A kezdet vége, a vég kezdete, a kezdet kezdete, a vég vége, stb stb.

Furcsa mondatok, furcsa érzések, sok duma, sok rinya, sok értelmetlen dolog, megjegyzés meg minden jön. Ja és hosszú is lesz.
Kis háttérzene mellé.

Aki nincs lelkileg felkészülve vagy nem érdekli, az most váltson csatornát. :D

Olyan érzésem van most, mintha sok tükör szegeződne felém az életben. A barátaim, az ismerőseim, a család, az iskola, a munkahely, mindenki akit ismerek, mind-mind egy tükör. Megint úgy érzem/látom magam, mint egy kívülálló, aki csak figyeli, merre sodródik az a személy, az a bábu aki vagyok, de csak a látszat az, hogy a saját életét irányítja, valójában csak megy amerre épp viszi az idő meg a sors. Közben legbelül egyedül vagyok, és csak gondolkodom, és lassan egyre távolabb kerülök a valóságtól, ami körbevesz.
Csak a tükrök maradnak amikből látom magam. Olyan érzés mint mikor álltok ketten, és te a barátod tükörképét nézed, még csak nem is egy másik embert, annak is csak a tükörképét látod.

"Csuklyás napok jönnek." Jut eszembe az idézet-gondolat, még régről. Ez csak azt takarja, mikor mész a buszon, az utcán, de csuklyában, hogy mindenki felfogja, hogy nincs kedved beszélgetni, és ne szóljon hozzád senki. Én ugyanezt mondhatnám most magamról, csak úgy, hogy "kendős napok".
Ez elég hülyén hangzik tudom, de elmagyarázom. Szeretem a különféle kendőket, ezeket a kis sima, négyzet alakú, egész vékony sima gyapjúból készült vászonszerű kendőket, amiket először háromszög alakba hajtunk, vagy még valahogy, aztán ízlés szerint nyakba kötjük. Pont így.
Furán hangozhat, ha azt mondom, nekem ez helyettesíti a csuklyát, és egyfajta védekező mechanizmus. Lehet, hogy ezzel nem vagyok teljesen egyedül, az vagyok, akinek minél több ruha borítja a testét, annál védettebbnek érzi magát a külső hatásoktól, lelkileg is, és testileg is. Ez kicsit abba az időbe is visszanyúlik, amikor még ennek tényleg volt jelentősége is, amikor azért hordtam hosszú ujjú pólót, bő szárú hosszúnadrágot, hogy ne látszódjon az igazi erőm, hiszen most is elég vékony vagyok, mégis... na mindegy a lényeg. A ruha ami rajtam van biztonságérzetet ad, nem érzem magam olyan kiszolgáltatottnak, ennek pedig mentálisan is előnyét látom, vagy legalábbis érzem. A kendőt azért sorolom ide, mert vagy akkor hordom egész nap, ha beteg vagyok, vagy ha nagyon hideg van, vagy pedig ha lelkileg érzem magam rosszul, sebezhetőnek érzem magam. Mivel nem vagyok beteg, hideg sincs, ezért csak a legutóbbi a logikus.

Fura, mivel nem sokkal ezelőtt meg még pont arra voltam ráállva, az volt a késztetésem, hogy új barátokat, ismerősöket szerezzek, vagy esetleg valaki olyat, akivel igazán különlegesek vagyunk egymásnak. Most meg inkább a fülhallgató, kendő jellemző, és távolságtartóbb vagyok mint valaha. Nem is nagyon megyek ki, csak ha muszáj, úgyhogy lehet majd conra el kéne néznem, vagy csak úgy elmászkálni. Azt se bánnám, ha lenne már meló, mert akkor ha tetszik, ha nem, emberekkel találkozok, többnyire sokkal és sokfélével, amit általában szeretek. :)
Eléggé rápánikoltam arra, hogy fogy a pénzem. Jogosan mondjuk, mert nem számíthatok nagyon segítségre sehonnan ha gáz lesz, szóval jó lenne mielőbb visszajelzést kapnom valamelyik melóról.

A Tumblr még mindig sokat segít, hogy valamennyire megőrizzem a kedvem, ez a elittárs meg nagyon durván minden nap két küldött legalább, hogy váltsak prémium tagságot meg ilyenek. XD Letiltottam a francba, nincs értelme így, hogy ha az ember beregel, fizethet folyamatosan mint a hülye és még csak lemondani sem tudja. :D

Sokszor, egyre többször érzem azt, hogy el akarok menni innen. Érdekes, amikor olvasom a különféle horoszkópokat a saját csillagjegyemről, ami a vízöntő egyébként, elég sok mindenben magamra ismerek általában. Szeretem a változatosságot, ez igaz, gyakran átrendezem a szobám (másét is XD), és nem annyira szeretek sokáig egy helyen lenni, de csak akkor, ha érzem, lehetne jobb is. Ezért mindig a jobbra törekszem, de ez nem azt jelenti hogy telhetetlen vagyok, csak azt, hogy ha tudom, hogy lehet jobb, akkor törekszem rá, hogy elérjem. Ezért nem "tűröm meg" az életemben az olyan embereket akik lehúznak ebben, mert én mindig fejlődök és haladok előre, éppen ezért aki lemarad, azt lehagyom és lemarad. :o Szerencsére mondjuk többnyire olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik inkább húznak magukkal (és nem a rossz irányba), és akik mellett tudok fejlődni.
Ha például egy új munkahelyen vagyok, ott is egy-két hónap alatt, mivel mindent beleadok, kiismerek nagyon sok mindent, megtudom mi hogy működik, de úgy fél év múlva már annyira átlátom, hogy bele is unok akár, és nem okoz gondot átmenni másikra, teljesen más típusú munkának nekiállni, vagy valami totál újba, ismeretlenbe belekezdeni, bár szerintem csak természetes, hogy az ember szomjazik az új tudásra, tapasztalatra. ^^
Azt mondjuk soha nem értettem, miért írják, hogy "párkapcsolatban is szabadságra vágyik", talán ez az egyetlen pont, ami nem igaz. XD Eddig az életben mindig akkor éreztem  magam a legjobban, és ezt mások is tudják, talán olyanok is akik épp ezt olvassák, mikor valaki maga mellé kötözött engem.
Igyekszem olyan személynek lenni az életben, akire egy biztos pontként lehet gondolni, akár barátként, akár másként. Valaki, akihez mindig lehet fordulni, a nap bármelyik percében és sosem fog elküldeni, hogy most nem ér rá, hanem meghallgat bármi problémát és segít. Eddig sikerült is megőriznem ezt a szerepet elég sok ember életében, és ha másra nem is, erre legalább büszke vagyok.
Azonban én is ezt keresem másokban, de alig-alig találom. Sajnos az igazság az, hogy hiába vannak nagyon jó barátaim, sokkal nagyobb arányban foglalkoznak magukkal és a saját céljaikkal és érdekeikkel, mint amilyen arányban én foglalkozom mások érzéseivel, problémáival. Ebben nem hasonlítunk.
De volt egy-két ember az életemben, aki olyan volt számomra, mint én annak a maréknyi embernek, akihez mindig fordulhattam, mindig kibeszélhettem magam és bármit elmondhattam és tudtam, hogy értelmes és részletes választ fogok kapni. Jól elvagyok a barátaimmal, de nem lelkizek velük, mert tudom, tapasztalat alapján is, hogy a sok mindenből, ami bennem van, nem sok mindenre tudnának reagálni egy "hát nem tom"-nál többel.
Talán ezért érzem magam kicsit egyedül.
Egy ideig nagyon boldog voltam az életben és akkor tényleg úgy éreztem, hogy maximálisan meg vagyok értve, és megvan a biztos pontom az életben akire mindig számíthatok, és annyira jó érzés volt, mintha biztonságban lettem volna mindentől. Semmi és senki nem tudott ártani nekem és nagyobb erőm volt mindenhez, mint valaha.
Ezért keresek most is egy hasonló érzést, és ezért törekszem mindig arra, hogy valaki olyat ismerjek meg, akit nem csak én kérdezgetek meg mondom neki a dolgokat, hanem tudok vele rendesen beszélgetni. Nagypofájúságnak hangozhat ha azt mondom, hogy nem sok ilyen ember van, de sajnos ezt tapasztalom és kész...

Mostanában ez járul hozzá ahhoz az egészhez, hogy egyedül akarok lenni. Sokszor egész nap csak egyedül vagyok, nem igazán szólok senkihez, csak úgy elvagyok a kis saját dolgaimmal, mert nincs kedvem. Ilyet is találtam. Nem teljesen értem, miért van ez így, de tökre igaz rám. Mégis az lenne a jó, ha újra találnék valakit akivel "együtt lehetek egyedül", mint régen, akinek a társasága mellett érzem magam egésznek. Valakit aki kicsit az ellentétem, de mégsem, aki a harmónia meg az egyensúly kialakítására vágyik az életben és ezt akarja kicsit elérni, aki mondjuk nem annyira kedveli a konfliktusokat és szereti az élet napos oldalát nézni. X3 Az se árt ha kedveli a társas életet mert én is szeretem, ha "van kivel kedvelni". :D Aki nem akar egyedül lenni (mert elég ragaszkodó tudok lenni, sajnos talán néha túlságosan is, és van aki ezt nem kedveli, de nem tehetek róla. :( ), mert nem szeretem az egyedüllétet, és szereti az állandóságot, de nem szürke hétköznapokat akar élni és nem mindennapos átlagemberként akar megöregedni. X3
Vagy csak szimplán érdekli amit mondok.
Már ilyen embert is önmagában nagyon nehéz találni. XD
(Vagy épp találni, csak 10.000 kilométerre lakik tőlem)

Aya-chan jól bevált receptje még mindig mindenre alkalmas. XD Ez pedig a forró zuhany. Fáj a fejed? Forró zuhany! Nem fáj a fejed? Forró zuhany! Fáradt vagy? Forró zuhany! De tényleg mindenre jó. :D Ha rossz kedved van, ha jó kedved van, ha túl aktív vagy, ha túl fáradt vagy, ha beteg vagy, (nekem még egyszer a lázam is levitte, nem vicc), ha szomorú vagy, ha boldog vagy (akkor meg még lehet hogy mással is lehet, az még jobb XD), a forró zuhany mindig segít. Tegnap igénybe vettem és elég jól kitisztította az elmémet és jól éreztem magam utána. :)

Lassan el kéne mennem orvoshoz. Mostanában alig eszek, egy-két szendvics lemegy egy nap, reggel eszek valami apróságot, aztán késő délután pár falatot, meg este későn még egy kicsit.
Ha sokat eszek, és úgy tényleg úgy érzem, hogy na most jóllaktam, utána kb fél órára rá nagyon elkezdek émelyegni, és van hogy órákig tart amíg elmúlik és nem tudok mit csinálni vele, meg a nyelés is néha nehezebb mint szokott. Az a baj, hogy már nem is emlékszem, mihez kéne viszonyítanom... Hogy mihez képest vagyok jól vagy rosszul.
Az meg külön nem túl jó, ha már a barátaim is megjegyzik, hogy lehet jó lenne ha megnézetném magam. Ők ismernek és tudják, hogy milyen a betegségem ezért nem szokták túlreagálni, ezért ha már ők is látják hogy gáz van, akkor tényleg gáz van, úgyhogy valamikor el kéne néznem a dokihoz, nehogy valami komolyabbra forduljon.
Remélem hogy nem fordult már already komolyabbra...

Emlékszem, hogy lett még volna egy-két dolog, amit le akartam írni, de totál elfelejtettem... Na mindegy, egyelőre talán bőven elég ennyi, így is sokat írtam, majd ha eszembe jut még valami, jön a következőben~.
Most megyek sütök valamit és közben hallgatom amire újra rátaláltam.

Mindenkinek szép napot!