A zene.
Mindig eszembe jut, hogy mennyire csodálatos dolog, és mennyire leírhatatlan maga még a fogalom is. 
Nagyon érdekes, hogy tudomásunk szerint ez az egyetlen dolog, ami igazán elválaszt minket az állatvilágtól. Más fajok is végeznek ugyanolyan tevékenységeket, maximum alacsonyabb szinten, mint mi. Volt egy kimutatás ami megmutatta azt is, hogy még abban sem egyedülálló az ember, hogy nem feltétlenül fajfenntartás céljából létesítenek nemi kontaktust, de ebbe most ne menjünk bele. XD 
Abban viszont valóban egyedülálló, egyedi az ember, hogy csak ez a faj képes felismerni a zenét, a ritmust, a dallamokat. Az állatok különálló hanghatásokként, külön hangokként fognak fel minden egyes hangot a zenében. Az ember még egy dob ugyanolyan ütemben való ütésétől, vagy ha egyszerűbbet akarunk, az ujjal csettintéstől  is ritmusra talál.
Ez az agyunk sajátossága, ami képes arra, amire egy állat, vagy szuperszámítógép vagy mesterséges intelligencia sem képes: Műalkotást alkotni.
Persze egy pókháló vagy egy hópehely is műalkotás szépségű, vagy akár egy termeszvár hálózata ami egy várostervezési mérnököt is ámulatba ejt, de ezt nem tudatosan végzik az állatok, hanem ösztönösen, előre programozottan, amit a körülményekhez alakítanak.
A lényeg, hogy a zene szervesen össze van kötve az idővel, mint fogalommal, folyamattal, amit szintén az ember alkotott, a zene tulajdonképpen legegyszerűbben megfogalmazva, különböző hangok tudatos elrendezése az időben. Az állatok időtlen világban élnek.

Ez sem pontos megfogalmazás, de nem is lehet így leírni.

A zene más. Olyan megfoghatatlan, mint maga a lélek. Legyen szó egy fuvoláról, egy zongoráról, egy hegedűről, vagy akár a hangszálainkról, számomra hihetetlen, hogy a legegyszerűbb eszközökkel is mennyire csodás zenét lehet alkotni (stomp? Vagy yamato? :3).

Milliárdnál is több különböző dallam, ritmus létezik, és annyi, de annyi különféle stílus és műfaj. Ami még gyönyörű, hogy mindig lesz egyre újabb és újabb zene, és ettől csak gazdagabb lesz maga a zene. És ettől nem kevesebb, vagy kevésbé jobb lesz, ami régi, hanem ugyanolyan jó marad. Vagy akár jobb is. XD Minden második évben lecseréljük kb a telefonunkat (átlag manapság), mert annyira elavult már a régi, olyan gyorsan fejlődik a technika, de ha felteszek egy pattogós bakeliten egy Beethovent, semmivel nem lesz elavultabb vagy rosszabb amiatt, hogy milyen régen készült, vagy mondjuk skrillexnek most jött ki az új albuma (csak példának hoztam fel de őt is szeressük XD).
Egy Elvis szám 100 év múlva is ugyanolyan hallgatható lesz egy jó ízlésű személynek, vagy akár egy csörgődob mellett elénekelt portugál capoeirás dal is, akkor is, ha nem ért egy szót sem a szövegből. Tehát a zenének a nyelv sem szabhat határt, hiszen mennyien énekeltük a linkin parkot gyerekként, mikor fogalmunk sem volt, mit kiabálunk épp valójában. (Mint utólag kiderült, nem szép dolgokat XD)

Durva, hogy mennyire erős a zene, hogy milyen hatalma van. Felvidít vagy lelomboz, felpörget vagy ellazít, erőt ad, vagy összetör... De van még olyan is, ami sorban mindet megteszi.
Néha az összes szőrszál feláll a karunkon, annyira jó, vagy épp nem tudjuk visszatartani a könnyeinket. És van amelyiknek ehhez még szöveg sem kell, egy szó nélkül szól hozzánk.
Így van.

Ahogy itt írok, jövök csak rá, hogy jelenleg a zene áll legközelebb a gondolatolvasáshoz. Hiszen ha megmutatunk 1000 embernek egy zenét, mindenkinek mást fog ugyan jelenteni, de mégis egyet fognak érteni abban nagyjából, hogy mit akart kifejezni az a szám, és a hangulat, az érzés mindenkinek kihat a lelkére. 
Ha odafigyelünk, szavak nélkül érthetjük, mit akar nekünk mondani a zene, vagy épp aki megalkotta, mit szeretne a tudtunkra adni.

Összeköt minket. Te is szereted azt a számot? Nekem ez az egyik kedvencem! Neked is? Nekem is! 
Nem hiszem hogy bárkivel, aki ezt olvassa, nem fordult már elő hasonló szóváltás. :)

Ha már itt a zenénél vagyunk, egy picikét hadd térjek ki az énekre, meg a hangszerekre is. 
Őszintén szólva az éneket tartom a legkomolyabb "hangszernek". Az, hogy az ember ennyi féle hangot tud generálni ami fület gyönyörködtető lehet, nagyon komoly, és ehhez semmiféle hangszer, vagy eszköz nem kell.
(Trudbol X3 és Smooth McGroove ? :D Aki ért a zenéhez, hallhatja, mekkora skálájuk van... :D )
Minden embernek vanna hangszálai, és egy kis gyakorlással mindenki meg tud tanulni énekelni, ha még csak egy kicsit is. 
A hangszereket pedig azért szeretem, mert nagyon kreatív találmányok, és némelyikük hihetetlenül komplex és összetett. Egy igazi versenyzongora például veszélyesen bonyolult szerkezet. Több, mint 18.000 darabból áll, és olyan komplex mechanikai megoldásokat tartogat magában, amit még elképzelni is nehéz, hogyan voltak képesek már ilyen régen kitalálni, a pedálok működésének mechanikáját még egy programmal is nehéz lenne megírni, és ezt MECHANIKUSAN megoldották... Arról nem is beszélve, hogy a zongora kifeszített húrjai összesen kb ötven tonnányi energiát tárolnak. Ez azt jelenti, hogy egy olyan fémszerkezet kell hogy tartsa ezeket feszesen, ami ötven tonnányi erőt kibír. Endymionnal gondolkoztunk hogy mi történne, ha egy ilyen részt elvágnánk, tehát nem a húrt, hanem ami ennek ellentart. :D Ötven tonnás erő rántaná össze a zongorát, és aki ott van, abból löncshúst csinálna. XD

De legyen szó akár egy hegedűről,  vagy egy furulyáról, a lényeg akkor is az, hogy mennyi féle zenét lehet alkotni velük, és a legkomolyabb amikor egy szimfonikus zenekarban együtt halljuk többféle hangszer hangját, összhangban, harmóniában a többivel, ne adj isten ha az operában vagyunk vagy musicalt vagy egy színdarabot nézünk, még énekkel is kiegészítve. Na szerintem az igazán hihetetlen elmény és ilyenkor eszembe nutnak azok a híresebb zeneszerzők akik maguk írtak szimfóniákat, egyedül, mert minden hangszernek ismerték minden hangját, és képesek voltak olyat alkotni, ami senkinek nem jutott volna ugyanúgy az eszébe, és ezt később a zenekarban mindenki a saját legjobb tudása szerint, de mégis együtt játtsza el, egy egészt alkotva.

Na meg persze ott vannak a "nem klasszikus" zenekarok, a pop, rock, és egyéb bandák, ahol négyen-öten ejtik ámulatba a közönséget. Itt már általában sokkal nagyobb hangsúlyt kap a szöveg és az énekesek, sokszor főszereplői a bandának. És az a király, hogy a leghíresebbek, a legjobbak a saját erejükből küzdötték fel magukat a hírnévig. Ahogy a Foo Fighters énekese mondta, a legnagyobb bandák is egy garázsban kezdik. Szerez valaki pár havert, és borzalmasan játszanak. Aztán játszanak és játszanak és egyszer csak Nirvana lesz belőlük. Nem kell ehhez x-faktor, meg american idol. Eminemet vagy Michael Jacksont ki fedezte fel? Berobbantak a zenébe a tudásukkal, és előtte vért izzadva küzdöttek hogy jobbak legyenek, mint mindenki, aki elért valamit ebben az életben (szóval nem úgy mint én XD). 
A zenében ez még nehezebb, hiszen annyi tehetséges személy van, hogy elvesznek a többi tehetség között. Sok tehetséges zenész vagy énekes "veszik kárba" így, de nem is. Mert megmondom én a frankót.
Ahhoz, hogy valaki híres zenész, vagy énekes legyen, a tehetség szörnyen kevés. Mivel ennyi tehetség van, ez adott. A siker receptjéhez  még sok minden kell, vasakarat, kivételes kitartás, és rengeteg gyakorlás és tanulás. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy jó emberismerőnek kell lenni, meg kell tudni fogni másokat, megtanulni előadni, a tömeget kezelni, ismerni, és ami a legfontosabb: Elérni.

Semmit nem ér, ha nem jut el a közönséghez amit az előadó, vagy a zeneszerző érez, vagy üzen. Mai szóval: "Ha nem jön át."
Mikor az ember pl a családjával nézte a megasztárt, és a dal után mondja valaki: Hát ez nem jött át.
Én ezért tisztelek nagyon minden olyan zenészt/énekest/zeneszerzőt, aki erre képes. Zene kell hogy folyjon az ilyen emberek ereiben, hogy úgy tudjanak énekelni, hogy így tudjanak a hangszerhez érni, vagy ilyet legyenek képesek írni.

Én csak ámulok mindig, és élvezem a zenét, de nem mondanám, hogy nem tudok csinálni. Hiszen capoeirán rengeteget énekeltem, zenéltem, és igaz, hogy az csak alapszint, és ritmusérzéken, kézügyességen, meg hangon kívül nem kell hozzá semmi, akkor is nagyon jó. :)
Nem kell hozzá zenei alapműveltség, nem kell tudni olvasni a kottát, de mégis összetett és király. ^^ Régi és nagy álmom egyébként, hogy megtanuljak zongorázni. Persze attól még jó messze vagyok, mert meg kell tanulnom sook sok mindent ahhoz... Amihez idő kell, meg ha tanulni szeretném valakitől akkor pénz is, de most végülis csak az idő az, ami ennek az útjába áll. Ha később lesz valami olyan melóm ami egyrészt minden nap fix idejű, és mondjuk nem heti egy, hanem kettő szabadnapom lesz, és mondjuk nem minimálbérért hanem magasabb összegért, akkor simán szánnék rá időt. ^^

Mindenesetre az idő nagyon szerves része az életemnek, hiszen reggeltől estig, bármikor időm van rá, zenét hallgatok. Rengeteg félét és fajtát, szinte mindig mást, ezért a zenei ízlésemet elég furának meg érthetetlennek tartják mások, de hát az engem nem zavar. :D

Na mindenkinek szép napot, és jó zenehallgatást! ^^