Utálom a reggeli műszakot. Szívemből utálom! Komolyan. 

Fel kell kelni fél hatkor. 5:30! Felkelek, és máris rohadt álmos vagyok. Feltápászkodok és máris kurva rossz kedvem van. Mi a halálért kell ilyen korán ott lenni? 
Nagy nehezen felöltözök, és örülök, ha nem felejtek itthon semmit, mert sietnem kell. Általában reggel hideg van, mert akkor indulok el mikor még épp a leghidegebb van éjszaka, szóval didergek a metróig.
Aztán szembesülök a szokásos reggeli tömeggel, és kb ötből háromszor tele a metró és le se tudok ülni. Mi sem esik jobban, ha negyven percet végigállhatok úgy, hogy félig elalszom, és még állhatok 8 órát. Máris ideges vagyok. 
Aztán odaérek, és átöltözés után már kezdődik is a nap, rohangálni kell már reggel 6:50-től össze-vissza. 
Kilenckor beesik a főnök is, aki már csak azért is kitalál valami hülyeséget nekünk mert mindenkinek rossz kedve van reggel, szóval miért ne baszná el még jobban, gondolom ettől jobb neki.
Szóval 8:30-ig van időm megkajálni, és tele kell ennem magam, mert csak mielőtt a főnök megjön, tudunk enni rendes reggelit, tojás, szalonna, bab, stb. Ha addig nem kajálok meg, egész nap éhes lehetek. Ha meg megkajálok, akkor általában szarul vagyok legalább két óráig, mert éhesen kelek és utána teleeszem magam, csak azért, hogy kibírjam fél kettőig, amikor az ebédszünet van. Szóval muszáj, különben összeesek, mert rohangálnunk kell egész nap. 
Aztán háromkor végzünk, szóval kb négy körül hazaesek. Ahogy hazaérek, hiába próbálok ébren maradni, egyszerűen nem megy, nem bírok. Álomba zuhanok, kb 9-10 felé ébredek fel (ha szerencsém van, vagy ébresztőt állítok...), mert éhes vagyok. Eszek valamit, visszaírok a barátaimnak meg akik keresnek, és kb máris éjfél. És ha másnap megint reggeles vagyok,
MINT HOLNAP IS MEG HOLNAPUTÁN, AKKOR MEGINT KELHETEK FÉL HATKOR ÉS AZ EGÉSZ KEZDŐDIK ELŐLRŐL!!!!

Grrr. 

És ezt a folyamatos kimerülést utálom. Semmire nincs időm, semmit nem tudok csinálni, és még így is félhulla vagyok egész nap. Utálatos. -_-'