Most úgy érzem, errõl akarok írni. Gondolkoztam ma sokat, hogy mi hiányzik az életembõl, vagyis nem is arról hogy mi hiányzik, inkább hogy mit adnék hozzá most szívesen, hogy mi kéne ahhoz hogy azt mondjam: Igen, boldog vagyok és nem hiányzik semmim.

Igazából sok minden nem is kéne hozzá, de ez a kevés olyan soknak tûnik, olyan mintha... Mintha te csak egy kis csokit akarnál enni, nem is sokat, de egy rögbicsapaton és egy lávamezõn keresztül tudod csak megszerezni. :D

Ha magunkba tekintünk, érdekes következtetéseket, tényeket tudunk levonni magunkról, az álmainkról. Álmok . (vigyázat, egyik legjobb videó a youtube-on) Annyira szeretem ezt a szót. : ) Mindig az álmaim vezettek, és ha én magamba tekintek, bizony azon mosolygok, hogy nem változtak... Nem bizony, még most sem, pedig annyi minden történt azóta, hogy kitûztem magam elé õket. Két nagy álmom van, de elõtte beszéljünk a vágyakról.

A vágyakat nem annyira szeretem, mert azok olyan dolgok amiket a saját boldogságunk megszerzésére akarunk megvalósítani, és néha ez önzõségre sarkall vagy csábít minket...De mégis, ki ne vágyna valamire? Vágyhatunk arra hogy legyen egy kocsink, vágyhatunk arra hogy minden nap ehessünk étteremben, vágyhatunk pénzre, akár arra hogy rocksztárok legyünk vagy vágyhatunk csak arra hogy essen a hó. Olyan dolgok amiket meg szeretnénk kapni, és utána már csak az is elégedettséggel tölt el minket, hogy megkaptuk, hogy utána mi lesz, arról nem szól a történet. Ezek a vágyak, nem az álmok.
És hogy mik az én vágyaim? Hát ez elég személyes téma de hát engem sosem érdekelt ha mások kényes infókat tudnak meg magamról, mert legalább felvállalom azt aki vagyok és õszinte vagyok, másrészt meg amúgy is szeretek tabutörõt játszani (az életben is, különbözõ szituációkban, és beszélgetésekben is.. egyébként az emberek szeretik XD).
Ha most így hirtelen belegondolok és sorolom ami eszembe jut... Vágyom arra, hogy valaki megöleljen. Nagyon. :/ Nem mindegy persze hogy kicsoda mert ha idejönne egy izzadt szumó harcos hogy a keblére öleljen, lehet hogy inkább bebújnék az ágy alá. XD Olyan embertõl, aki szeret és kedvel és megbízik bennem, és akiben én is megbízom. Ja és legyen lány mert fiúkat nem ölelgetünk nem vagyunk mi buzik HE. Szóval egy (illetve sokkal több mint egy) nagy hosszú ölelés jól esne. ^^'

Érintésre. Ezt mindenki értelmezze úgy ahogy akarja, bár elég egyértelmû, hogy mire gondolok, hiszen erre mindenki vágyik aki már megtapasztalta. : ) Õszintén szólva nem az hiányzik hogy lefeküdjek valakivel, inkább maga az hogy én kényeztethessek valakit, hogy én okozhassak örömet valakinek olyan módon hogy azt csak én tehetem meg, mert nekem ez legalább annyit jelent az ilyen dolgokban mint az, amit én kapok a másiktól.

Társaságra. Olyan társaságra gondolok most akit meg lehetne ismerni, új dolgokat megtudni róla, kapcsolatot építeni és beszélgetni, csak barátkozni és mindenrõl beszélni. : ) A barátaim itt vannak akiket már évezredek óta ismerek, de én szeretnék új embereket is megismerni mert akiket már így ismerek azokról nem fogok sok újat megtudni. :D Más szóval az ismerkedés öröme, a bizalom megszerzésének a jólesõ érzése. : )

Fejsimogatásra . ^^ Mindig megnyugtat ha valaki megsimogatja a fejem. ^^ Vagy a hátam is, bár az veszélyes terület, páran tudják. :D

Most így hirtelen nem is jut eszembe más úgyhogy át is térek az álmokra.
Nekem ezek olyan dolgok amik egyfajta iránytût jelentenek az életemben, olyan iránytûk amelyek minden döntésemet befolyásolják, mert ha döntenem kell, abba a döntésbe megyek bele, ami közelebb visz az álmomhoz. Ezáltal mindig egy kicsikét közelebb és közelebb jutok hozzá. Lassan, de biztosan.
Olyan álmok ezek amik komoly jelentéssel bírnak, szóval nem olyasmi hogy "legyen egy motorom", mert ezek múlandó, tárgyi dolgok amiknek a megszerzése után véget ér a motivációd ezzel kapcsolatban.

Az elsõ álmom, ami a "kevésbé" fontosabb, az az, hogy stabil munkám legyen olyan keresettel, amibõl megélek. Ez elég egyszerûnek hangzik, de pont ezért nem az. Ehhez be kell fejeznem a sulit, elhelyezkedni egy olyan munkahelyen ahol keresek x pénzt, és ahol feljebb tudok jutni ha ügyes vagyok és akarok. A "megélni" szócska itt azt jelenti, hogy ki tudjam fizetni azokat a dolgokat amik feltétlenül szükségesek, ez nálam azt jelenti hogy a számlák, a lakdíj (vagy épp lakáshitel ha az lesz), a különbözõ háztartási cikkek amiket meg kell vásárolni, és természetesen az élelmiszer. Mivel a körülményeim folyton változnak, ez is mindig változni fog, mármint az, hogy mennyit kell megkeresnem ahhoz, hogy ez teljesüljön, de jelenlegi körülményeim között ha már úgy 80.000-et kézhezkapnék egy hónapban, úgy élnék mint marci hevesen. XD Tudom hogy sokan most néznek hogy OMG abból hogy lehet megélni, de rezsi+lakbér+kaja+internet+telefon ebbõl bõven kijönne nekem úgy, hogy még akkor 20-30 ezret simán félrerakhatnék, és ez nem vicc. :D
Természetesen ha már nem albérletben fogok élni akkor mást kell majd fizetnem, szóval mivel nem lehet ingyen megélni a mai világban, mindig kell valamit fizetni, de az az álmom, hogy legyen egy olyan stabil bevételem, amibõl kijövök, és marad egy kis plusz.
Ez arra is érvényes, ha majd családom, gyerekeim lesznek, annyit vállaljak amennyibõl tudom, hogy biztosíthatom azt, amire a családomnak szüksége van.

A másik álmom, amit talán mindennél fontosabbnak tartok: Megtalálni az igazit.
Hú ha tudom ez most ilyen nagy tinisen hangzott hogy az örök szerelem meg romantika meg rózsaszín szívecskék és konfetti mindenhol, na NEM. Nem erre gondoltam. XD
Az igazi alatt én azt értem, hogy találni egy olyan személyt, akivel kiegészítjük egymást, akivel megbarátkozok, megismerem, tetszünk egymásnak, megbízunk egymásban és kialakul köztünk egy olyan kapocs amit mással nem tudnánk elképzelni, és szerelemmé válik. Eddig ugye tiszta a történet meg mindenki hepi, de a szerelem egy idõ után nem elég, mert az egy kicsit lecsökken, vagy egy ideig eltûnik, és akkor már nem az van hogy jaj úgy szeretlek és azért vagyok veled, hanem hopp, akkor miért? Két ember, ha egymást választják, fontos, hogy kedveljék és ismerjék egymást, hogy kitartsanak egymás mellett és segítsék a másikat ha annak, vagy mindkettejüknek nehéz, már akkor is, ha a szerelem alábbhagyott, vagy épp elmúlt.
A szerelem egy olyan dolog ami kicsit néha elmúlik, aztán újra fellobban, mindig ott van, még akkor is ha néha alig láthatóan.
A szeretet a kulcs. A másik iránt érzett kölcsönös tisztelet és szeretet, és a közös életük iránt érzett felelõsségtudat az, ami két embert összeköt.