mindenki talpon volt, ez egy pénteki nap volt. Anyának szabadnapja volt, így az volt tervben, hogy felmegyünk a hegyre. A zugspitzbahn nevezetű kábelkocsi ugyanis pont onnan (szó szerint a ház előtt indulva, attól kb 20 méterre) visz fel a hegy tetejére, 2962 méter magasra.
Kifizettük a jegyet, és megindult a liftezés. Eleinte kb 40 fokban emelkedik a kocsi, aztán egyre-egyre meredekebben visz fel minket, míg a teteje felé már szinte függőlegesen utazunk felfelé. Egyáltalán nem tartottam attól, hogy leszakadunk, tekintve, hogy ez a járat tizenöt percenként megy fel-le minden nap, szünet nélkül, és a német precizitás és tervezés minden jele megvolt rajta, nagyon állat volt. :3 Felértünk a csúcsra, kiszálltunk, és a hegy tetején levő komplexumban töltöttünk egy pár órát. Odafent étterem van, kávézó, különféle platformok, erkélyek, kilátók, és a kilátás egyszerűen eszméletlen. :) Mivel abszolút a határon helyezkedik el a hegy, mert egy természetes határ, így aki felmegy a hegy tetejére, tulajdonképpen már németországban van, aki lemegy, az ausztriában. :D Bőven a felhők felett voltunk már, és a látóhatár végtelen volt. Sem a légszennyezés, sem a por, vagy a pára nem szabott neki határt, egyedül a szem korlátai. Nem 10-20 kilométer volt a látótávolság, hanem több száz és száz kilométer! Ez azt jelentette, hogy a csúcson állva konkrétan svájci hegyeket, németország és ausztria minden magasabb hegyét látni lehetett. Messzebre már azért nem lehetett ellátni, mert konkrétan a föld görbülete megakadályozza. Hihetetlen látvány volt, voltak pengeéles recés csúcsok, amik borotvaélesnek tűntek, óriási göcsörtös sziklák, minden persze hóval borítva. Hatalmas medencékben felhőtengereket lehetett látni, ami a hegyeken felgyűrődve lassan-lassan átbukva a túloldalra a hegy másik oldalára folydogált. Óriási szakadékok között megrekedt felhők szivárogtak át lassan a V alakú repedések között. A napfény minden akadály nélkül ragyogta be az egészet felülről, és minden, minden csillogott. *w* A végtelen táj mellett sem éreztem magamat kicsinek azonban. Inkább azt éreztem, hogy milyen jó ezt élőben látni, mert a képek nem hozzák ki a térnek ezt a látványát, ezt, hogy mindent egészben lát az ember, érzékeli a magasságokat, mélységeket, és előtte fekszik a világ, mint egy hatalmas terepasztal. Én inkább rengeteg felfedeznivalót, kirándulóutat, megmászni való csúcsokat láttam, amikre olyan szívesen küzdöttem volna fel magam ott és akkor, kézzel-lábbal. X3
Rengeteg képet lőttem fent, majd elindultunk lefelé. Ja, mellesleg odafent már érezhetően ritkásabb volt a levegő, bár ezt nem éreztem akkor, de másnap igen, majd elmesélem miért. Fent -12 fok volt, de egyáltalán nem éreztem hidegnek, ahogy az 1200 méteren leledző -3-4 fokos hőmérsékletet, mert a levegő annyira száraz volt angliához képest, amit a bőröm megszokott, hogy az alacsony páratartalom miatt szinte nem is éreztem a hőmérsékletváltozást magyarország és ausztria között. Odahaza is volt hogy simán kimentem pólóban, nem éreztem nagyon hogy hideg lenne, vagy épp hogy túl meleg lenne. O.o Hozzászoktam, hogy idekint a legkisebb hőmérsékletváltozást is jobban megérzi az ember a magas páratartalom miatt. :)
Na szóval ennek a napnak ez volt a fénypontja. ^^ Ami még említésre méltó, az egy nagyon meghatározó kulináris élmény. :3 Este elmentünk egy étterembe, amit egy (természetesen magyar) séf ajánlott fent a hegy tetején levő étteremben. Őszintén szólva elég magas áraik voltak, és a menü két oldalban kimerült, alig volt választék. Kissé mindhárman szkeptikusok voltunk, nem vagyunk ugyan burzsujok, nem ezért, hanem mert mindannyian dolgoztunk vendéglátásban eleget. XD Valamint azért megfordultunk jó pár étteremben életünk során (inkább kevesebbszer mint egy átlagos magyar család, mint többször, félreéértés ne essék), és furcsa volt, hogy nem legalább öt oldalas a menü, mindenféle marhasággal tele. :D
Aztán végülis mindhárman egy viszonylag (többihez képest) olcsó érdekességet kértünk, valami kövön sült grill cuccot. Lehetett választani két köretet, illetve hústípust, és jött hozzá háromféle szósz. Én pulykahúst választottam, anya is, a férje vaddisznót. :3 Ami ezután történt volt csak igazán meglepő. :D A pincér kihozott egy-egy óriási kerámia tányért, aminek a közepén süllyesztve egy kb 4 centi vastag, négyzet alakú nagy kő volt, 450 fokra felhevítve. A tányér két oldalán volt a két köret, középen ez a lapos kő, rajta pedig egy-egy jó nagy darab nyers hús. XD A lényege ennek az volt, hogy neked, magadnak kellett szeleteket vágni a húsból, és ezen a kövön megsütnöd, majd megenned. :D
Szerintem marhára kreatív és vicces megoldás ez, és még sosem találkoztam sehol hasonlóval. :D Emellett pont elegendő volt, mindannyian jóllaktunk, és még én sem hagytam szinte semmit a kajából, pedig nem vagyok nagy evő. Lehetett variálgatni a szószokat, fűszert szórni a kis "személyi sütőlapodra", és abba forgatgatni a húst, szóval jópofa volt. :) Nem csak laktató, hanem szórakoztató, jó módja ez szerintem a vendégek lekötésének és szórakoztatásának.
Szóval érdekes, hogy ennek ellenére ez volt a szinte legolcsóbb kaja ott. Igaz, a séfnek sok dolga nem volt vele. :D
Aznap este már sok mindent nem csináltunk, és viszonylag korán nyugovóra is tértünk.

9.nap

Ezen a napon olyan hú de sok minden nem történt. Reggel elmentem egyedül kirándulni, sétálni, felderítgetni. Videóztam, vlogot csináltam (ha valaki kíváncsi a vlogjaimra, üzenjen rám. ^^), és élveztem a friss levegőt, a havat, végre valahára. X3 Síelni ezúttal nem mentem el, de szerintem Arzén barátommal jövőre ha tényleg elmegyünk síelni, erre a környékre fogunk utazni tuti. :3 Nem is drága, és síelésre eszement jó.
Délutánba nyúlt a kirándulásom, és eléggé kifulladtam dombnak felfelé. Először nem értettem, mi a baj, hiszen több tíz kilométert tudok akár hegymenetben kutyagolni anélkül hogy lihegnem kéne, max a lábam fájdul meg. Aztán utána jöttem rá, hogy az oxigénhiány miatt kapkodom a levegőt. :D Elég sokat haladtam amúgy is még felfelé ahhoz képest is hogy eredetileg is 1200 méterrel a tengerszint felett roamingoltam, mikor 0 méteren szoktam szaladgálni általában. :D
Aztán lementem a hegyről, otthon csak pihengettünk és ejtőztünk aznap délután, majd szintén időben lefeküdtünk, ugyanis másnap reggel hajnali fél hatkor keltünk a hat órai induláshoz, vissza magyarországra.

10.nap

Iszonyat korai keléssel kezdődött a nap, ami általában engem már önmagában felidegesít (ez tartozik azon 2 vagy három dolog közé ami egyáltalán fel tud idegesíteni az egész világon XD). Ha viszont azért kelünk fel, mert mondjuk utazunk, vagy valami speckó dolog (tehát mondjuk nem meló vagy suli miatt), akkor jobban viselem, és annyira nem vagyok bunkó. XD Akik ismernek, azok meg tudják hogy amikor én vagyok bunkó az kb még mindig a kedves kategóriába tartozik. :D
Ezúttal semmi gond nem volt, elindultunk, és miután felértünk az autópályára, mivel éhes is voltam kissé, és tudtam, hogy csak két szendvicsem van egész útra, rögtön hátradöntöttem az ülést, és nekiálltam aludni, ezzel késleltetve az evést, meg mikor már érzem hogy éhes vagyok, vagy kezdek éhes lenni, lefekszem aludni, ez a védekező mechanizmus, akkor nem kell ennem, és éhesen még el tudok aludni, de közben nem érzem. :D
Aludtam pár órát, szendvicseztem, nézegettem, olvastam, aztán kettő körül már meg is érkeztünk zalaszentivánra, ahol anyum férjének meccse volt. :3 Mivel nem vagyok focirajongó, így az előttük levő csapat tagjaival hazautaztam vonyarcra, ők pont arra mentek haza, otthon még elvoltam, beszélgettem, írogattam, próbáltam Akai-sannal összehozni egy kis játékot, de az otthoni net ellenem volt. Keddre vettem meg a repülőjegyemet, ami aztán kiderült, hogy szerda (kicsit a weboldal naptára behülyült és máshogy jelenítette meg, de ez nem okozott később gondot), úgyhogy mivel aznap vasárnap volt, hétfőre azt terveztem, hogy visszamegyek pestre, és ott maradok a maradék időre, annál, aki "lecsap rám".

11.nap

Késői kelés után összepakolásztam, ettem, majd nem annyira kora délután elindultam pestre Plave-hez. Azt beszéltük meg, hogy ott maradok, Akai-sannal is beszéltem, de úgy döntöttem, most inkább Plavehez megyek, mert amikor magyarországra jöttem, több időt töltöttem velük, vele pedig keveset, és még volt megbeszélnivalónk bőven. Oda is értem hét körül, ő még tudtam hogy suliban lesz úgy nyolcig, szóval felcaplattam a tizedikre a százhuszonháromegészötszáznyolcvannégy kilós táskámmal (mert a liftet csak a pudingok használják), és lecsöveztem az ajtónk előtt a lépcsőn. Ott fogtam a wifinket, úgyhogy király volt (azon tizedik emeleti lakásról beszélünk, ahol előtte jó pár évig laktam Plave-el, és onnan költöztem ki angóliába. :3), youtubeozgattam meg chateltem amíg megjött. Mikor megjött, kajáltunk kicsit, dumálgattunk jó sok mindenről, de a legtöbbet az animékről. XD Aki nem értené, mit lehet ennyit dumálni róluk, annak említem meg, hogy arról beszéltünk, ő és én miket láttunk a közelmúltban, melyiket ajánljuk a másiknak, melyiket nem, mik voltak a legemlékezetesebbek, azok közül amiket történetesen mindketten láttunk, kinek mi volt a kedvence, vagy kedvenc momentumai, eldumáltunk a jelenleg futó és tervben levő animékről, hogy mit lesz érdemes majd nézni, stb. stb. stb. Aztán ezen kívül még persze nagyon sok mindenről dumáltunk, pl az ő jövőbeli terveiről is, és úgy néz ki, hogy így vagy úgy, de ő is idekint fog kikötni velünk, aminek roppant módon örülök, mert egyrészt örülnék ha vele is gyakrabban tudnék találkozni, másrészt meg csak neki lesz jobb, rengeteg lehetősége lenne itt, és csodálatos jövője, ennek pedig sokkal-sokkal jobban örülök mint a saját örömömnek. :) Aminek nem örülök, hogy talán ő előbb lesz kint mint Akai-san, ezt csak azért mondom, mert sajnálom hogy őrá "kell a legtöbbet várnom", hisz nem is biztos, hogy kikerül, de akkor már inkább úgy fogalmaznék, hogy szomorúvá tesz, hogy jelenlegi körülmények alapján sok időbe fog még telni, amíg újra egy helyen kötünk ki. Az, hogy így lesz, az természetesen nem kérdés, így lesz és kész, csak kár, hogy ilyen bizonytalan a kérdés, hogy mikor.
Aztán kb nagyon nagyon későn lefeküdtünk aludni, megbeszéltük hogy Plave csak a délutáni óráira megy be, délelőtt meg alszunk.

12.nap

Ez a nap konkrétan takarítással telt. :D Na meg főzéssel. Felkeltem, és mondtam Plavenek, hogy csinálok valami kaját amíg hazaér, illetve cselekszem valamit a fürdő érdekében, ugyanis százmillió éves vízkő-sztalagmitok és sztalagtitok ágaskodtak a vécében és a csaptelepen. XD Elugrottam a közeli tescoba tisztítószerért, és tökfőzelék-alkatrészekért, visszaértem, és nekiugrottam először a fürdőnek. Utána láttam, hogy a konyha sem olyan állapotban van, amiben én hajlandó vagyok bármit csinálni, így annak is nekiveselkedtem. Kb 2-3 órányi intenzív váltogatás után megpihentem, ettem, gépeztem egy kicsit, aztán folytattam. Küzdöttem már meg durvább kosszal meg állapotokkal is, de azért ez is elég komoly volt. :D Végre aztán végeztem a konyhával, az már csillogott, a fürdőbe viszont jó párszor kimentem még fújkálni, a vízkövet intenzív sikálás és foszforos vízkőoldózás során leszedtem tökéletesen mindenhonnan, a végső simításokat pedig Plavere bíztam, illetve azt is, hogy ez többé ne forduljon elő. :D
Így nem tudtam kész lenni a kajával mire ő hazaért, mert Akai-sannal nekiálltunk játszani. Mikor megjött, kicsit később kiléptem, és együtt gyorsan összedobtuk a tökfőzeléket. Azért az látszik hogy a konyhában sokat gyakorolt és sok gyakorlatot szerzett, és otthonosan mozog a konyhában. Remélem a tisztaságot is megtartja amit ott hagytam, miután szétryuuji-ztem az egész lakást. :D
Jól bekajáltunk és folytattuk a dumálgatást, animézést, videózást, stb, aztán viszonylag emberi időben lefeküdtünk.

13.nap

Azaz a visszautazásom napja. Lassan a végéhez közelítünk a beszámolónak. :3 Azután hogy felkeltünk, jól bekajáltunk, és Plave kijött velem a reptérre. Itt totál akadálymentesen átjutottam mindenhol, ami nem olyan nagy dolog, de örültem, hogy semmi komplikáció nem volt a gépre jutással. A repülőgép tele volt babákkal, és fiatal gyerekekkel, szóval már jó korán betettem a hallójáratit és kiszigeteltem a külvilágot. Olvasgattam, animéztem, aztán idő előtt meg is érkeztem lutonba, ahol aztán egy korábbi busszal be is tudtam jutni londonba. Az igazat megvallva ekkor már nagyon vártam, hogy hazaérjek. :) Nagyon hiányzott a kis szobám, a többiek társasága, a kis lakásunk. Mivel egymás szobáiban is sokat tartózkodunk, nem szigeteljük el magunkat egymástól, így az egész lakás nagyon otthonos, és mivel csak mi vagyunk itt, gyerekkori jó barátok, rendkívül átjön az otthon melege. ^^ Mindannyian osztjuk a felfogást, a véleményt, hogy egy család vagyunk, és barátok, társak, támogatjuk egymást mindenben, motiváljuk egymást és versengünk, és egyre jobbá tesszük egymást. Ezt tesszük a többi barátaimmal is, akik még nincsenek idekint.
De ide, erre a helyre más, mikor hazaérek. :) Erről már azt hiszem írtam, de itt érzem magam sok-sok év után otthon először. Talán az életem első 10 évében éreztem magam otthon a szobámban, az első lakásunkban, aztán miután a szüleim elváltak, már mindenki csak költözött ide-oda, és soha nem volt egy hely, amit otthonomnak neveztem volna. Még mikor Akai-sannal laktam, az is jó volt, valamint Plave-el a másik helyen, csak az rontott az összhangon hogy egy drága albérletben laktunk mindkét esetben, ahol stresszelhettem, hogy fizetek majd bármit, és nem volt az a "ez a mi helyünk" érzés, inkább csak "béreljük, de nem ez az otthonunk". Itt sem más a helyzet hiszen itt is csak bérlünk, de senki nem zavar minket, nem mászkál ide, még csak egy levelet se kell váltanunk senkivel, vagy hívogatni. Csak kifizetjük amit kell minden hónapban az adott napon, és kész, de nem is kell aggódnunk miatta. Igen, leginkább itt még az is hozzáad az otthon-érzéshez, hogy biztonságban érezzük magunkat anyagilag is és nem cseszeget minket senki semmivel. :)
Hiányoztak a srácok, Arzén pedig nagyon unatkozott amíg nem voltam itthon :D
Mikor beléptem a szobámba, minden tele volt ragasztgatva post-it note-okkal XD most csak leírom miken volt cetli és mi mit jelentett :D

Az ágyam fiókja - Kihúzható betoló
a legnagyobb illatgyertyámra ragasztva - MALTER TARTÓ Benne: De ez egy GYERTYA! O.o Nem a funkciójának megfelelően használják.
a padlóra ragasztva egy cetli a szoba közepén - Famintázatú cipőkoptató
az alsógatyámon a szennyeskosárban - Here és szerszámtartó flaskaszatyor
a mamuszomon - Zoknivédő szövetdarab Az egyikben egy cetli: Emmeg a belseje. -a másikban: Ez is a belseje.
dezodoromon egy cetli - Diótörő!
az egyik hatsune miku falivásznon - SUNÁZNÁNK! Másikon mellette: - Ezt is!
párnámon cetli - HÖRGHURUT SZOLGÁLTATÓ
a fiókos szekrényemen - HÁROM ERSZÉNYES FA KENGURU! (Nem élő, már kitömött)
cukor a szekrényen - NAFTALINGOLYÓK
a villanykapcsolón - Teslagömb aktiváló
a husky plüssre ráragasztva - Rosszarcu gringók (Vigyázat, megeszik a zoknid)
az ablakon - Poros üvegszármazék (Kukkolásra alkalmas)
kurumi tokisaki falivásznon (szexi csaj) - FASZÁLLÍTÓ!!! (<-aláhúzva, melléírva : (nem rosszra gondolni))
egyik fiókomon - HUZIGA
alatta a másikon - Ez is AZ
szekrényajtómon - NYITOGATÓ
a fésűmön - HAJSZABÁLYOZÓ drótkefe
az asztalra ragasztva - MALÁTALÉ. (csak már felszáradt)
az elosztómon - ÁRAMADAGOLÓ (10 centtel működik)
a monitoromon - MANÓK TÁROLÁSÁRA VALÓ FÉNYLŐ DOBOZ!
a hangfalamon - Levegő részecske rezgés manipuláló horgolt TERÍTŐ
az asztali lámpámon - KONSTRUÁLT FÉNYÁRADAT SZOLGÁLTATÓ
a cicis zselés egérpadomra ragasztva - (CSECS)EMŐK SZÁJJÁTÉKA (mammográfiai alany(ok))
az egeremen - PÖSZMÉTE!!!
a billentyűzetemen - Gépelési funkciókért felelős azbesztmaradék
plusz még amit indulás előtt ittam teát a bögrémben , egy picikét bennehagytam, azt ezek az állatok a bence meg a gábor otthagyták direkt, ráirányítva a lámpát, mostanra ilyen penészes mohás páfrányos zuzmós mocsár-mélytengeri mutáns képződményé fejlődött, ráraktak egy cetlit arra is - Penészes sajtos francia tea

XD Szóval végülis nem unatkozott, á :D Szerintem csak azért állt le mert elfogyott a post-it note XD Ezen kívül egy csodás ajándékot kaptam tőle, egy nagyon profi rajz tabletet, amit gépre kötve használhatok rajzolásra. *w* Aki hallott már ilyesmiről vagy látott ilyet, az el tudja képzelni, én már nagyon régóta vágytam egy ilyenre, de igazából odahaza sem jutott eszembe hogy vegyek, így idekint is elfelejtettem mert nem volt eszembe, szóval ezt nagyon eltalálta és nagyon hálás vagyok érte. X3 Nagyon király, már ki is próbáltam... Lehet, hogy ezzel még a jövőben többre is megyek, mint csak a saját szórakoztatásomra rajzolgatok. :) Annak is örülnék. ^^

A kirándulásom nagyjábóllagos kilométerszámlálója:
London-Luton 58 km
Luton-Budapest 1448 km
Reptér-Hunor 26 km
Budapest-Pécs 208 km
Pécs-Vonyarc 160 km
Vonyarc-Obermoos 743 km
Obermoos-Vonyarc 743 km
Vonyarc-Budapest 197 km
Erzsébet-reptér 26 km
Budapest-Luton 1448 km
Luton-London 58 km
Egyéb- ~20-30 km, plusz a tengerszint feletti magasság 0-2962 és vissza, tehát összesen majdhogynem 5200 kilométer, a felszíni távolságokat nézve. :)

Na, szóval ilyesmi volt az én kis európa-turném, ahol ugyan sok országot nem látogattam meg, mégis nagyon sokat utaztam, és rengeteg jó emléket gyűjtöttem és feltankoltam boldogságból legalább egy fél évre. ^^ Most jöhet megint a meló. X3 Hogy milyen? Az még kiderül. ;3