Szabadság

Szó szerint, és átvitt értelemben is. csütörtöktől kezdve két hetes szabadságon vagyok, de ezen kívül másféle szabadság is kilátásban van. Jelenleg két hetes szabadságomat töltöm, de ezek után (jobban mondva már hétfőn, szóval a szabadságom közben) bemegyek a melóhelyemre, begyűjteni a csekkem, és benyújtani a felmondásomat. Ez még nem jelenti mindennek a végét, mert a felmondási idő egy hét/év, szóval mivel én itt dolgoztam egy évet, egy hetet kell itt töltenem mielőtt végleg ott hagyom a helyet. Ez azt jelenti, hogy kb Február 17 környékén leszek "ténylegesen szabad". Ugyanis ez a vállalat kicsit olyan mintha mindenkit fogva tartana, és jobb minél előbb elszabadulni tőle. :D Ideje lesz egy olyan helyet keresnem, ahol normális a management és nem hülyékkel vagyok körülvéve. Most nem azokra gondolok akikkel együtt dolgozok, közvetlen kollégáimra, hanem a közvetlen felettesemre/feletteseimre, akiktől az utasításokat kapom. Az se lenne rossz persze ha a következő helyen se lennének persze idióták a kollégáim, de ezt sose lehet tudni, de legalább a management ne legyen az.

Szóval mivel szabadság van, végre rajtam lehet és rajtam is van mind a tizenhárom karkötőm és három nyakláncom, és vígan növekedik a szakállam. :D Ezt majd le kell vágnom megint tizenegyedikén, mert egy hétre még visszamegyek ugyebár, de utána tényleg masszív szakállnövesztés következik. És szeretnék is olyan helyet találni, mindegy milyet, ahol meg is hagyhatom, stílusosra persze. Ezen kívül csak annyi a preferenciám, hogy a mi körzetünkben legyen, hogy ne kelljen vennem bérletet, mert az rengeteg pénzt spórolna meg nekem. Ami már csak azért is fontos, mert biztos nem fogok egyből munkát találni, amivel tisztában vagyok és rendben is vagyok vele, mert amúgy is szeretnék egy kis szünetet tartani. Ez az év kicsit kiégetett, leszívott, itt az ideje pihenni, edzeni, enni, inni, kirándulni, szóval egy kicsit lazítani. :) Utána mehet a meló megint, remélhetőleg valami kedvesebb helyen.
Haza is fogok kicsit utazni a "kényszerpihenőmben", azaz abban az időszakban, amikor már az az egy hét is letelt. Egy hétre gondoltam, de lehet hogy inkább nem is veszem meg a visszajegyet egyelőre, mert akkor nem leszek időhöz kötve, és ha úgy éreztem már, hogy mindent elintéztem, vagy már úgymond unom akkor megveszem a jegyet és visszajövök. Ami nem hiszem hogy egy hétnél tovább húzódna. Még arra is gondoltam, hogy kiveszek egy autót és elfurikázok ide-oda, de szerintem felesleges, azontúl pedig szeretek buszozni-vonatozni és így utazgatni, sok időm van gondolkozni, lazítani, összeszedni a gondolataimat, vagy akár beszélgetni, ha van kivel. Szeretnék meglátogatni pár embert, és mivel eléggé különböző helyen vannak most is, és nem tudom, akkor épp hol lesznek, elutazgatok hozzájuk majd, hisz időm lesz, és nem kerül szinte semmibe itteni mértékkel.

Sokat nem pihenek persze, mert egyrészt agyfaszt kap az ember ha sokáig kell otthon ülnie, először még elvan a takarítás-főzés-internet-edzés kombóval (legalábbis nekem ez szokott lenni általában) , de aztán már az agyára megy hogy otthon ül, és muszáj valami olyat is csinálni amivel egyrészt pénzt keres az ember, ami persze nagyon fontos már csak a kaja miatt is, ami a legfontosabb. :D Na meg azért az ember mégiscsak kicsit szocializálódik a melóhelyen, ami nekem nem árt... Asszem. O.o

Mindenesetre ez a szabadság jót fog tenni, szeretnék sokat írni, leveleket is, mert egyeseknek már régen nem írtam jelentékenyet és szeretnék, bejegyzéseket is szeretnék írni, de mindenekelőtt edzeni. Pihenni is van elég időm így, de nagyon elpunnyadtam az utóbbi kb fél-háromnegyed évben, mikor nagyon rám telepedett már a munkahelyi fáradtság, és nem tudtam időt és energiát spórolni arra, hogy rendszeresen edzzek (és egyek, így fogytam is, vissza asszem kb 61-2 kilóra :/), és bár ebben a két hétben nem tudom megváltani a világot, arra képes vagyok hogy visszahozzam magam az alap fittségre, hogy abból aztán még többet csináljak amikor a végső meló után újra szabad leszek, melót keresek hazautazok, stb. Utána pedig remélhetőleg már olyan munkahelyem lesz, ahol marad némi időm, illetve energiám is arra, hogy edzzek itthon.

Ugyanakkor ha már itt tartunk a szabadságnál, térjünk ki magára a fogalomra. Ami elég tág, mert sok mindentől függ, hogy mire vonatkoztatjuk. Gondolok itt most arra, hogy a mai társadalomban már sosem vagyunk olyan szabadok, mint amennyire azt szeretnénk. Persze nem jó az, ha mindenki akkor amikor akarja, azt csinál amit akar, kellenek az embernek néha kényszerek, kényelmetlenségek, sőt, utasítások, különben semmi nem stimulál minket... Ha más nem, azért, hogy azt is tudjuk milyen a rossz, nem csak a jó, kell a viszonyítási pont.
De ha belegondolunk, sosem vagyunk szabadok. Ha suliba jár valaki, kötelessége hogy bejárjon, a nyári szünet a leghosszabb, legjobb, de akkor is ott lebegett a fejünk felett mindig a szeptember elseje, és így máris nem felhőtlen az öröm, hiszen tudjuk, hogy csak a szabadságunkat töltjük, majd mehetünk is vissza, ahogy a melóban is. De mikor már kóstolgatjuk a felnőtt életet, amit én már sok ideje teszek, hisz már nagyon régóta nem támogat senki (most anyagilag gondolom), akkor jövünk rá hogy ez mennyire igaz, hiszen nem csak hogy kevesebb szünetet kapunk, de kényszerítve vagyunk rá hogy ha nincs, keressünk munkát, hogy visszafizethessük a szolgáltatásokat amiket kapunk (fedél a fejünk felett, fűtés, víz, élelmiszer, ruha, stb.), és ez végülis így van rendjén, persze ha jobban belegondolunk, azért vicces, hogy ezt azért tesszük, hogy másnak is legyen fizetése , azoknak, akik szintén dolgoznak, hogy nekünk ezek a dolgok meglegyenek, szóval dolgozunk, hogy valamit valakinek biztosítsunk, pénzért, aki dolgozik azért, hogy valaki másnak biztosítson valamit a munkájával. :D Végülis egyszerű a képlet, és kijön a végeredmény. A kaja. :D Minden szál ahhoz vezet végül. >w> :D
Vannak "szabad" emberek, akik tényleg talán azt csinálnak amit akarnak, nem kell az anyagiak miatt aggódniuk, ők vagy nagyon gazdagok, vagy nagyon szegények, egyenesen nincs semmijük, de ebben az esetben nem felhőtlen, és nem is boldog a szabadság fogalma. Ugyanakkor az első példát is fogva tartja a gondolat, hogy vajon mennyien biztosítják számára azt a gondtalan életet, ennek súlya van, illetve annak is, hogy meddig tart vajon?
A végén mégiscsak azt mondom, mibennünk dől el az, hogy mennyire vagyunk szabadok. A lelkünket maximum az ejtheti rabul akit nagyon szeretünk, de azt mi sem bánjuk. :D
Ha mi szabadnak gondoljuk magunkat, azok is leszünk. Én magam nagyon is szabadnak érzem magam, főleg most. :) Ennek az oka az, hogy viszonylag azt csinálok amit akarok. Azt eszek ami jól esik, lehetőségem van egészségesen enni, viszonylag oda menni ahová akarok, és olyan dolgokat csinálni amit szeretek, megválaszthatom a munkahelyem, a lakóhelyem. Ezek olyan fontos dolgok számomra, amik miatt úgy érzem, szabad vagyok. Választhatok, dönthetek az ügyeimben, és nem csak egy választásom van, hanem számtalan. Nincsenek határok előttem, és nem áll (és nem is állhat) az utamba senki.
A lelkem is szabad, nem muszáj egyetértenem senkivel, senki nem erőlteti vagy erőltetheti rám a véleményét, abban hiszek amiben akarok, és azt mondok amit akarok, és azt hallok meg amit akarok.
Nem mindenkinek vannak  ilyen lehetőségei, sőt, vannak akiknek szörnyen kevés szabadságot adott a sors és olyan helyre születtek, ahol szörnyű dolgokon kell keresztülmenniük, és nemhogy a szabadságuk miatt, de az életük miatt kell aggódniuk.
Ezért nagyon szerencsésnek tartom magam, és nem tudom kinek, de hálát adok emiatt annak, aki miatt ez így van. Részben magamnak köszönhetem, másik részben azoknak akik azzá tettek aki ma vagyok és ebbe az irányba terelték a gondolataim, de van egy rész, a sors, a szerencse, amit valaki más irányít, és ez is számít kicsit. Nincs mit megragadni, ha a sors nem sodor felénk lehetőségeket, és nekem sok volt. Némelyiket elszalasztottam, bevallom , de általában direkt, és jól tettem. A maradék eredménye ez, aki vagyok, és ahol vagyok, és akikkel.

Szóval szabad vagyok itt belül, és más nem érdekel. Ha máshol nem, belül mindenkinek vannak szárnyai, és amíg ezeket meg nem engedi kötni valaki, addig szabadon szárnyalhat. ^^