Vannak olyan dolgok az életben amik egyszerűen nem mennek. 

Nem, nem és nem.
Biztos mindenki így van vele, tuti van mindenkinek legalább egy valami mumusa, ami az egész életében elkísérte eddig, és nem tudta megváltoztatni.
Nekem a fixa ideáim az egyik, az, hogy folyton másoknak akarok jót, és ezt túlzásba viszem. Hogy lehet ezt eltúlozni? Illetve hogy lehet zavaró? Úgy, hogy semmit nem törődök magammal, sokszor túlhajszolom magam, vagy nem tudok nemet mondani, segítek mindenkinek akinek tudok, és százfelé szakítom magam, és sokszor tudatosan olyan embereknek is segítek, akik nem érdemlik meg. Most az, hogy ki érdemli meg meg ki nem, lehet rajta vitatkozni, maradjunk annyiban hogy a józan ész diktálja ezt általában, és én párszor nem hallgatok rá és akkor is segítek valakinek ha tudok, ha tudom, hogy az illető nem tenné meg ugyanezt értem (segíteni amúgy is akkor is segítek ha tudom hogy nem kapok cserébe semmit, nem azért segítek, hogy kapjak.), és ezt a barátaim is sokszor észreveszik, és őket viszont nyilvánvalóan frusztrálja, mert igazságtalanságnak érzik velem szemben, és ez még inkább zavaró lehet úgy, hogy ezzel én is tisztában vagyok.
Ez a problémám már elég fiatal korom óta fennáll, és egyszerűen nem tudok változtatni rajta. Ott kezdődött, amikor elkezdtek olyan problémák megjelenni az életemben, és olyan nyomás nehezedett rajtam, amit nem tudtam kezelni. Mindig mindenen rengeteget agyalok, folyamatosan pörög az agyam millió dolgon, attól a pillanattól kezdve hogy felébredtem, egészen addig a pillanatig amíg este el nem alszok. Így, ha nekem merül fel valami személyes problémám, azon is, és minél nagyobb, annál inkáb tönkreteszem magam vele, rövid időn belül. És minél nagyobb a felelősség, a nyomás, maga a probléma, annál inkább elemésztem magam.

Így szoktam rá arra, hogy ha ilyen szituáció áll fenn, másoknak segítek inkább, mások problémáit segítek megoldani, és ezzel foglalom el magam, ezzel vonom el a figyelmet a rám nehezedő nyomástól.
Gáz vagy nem gáz, érzékeny vagyok, és az érzelmeim nagyon könnyen elhatalmasodnak felettem és fizikai nyomot hagynak bennem (nem alszok rendesen, nem eszek, stb). Így nem nagyon szeretem hagyni hogy agyaljak, ha nem tudom elfoglalni magam akkor meg alapból visszakanyarodok automatikusan a saját gondjaim felé, az meg nem egészséges, így keresek mindig valakit, akinek segíthetek. A közeli barátaimnak nem nagyon kell, de velük meg bármikor bármiről el tudok beszélgetni, szóval ők nagyon jól támogatnak ebben, és minden másban is természetesen, amit nagyon értékelek. :)

Viszont légyszi ne gondoljátok, hogy ezt csak emiatt az önző ok miatt teszem, hogy azért segítenék másoknak kizárólag, hogy én jobban érezzem magam miatta, hogy a saját figyelmem elvonjam. Nem, szeretek próbálkozni hogy a világot egy kicsit jobb hellyé tegyem. Szeretem látni, ha valaki megkönnyebbül, boldogabb lesz, és erősebb lesz, tudja folytatni épp azt a bármilyen harcot, amit folytat. Nekem is meg kellett küzdenem mindenért, és jól esett, amikor a barátaim támogattak, segítettek, ha más nem, csak egy pár bátorító szóval. A legtöbbször pont csak ennyi kell, hogy higyj magadban és a maximumot nyújtsd.

Próbáltam már ezt megváltoztatni magamban többször is, hogy egy kicsit "önzőbb" legyek, de soha nem ment. Hogy kivonjam magam mások problémáiból, még csak-csak, egy kevés ideig, de az sem sokáig, de az, hogy magammal is törődjek, foglalkozzak, az soha nem ment. Sajnos néha ez az egészségem rovására is ment/megy, de nem tehetek róla, ha egyszer ilyen vagyok. A legtöbb barátomtól már hallottam a mondatot, miszerint vigyázhatnék jobban magamra, meg hogy ne másokat tegyek magam elé, hanem a saját egészségemmel, jólétemmel is foglalkozzak, de annyira nem megy. :D Ahogy megpróbálom, rögtön az jut eszembe, hogy nem érdemlem meg ezt, vagy azt, és hogy nekem nem szabad még lazítanom, lazsálásnak érzem, és szarul érzem magam tőle, nem tudom kiélvezni. De azért ezen tudtam javítani, mondjuk ahhoz rendkívüli mértékben hozzájárult az is, hogy most anyagilag is van rá lehetőségem, értsd; Néha elmegyek masszázsra, vagy egy jacuzzi-szauna-gőzkabin kombóra (mondjuk már vagy fél éve nem voltam, de most szerintem fogok a napokban), meg szolizni. B-) Amit igazából nem azért csinálok hogy barnább legyek, mert így sem vagyok sosem túl fehér komplexusú, inkább csak a kellemes érzés miatt megyek, mert sok természetes napfényt itt kint a JÚKÉban nem nagyon tapasztalunk. :D Jó, nem egy nagy dolog amúgy, csak akkor érzed meg igazán a hiányát amikor néhanapján előbújik a nap egy pár percre a folyamatos jellegű egybefüggő felhőrétegből, és rád süt egy kicsit. :D Akkor jut eszedbe, hogy jé, tényleg, az a fényes izé is létezik még. XD
Na meg azért törődök az egészségemmel, a vitaminok, az edzés gondoskodik is róla, szóval azért nem mondhatni hogy nem törődök magammal. A külsőmre is elég érzékeny vagyok, de legfőképp a meló miatt, mivel olyan helyen dolgozom ahol 5 csillagosan is kell kinézni. XD

Na de beszéljünk akkor a másik problémámról is.
Az pedig a felejtés, ahogy a címben is olvashatjuk. Az említett nevű program valószínűleg nem kompatibilis az én operációs rendszeremmel. XD Abban is megmutatkozik ez, hogy a hosszútávú memóriám oltári jó, van hogy olyan dolgokra, amik egy-öt- vagy akár tíz éve történtek, olyan élesen emlékszem, mintha tegnap történt volna, szóról szóra képes vagyok felidézni arcokat, beszélgetéseket, helyszíneket, mindent. A rövidtávú memóriám is egész jó, de azért nem a legjobb. X3 A baj csak ott van, hogy sok dologra mint említettem, túlságosan részletesen emlékszem, és ez az egész nap pörgő agyammal kombót alkotva nem éppen egészséges finish him-et biztosít az amúgy is könnyen kiakasztató lelkemnek.
Sokszor nosztalgiázok, és a preferenciámnál gyakrabban fordul elő, hogy nem kellemes dolgokon. Valahogy a jó emlékek, a boldog pillanatok felidézése mintha nem okozna akkora örömet, mint amekkora bánatot okoz az ellenkező, kellemetlen időkre való emlékezés. Az agyamnak nem tudom megmondani, hogy most éppen mire emlékezzek, és ez a legnagyobb baj. Csodálkozom azokon az embereken, és egyfajta módon csodálom is őket, akik képesek "direkt" elfelejteni dolgokat. Kellemetlen emlékeket, szituációkat, esetleg embereket. Azt mondják maguknak, hogy +nem érdekel", és onnantól kezdve elkerülik még azt is, hogy gondoljanak rá. Egy idő után megfeledkeznek róla, és hacsak valaki meg nem említi ezeket a dolgokat előtte, akkor totál eszükbe sem jutnak.
Ezt a képességet nagyon nagyon irigylem. Nekem valahogy (bár ezzel talán sok más ember is így van) nem megy ez a dolog. Addig még oké, hogy elhatározom, hogy nem fogok többet arra a dologora gondolni, amit el akarok felejteni, de még ha tartom is magam ehhez, maximum egy hónapon belül valamilyen úton-módon akkor is visszakerül hozzám, mert az agyam egyszerűen annyira összeköti az emlékeket, annyira kapcsolódik minden mindenhez, hogy egy pillanat alatt megtalálja az emléket, amire nem akartam emlékezni, és hopp, máris azon agyalok.
Így előfordulnak dolgok amiket "nem tudok kiverni a fejemből", és ezzel sokszor az őrületbe kergetem saját magam. Nem sok olyan dolog van amit el akarok felejteni, de valahogy eddig sosem ment. Van egy régi mondás, amint hátat fordítasz a múltnak, azonnal feltámad.
Fel bizony, és a rohadék hátba is támad egyből és harap. XD
Biztos mindenkinek van olyan emléke amit "el akar felejteni", de egyszerűen mindig visszajön, ez egy ilyen dolog. Mindenkinél így lehet a dolog, a baj viszont csak ott van velem, hogy a legtöbb ember azért legalább ha egy darabig nem gondol az adott dologra amit el akar felejteni, egy idő után tényleg szinte totál megfeledkeznek róla, és amíg valaki közvetlenül erről az egy specifikus dologról nem kérdezi, vagy emlékezteti, nem is jut eszébe. Nekem folyamatosan pörög az agyam, így nem telik el nap, hogy akár a tegnap eseményeit végigpörgessem, és onnantól kezdve kb vissza is tértem a dologhoz amit "ott akartunk hagyni".
Az elmúlt időszakban fordult elő egy nagyon ritka dolog ezzel kapcsolatban, amikor is ideges, dühös voltam valakire, és sértve éreztem magam. Utoljára ez még több mint másfél éve fordult elő, általában nem érdekel ha bárki megsért, felidegesít, vagy ilyesmi, de ezúttal a megszokottnál tovább is húzódott el, mert többszörösen csalódott voltam, magamban, és az illetőben is, és nem hiszem, hogy valaha is túlteszem magam rajta, és ez a legnagyobb gondom.
Sok viselkedési tényezőm ezekből a szituációkból alakul ki, és igaz, hogy az ember nem tudja eltervezni azt hogy "na most elfelejtem ezt meg ezt mert nem tesz jót nekem emlékezni rá", de eventually kiesik az ember ritmusából, és legalább annyit elér hogy nem gondol már rá többet, nem?
Hát nálam nem, és ez elég idegesítő, de nem tudok vele mit csinálni. Jelenleg is van egy ilyen problémám, és főleg az zavar amellett, hogy egy olyan dologra/emberre/szituációra gondolok amire nem kéne, de amellett, hogy nem tudom kiverni a fejemből, rendesen "vissza kell fognom magam" hogy utánanézzek, utánaolvassak, hogy mi van vele, mert lenne rá lehetőségem, de pont azt akarnám elkerülni hogy egyáltalán kíváncsi legyek rá... 
Nem értem.

Na mindegy, mindenesetre ezekkel élek. :D Most inkább megyek lepihenek, aztán még írok a napokban többet, mert lesz rá lehetőségem.

Júéjt!