Arzén kijöttével megszaporodott azoknak az étkezéseknek a száma, amit együtt fogyasztok el valakivel, és mint ahogy azt mind tudjuk, sokkal jobban esik az étel, ha van az embernek társasága. 

Mivel jól nevelt kockák vagyunk, ezért szívesebben eszünk a szobában, és nézünk valamit kaja közben a gépen.
Felvetette, hogy nézzük meg a Tokyo Ghoul nevezetű animét.

Sok képet, gifet, meg mindenféle bejegyzést láttam már erről az animéről Tumblr-en, és bevallom őszintén, féltem nekiállni. Mindenki tudja rólam, hogy az animés történésekre nagyon érzékeny tudok lenni, érzékenyebb mint az élőszereplős filmekben történő sokkoló dolgokra, vagy ha ott tartunk, akár a valóságban történt dolgokra (i'm the freak, i know).
Ez, mint már régebben leírtam, abból ered, hogy a valóság elől az anime világába menekülök sokszor, ezért nem szeretem, ha az erőszak (bizonyos formái) beleférkőzik abba a kis tökéletes világba, ahová a nyers, unfair valóság elől menekülök, ezért a számomra sokkoló animéket kerülni szoktam. Arzén viszont ismer, mondta, hogy számomra safe megnézni az animét, én meg mondtam, hogy hát akkor gyerünk, az ő véleményében megbízok.
Igaza volt. :D

Kis review következik.
Először is beszéljünk az objektív dolgokról. A mai készítésű, újabb animékhez híven nagyszerű grafikát láthatunk, a stílus mindenkinek bejöhet, aki anime fan, sőt, tetszett, hogy kidolgozott grafika mellett kicsit rámentek arra is, hogy kövessék az emberi anatómiát egy kicsit jobban, nem óriási szemek vannak és miniatűr szájak, az arckifejezések ijesztően realisztikusak, amikor egy őrült mosolyt látunk az animében, nem az az animés "menő" őrült mosoly jut az eszünkbe, hanem egy olyan vigyor amit egy valóban őrült ember arcán látnánk a valóságban. Az effektek gyönyörűek, a mozdulatok tiszták, a karakterek szája beszéd közben úgy mozog ahogy kell, erre is nagyon sok jelenetben odafigyeltek, a rendes szájmozgásra, lipsyncre.
A zene eszméletlen jó. Jó és merész ötlet, hogy az első évadból átvitték a zenéket a másodikba, és szinte nulla változtatással, ez nem mindig működik. Itt nagyszerűen átjött, sőt, nagyon jó volt hallani a visszatérő dallamokat a háttérzenében, sokszor kaptam azon magam, hogy egy-egy rész nézése közben magamban dúdolom újra az ismerős bgm-et, vagy utána.

A történet egyedi, és elgondolkodtató. Spoilermentesen leírhatok annyit, hogy nagyban emlékeztetett a Darker Than Black történetére. Emberek élnek egy világban egy náluk erősebb fajjal, akik szintén emberszerűek, de egyik fél sem fogadja el egymást. Nem élnek békében egymással, mert nem tudnak dűlőre jutni, hogy kinek van igaza, és kinek van joga az élethez jobban, "ki a felsőbbrendű".
Aztán megjelenik a főhősünk, aki fura helyzetbe keveredik, és a két faj határmezsgyéjén találja magát. Ez nagyon hamar áldás és átok lesz számára, és magára vállalja, hogy ő találja meg az igazságot.
A karakterek jól ki vannak dolgozva, nincs összecsapva senki benne. Ha valaki kap annyi szerepet, hogy megemlítik, szerepel a történetben, akkor biztosak lehetünk benne, hogy legalább egy keveset megtudunk a múltjáról, vagy arról, hogy ki ő, tehát nincsenek ilyen random bepakolt karakterek akiket megemlítenek egy rész erejéig, aztán soha többet nem hallunk róluk.
Két évad jött ki eddig, és nagyon meglepődtem. Leginkább azon, hogy kétszer tizenkét rész alatt ilyen sokat haladt a történet, anélkül, hogy bármit is kihagyottnak éreztem volna. Nagyon jól össze van rakva, és annak ellenére, hogy ez a két évad ilyen sok információt és történést tartalmazott, mégis annyira hamar elment, hogy alig várom már a következőt. Nagyon sok minden derült ki és történt, és ettől csak fokozódott a feszültség és az izgalom, az évadokat "nyugodt tetőpontokkal" fejezték be, sok nyitott kérdéssel, de érezzük, hogy annak ellenére, hogy ez a "fejezet vége", a következő már azonnal jöhet is a még komolyabb eseményekkel.
A harcok nagyon jók benne, nincs időhúzás, nincs felesleges pofázás órákig a harc közben, hanem pont elegendő. A gonosz karaktereket sem utáltatja meg velünk igazán, hanem sok animével ellentétben igazán megmutatja nekünk a "másik oldalt" is, mások nézőpontját, megmutatja nekünk, hogy nem biztos, hogy csak egy helyes van, és hogy a jó és a rossz olyan, mint a fekete és a fehér. Talán a leggonoszabb és legvérszomjasabb karakter háttértörténete hatott meg a legjobban, ahogy ezt írom a metrón és visszaemlékezem rá, keményen koncentrálnom kell, hogy ne folyjon ki a könnyem.
Az élet nem fair.
Ezt az anime is nagyon jól bemutatja, de ugyanakkor nagyon szeretem benne azt, hogy arra ösztönöz mindenkit, hogy akkor is legyünk erősebbek.

"We must continue our lives, despite the losses."

Ez nagyon tetszett. :) Tetszett az is, hogy együttérzünk ugyan a karakterekkel, főleg a főhőssel, de kétféleképpen láthatjuk a dolgot. Ha az, aki nézi az animét, már nagyon sok mindenen keresztülment, és sok élettapasztalata van, és ezt úgy értem, hogy elég szar helyzetekből is kikászálódott már, akkor belül olyasmi fogalmazódhat meg benne véleményem szerint, ami bennem is, hogy annak ellenére hogy sajnáltam a főhőst, mondtam magamban, hogy "gyerünk, tarts ki", és hogy "ennél erősebb vagy, szedd össze végre magad". Aki szintén úgy nézi az animét, hogy beleéli magát, és elgondolkozik rajta, de nem ment még keresztül nagyobb megpróbáltatásokon, nehézségeken, annak egy példa is lehet a dolog, egy "útmutatás" ahhoz, hogy akkor is, ha gyengék vagyunk, és úgy sújt minket az élet, akkor is fel kell állnunk, és annál erősebben harcolni, küzdeni az álmainkért, és akkor is erősebbnek kell lennünk, ha úgy érezzük, belepusztulunk.
Az élet nehéz, kegyetlen, és igazságtalan, de ha megfelelően éli, mindenki találhat benne örömet, és megtalálhatja benne azt ami boldoggá teszi. Sőt, sokszor ez a véget nem érőnek tűnő küzdelem, ez a szenvedés az, aminek a végén elnyerjük a jutalmunkat, és végre boldogk leszünk. :)

Egyszóval tanulságos, izgalmas, akciódús, cseppet sem unalmas anime ez, és mindenkinek ajánlom! ^^