Még mindig túl sokat gondolkozok. ^^"
Mikor ma az euro familybe mentem rollerrel és jöttem visszafelé, pont azon gondolkoztam, milyen rossz, hogy ma már nem talál az ember olyan lányt, aki hűséges. Ezzel nem megbántani akarok bárkit, vagy szó szerint érteni hogy nem hűségesek, engem sem csalt még meg senki technikailag. Inkább csak arra gondolok, mennyire félnek elkötelezni az emberek magukat valaki mellett, azt mondani hogy "igen, én őt szeretem, hozzá tartozok, és ez így is marad".
Aya-chan a munkahelyén mesélte, hogy Akai sannal él már lassan 3 éve, és igen, segít neki otthon, és még ő volt hülyének nézve, na jó nem hülyének nézve, csak pislogtak és néztek a munkatársai, hogy ez mi, meg hogy ilyen létezik, hogy huszonegy évesen a barátjával él? ....... Dühös voltam.
Dühös voltam hogy az a "sztenderd", hogy együtt vannak az emberek ideig-óráig, egy hónapig, fél évig, évig, pár évig, és good bye. Nem tartanak ki egymás mellett.. Lehet, hogy csak én vagyok maradi, régimódi, de már komolyan mondom herótom van a párkapcsolat gondolatától is mert pont ez a gondolat férkőzik a fejembe, hogy már "nekiállni" sem érdemes, ha úgyis megint csak ott hagynak egy idő után mikor már meguntak, és kezdhetek újra "építkezni". Igen, félek, még akkor is ha kurvára szeretethiányos vagyok és nagyon szarul vagyok. :/
Emellé még bebaszott az is, hogy tudatosult bennem, hogy a régi emlékeket még mindig nem sikerült teljesen elengednem és hogy még mindig milyen szarul érzem magam a múlt eseményei miatt néha...
De hamar elmúlt a rossz kedvem, mert ma mentünk úszni egy tóra innen nem messze. *w* Nagyon hiányzott már ez, és annyira de annyira jól esett. :D Végre úszhattam, és a hátúszásom olyan gyors... :o Makoto senpai beájulna a hátizmomtól meg a technikámtól, HÖ. :DSzóval a múlt még néha kísért, és a veszteség amit átéltem rég, nem is olyan rég, de rég, még ma is tud fájni, mikor szembesülök azzal, mit vesztettem, és hogy soha nem kapom már vissza a boldogságot ami elmúlt... És az is ahogyan mindig tudatosul bennem, hogy nem biztos, hogy legalább feleolyan boldog valaha leszek...Áh.
Faszom~
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.