Annyira jó újra érezni. : )
Hogy mit?
Hogy mit?
Ma feljöttem a blogra újra. Igazából van egy másik, ahonnan "átköltöztem" ide, mert ott csak magamnak írogattam, félig direkt, félig nem. Máris kiismertem magam itt, ki kinek írt utoljára, kik írtak az elmúlt pár órában, elolvasgattam õket, és már jött is a régi, klasszikus, felszabadító érzés: Mások helyzete. : )
Ahogy olvasom mások írásait, betekintést kapok egy kis szelet lélekbe, egy kis életbe, abba amiben mind hánykolódunk de mindenkit máshogy sújt. Olvastam, és éreztem hogy végre nem a saját érzéseimben hánykolódom, hanem máris próbálok másokéba beleérezni, és ha tudok segíteni. : ) Talán mégiscsak ez lesz a legjobb módja annak, hogy átjussak ezen a törésen?
Szerintem igen. ^^ Mondjuk... Lehet hogy ezt nem most kellene megvitatnom magammal, mert holnap háromkor vizsgázok egy tárgyból amire igazából semmit sem tanultam. :D X_X Na mindegy, sosem késõ elkezdeni. XD
Azt hiszem kezdésképpen írok egy-két olyan bejegyzést, ami kicsit mélyebben jellemez, aztán utána ismét visszatérek a "felszínemre".
Örülök, hogy visszakaptam ezt az érzést. : )
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.