Shin Sekai

Azaz új világ.  Mondjuk annyira nem új világ, inkább csak új kontinens, új ország.

Rá kellett jönnöm, hogy tényleg nagyon bennem van ez a felfedezős-felderítős-világot bejárós dolog. :D Eddig is szerettem utazgatni, új helyeket megismerni, és igen, sokszor ismeretlen helyzetekbe beleugrani, kis kockázatot vállalni, áldozatot hozni, és megoldani. :P

Mióta kijöttem, már rendeződtek is a körülmények. Bőven visszakerestem egy hónap alatt azt a pénzt, amit arra áldoztam, hogy itt új életet kezdjek, és még arra is volt pénzem, hogy vegyek magamnak egy-két dolgot. Immár itthon is nagyjából jól érzem magam, ami fontos számomra, mert nem csak aludni járok haza mint sokan, hanem edzeni és kikapcsolódni, és ha nem érzem magam otthon, otthonosan, akkor nem tudom kipihenni magam normálisan és ingerült leszek a melóban, azt pedig nem akarja senki.

A legnagyobb problémát csakis a pára okozza. Itt az óceáni éghajlat hatására minden házban olyan magas a páratartalom, hogy folyton minden penészesedik. Nem viccelek, még a hotelben is ahol dolgozom (négy csillagos!!!) penészedik a fürdőszobákban a plafon!
A mi szobánkban is oldalt a falak belülről penészesednek, és egyrészt nagyon ronda, másrészt szerintem nem is nagyon egészséges, szóval jövő héten hadjáratot indítok a penész ellen, párátlanító berendezések, tisztítószerek és fertőtlenítők segítségével.
A házak itt könnyűszerkezesek (legalábbis így mondják), magyar szakemberek szerintem többnyire a "tákolmány" szót használnák rá. Úgy képzeljétek el, hogy a házaknak nincs alapja (igen, komolyan XD), hanem egyszerűen meg van ásva egy pince minden ház alá (ahol felesleges dolgokat tárolnak és olyan büdös van mint egy kriptában és épeszű ember nem megy le), amit téglával kifalaznak (jobb helyeken), de a pincének nincs rendes beton teteje (hiszen mint mondtam nincs beton alap), hanem a házfalak a földön állnak a pince körül, a pince teteje pedig egy faszerkezet, ami egyben a földszint padlója. Ez azt jelenti, hogy amikor idebent ugrok egyet, a tőlem két méterre levő szekrény majd' feldől, illetve mindenki felébred a házban, illetve szerintem ha mindannyian ugranánk egyet az alsó szinten egyszerre, úgy leszakadnánk a pincébe, mint annak a rendje. XD 
Mivel nincs beton alap, ez a fa padló tartja az egész emelet súlyát, így minden fal, lépcső, korlát és minden fából és szőnyegből van, a falak esetleg gipszkartonból. 
A téglafal a pincében kitűnően felszívja a vizet magába, amit aztán a falak is felszívnak magukba, így folyamatosan penészesedik minden fal, esős napokon pedig konkrétan sötét vizes foltokban mutatkozik meg a falak kitűnő nedvszívó képessége.
A falakon látszik hogy sörösüveggel lettek elegyengetve, de ez már csak hab a tortán.

A gond az ezzel, hogy az angoloknak ez a normális. Egyszerűen annyira lusták, hogy az hihetetlen. XD Dolgozni nem tudnak, ha behajtanak négy csavart, a többit már másnapra hagyják mert nehogy halálra dolgozzák magukat, illetve ha valami elromlik, inkább megtanulnak élni nélküle vagy egyszerűen KIDOBJÁK, és vesznek újat. (De persze nem jobbat hanem valami ugyanolyan szart hogy az is elromoljon XD) 
Jó az, hogy optimisták, de ha a mosógép ereszt és elárasztja a konyhát majd' bokáig érő vízzel és erre azt mondják hogy jaaaj nem baj, legalább egyszerűbb felmosni meg tisztább lesz a padló, akkor azért megkérdőjeleződik bennem a nagy brit nemesség meg felsőbbrendűség mivolta, ahogyan a penészre is csak annyit mondanak hogy jaaaj semmi baj mindenhol van ne foglalkozz vele. :D  LOL
Ettől függetlenül nincs gond itthon annyira szerencsére, mert magyarokkal és románokkal élek együtt, és nem vagyunk ilyen igénytelenek és rendben tartjuk, fejlesztgetjük a házat, meg tisztaság van nagyjából, lehetőség szerint, mindenki megteszi amit tud. 
Csak meglepett, hogy az angolok ilyen magas lóról beszélnek mindenkivel akik külföldről jönnek, miközben sokkal igénytelenebbek mint mi, bevándorlók. :D 

De nem baj, ezzel is csak úgy vagyok, mint minden egyéb kritikával amit kapok másoktól. Nagyon jól viselem a kritikát, konkrétan nem érdekel. XD 
Illetve nem is az , hogy nem érdekel, hanem ha valaki kritizál, vagy baja van velem, egyszerűen csak igazat adok neki. Elkönyvelem magamban, hogy ez az ő véleménye, és nem ítélkezem. Hogy jövök én ahhoz, hogy megmondjam, kinek van igaza és kinek nem? Egyébként is, ez a világ pont azért jó, mert mindenki azt gondol amit akar, mindenki arról gondolja azt hogy helyes vagy épp helytelen, amiről csak szeretne, és ez így van rendjén. 
Én mindenkinek elfogadom a véleményét, de az enyémet sokszor inkább nem osztom meg, mert a tapasztalataim azt mutatják, hogy mások nem szeretik ha én elmondom a véleményem mert őszinte vagyok és szembesítem őket a valósággal. Így inkább nem mondok semmit és csendben maradok, elég nekem az, hogy én tudom, mit gondolok. Majd megosztom a véleményem olyannal, aki megért, meg akit érdekel is. :)

Az életben mindig ezt az elvet követtem. Mindenkinek megvan a saját, személyes tere, szabadsága, döntései. Ha valaki szeret velem lenni, akkor én is szívesebben töltök vele időt, még akkor is ha én annyira nem biztos hogy élvezem a társaságát, mint ő az enyémet. Bár ez néha elég awkward tud lenni, mert itthon sokszor ha elkezd velem valaki beszélgetni, tökre élvezi a társalgást, de egy idő után kifut a mondanivalóból amit el akar mondani nekem, de nem akar elmenni, csak ott van mellettem és érzem hogy gondolkozik, hogy mit mondjon, mert fent akarja tartani a társalgást. Ilyenkor én feldobok valami témát vagy mesélek valamit, de ezt csak egyszer vagy kétszer játszom el. Én a végtelenségig tudnék beszélni, de nem akarok untatni másokat a saját véleményemmel meg mondanivalómmal, ha csak nem kérdezi vagy érdeklődik felőle valaki külön. 
Ha továbbra sem mond valami újat az illető akkor inkább hagyom a társalgást, és részemről kicsit lezárom és a másik is érzi ezt, de ha nem tud mit mondani akkor sajnos nem tudunk beszélgetni, akkor nem fogom az idejét rabolni. Eddig egy olyan emberrel találkoztam, egyik kollégám, aki szintén hozzá tud szólni mindenhez, válaszol arra amit mondok, és nem csak hallgatja amit mondok. Az nekem nem beszélgetés. :/
Na mindegy. :3
A lényeg hogy kezdek már egy kicsikét leszokni arról, hogy mindig azzal foglalkozzak, hogy másnak mi a jó. Továbbra is van mit rajta javítani mondjuk, mert most épp mikor bankszámlát nyitottam, majdnem megrendeltem egy életbiztosítást. XD  Nem azért mert kéne vagy érdekelne a jövőm vagy befolyásolt volna a marketing szöveg vagy ilyesmi, egyedül azért mert arra gondoltam (meg láttam hogy próbál meggyőzni) hogy az ügyintézőnek az a dolga, hogy ezt eladja nekem és ha nem sikerül neki akkor lehet hogy a főnöke mérges lesz vagy nem lesz olyan eredményes a munkája. XD Aztán eszembe jutott hogy na, azért ennyire ne üljek át a másik oldalra mert aki ott ül velem szemben valószínűleg így is kétszer annyit keres mint én, valamint nekem is azért foglalkoznom kéne azzal, hogy mennyit tudok félretenni és ez mégiscsak anyagi és nem elvi kérdés, úgyhogy elutasítottam. ^^" De szarul éreztem magam. :/

Ha viszont elvi kérdésekről van szó, még mindig nem tudok leszokni arról, hogy azt nézzem, másoknak mi a jó. Ha valaki nem akar velem beszélni, azonnal levágom és békén hagyom. Ha valaki azt kéri, hogy segítsek neki, támogassam, beszéljek vele valamiről, azonnal ott vagyok mellette. Ha valakinek én azt ígérem, hogy mellette leszek amíg szüksége van rám (barátként gondolom most persze), akkor azt komolyan is mondom, és még egy ilyen ígéretet sem szegtem meg.
Ha valaki azt kéri tőlem, hogy hagyjam békén, akkor azt is azonnal megteszem. Nem érzem jogosnak azt, hogy valakitől azt kérjem, hadd legyek a barátja, hadd legyen közöm hozzá, ha őt zavarom, nem élvezi a társaságomat, nem kedvel. Akkor sem, ha nekem szükségem lenne rá, mert így is kevés barátom van. 
De akkor sem fogom senkire ráerőltetni magam, és tartom magam ahhoz, hogy mindenkinek tiszteletben tartom a döntéseit, főleg hogyha egy barátomról van szó, még akkor is ha épp arról van szó hogy ő már nem akar a barátom lenni. 
Többször is előfordult ez már az életemben, de megtanultam feladni. Az olyan dolgokat, amik nem csak tőlem függenek, képes vagyok feladni, hiszen lehet hogy másnak ezzel okozok örömet és ezzel lesz neki könnyebb, vagy jobb. :)

Rájöttem idekint, hogy még annál is kevésbé érdeklem az embereket mint otthon. XD Rájöttem, hogy nem szabad immár egyáltalán azzal foglalkoznom, hogy más hogyan befolyásolja az életem. Szomorú, de nem szabad arra építkeznem, amire eddig próbáltam, hanem arra kell koncentrálnom, hogy mindentől és mindenkitől függetlenül szerezzek álmokat magamnak amiket megvalósítok, akkor is ha nem áll mellettem senki. 
Nem szabad arra összpontosítanom hogy itt vagy ott telepedjek le és családot alapítsak. Mi van, ha az, akivel a képzeletbeli jövőben együtt vagyok, egyszer csak meggondolja magát és nem velem szeretne lenni a továbbiakban? Vagy ha történik vele valami? Vagy ha a barátaim elszakadnak tőlem, vagy nem kedvelnek többé és tényleg tökegyedül maradok? Most már nem lepődnék meg semmin mert tudom hogy az élet, a sors mennyi mindenre képes, és még ha boldog vagy, az is csak időszakos, hiába hiszel benne, hiszen hinni kell, de nem tudhatod, mikor lesz vége.
Bármit, bármikor elvehet tőlünk, mindegy mi az vagy hogy milyen fontos nekünk. 

Szóval ezért van az, hogy azt tervezem inkább, hogy mindent amit megvalósítok, úgy teszem, hogy ne másokra hagyatkozzak. Ha lakást veszek itt, azt is magamnak, a saját pénzemből veszek, akkor is, ha időközben változik az életem, leszek valakivel, vagy ilyesmi. Eddig jó volt abba belegondolni hogy valakivel közösen építem fel a jövőmet, de most már úgy tudok csak rá gondolni, hogy még ha így is lenne, akkor is úgy tegyek mindig, hogy ha valami rosszra fordul, magam is meglegyek... Ez a gondolat nem tesz boldoggá, de kezdek megbarátkozni vele. ^^"

Most tök jól vagyok, mert két szabadnapot kaptam egymás után. ^^ Jól esett, azután, hogy úgy dolgoztam hogy 7 nap meló-> 1 szünet, hét nap, szünet, hét nap, szünet. XD Holnap megnézem a beosztást, és kiderül, megfontolta-e a managerünk az ajánlatomat, hogy dolgozni szeretnék szenteste és szilveszterkor is, ha lehetséges. Gondolom vannak emberek akik szeretnének legalább az egyik napon dolgozni, úgyhogy remélem segítség lesz ez másoknak is. :) 
Zárójelesen megjegyzem hogy valamiért nagyon rossz előérzetem van, valami olyasmi hogy pont akkor fog valami rossz dolog történni a melóban amikor én ott leszek, és uncsi nap lesz, mert ilyenkor mindig hazamegy az összes ember, negyed szobánk se lesz kiadva, de mégis... Remélem rossz a megérzésem.
Ja és ott fogunk aludni a hotelben szenteste, ha dolgozom, mert nincsen tömegközlekedés. XD Páran elvitetik magukat valahogyan haza, de engem igazából nagyon nem zavar, sőt, szívesen ott töltöm az éjszakát, majd viszek töltőt. 

Kicsit amúgy flegma amúgy hogy a múlt héten rendeztem itthon mindent a pénzből amit kaptam, ezen a héten újra fizetésnap, és most meg új telefont veszek, a következő két hét elteltével meg új gépet... Mindezt úgy, hogy mellette tudok félretenni az otthoni tartozásokra. O.o Jó érzés az anyagi biztonság, így nincs panaszkodnivalóm. :) Mi magyarok hajlamosak vagyunk a panaszkodásra, így ezt is inkább levetkőzöm, mert minden jó és lovely és boldog vagyok. ^^

És ez olyan gyönyörű.

Szép napot nektek is, és költözzetek angliába! ^-^