Achievement Unlocked! - 300 G

Avagy írjunk most már valami pozitívat is végre. :D

A napokban gondolkoztam, hogy hamarosan újra november lesz, és november 13-án lesz immáron két éve hogy itt vagyok Londóniában. Ha már így eszembe jutott, gondoltam számba veszem, mit értem el ezalatt az idő alatt, miket vittem véghez, meg hogy alakultak a dolgok, és... Hát azt kell hogy mondjam, hogy nem csalódtam! 
Ami nagy szó, mert általában nagyon nagy, vagy inkább lehetetlen elvárásokat támasztok magammal szemben, mert a közeli barátaim is nagyon gyorsan és sokat fejlődnek és nem akarok lemaradni tőlük, meg ráadásul még alá is becsülöm magam emellett. Szóval lássuk!

Megpróbálok egy kis pontokba szedett listát összeállítani, amennyire tudom kronologikus sorrendben, remélhetőleg nem zavarodok bele, meg látszik majd a lényeg:

1. Azután hogy kiérkeztem Londonba és lényegében minden létező pénzem elköltöttem szállásra/bérletre, már szinte másnap munkát találtam és három nap múlva már munkába álltam.
2. A hotelban rövid idő alatt a leginkább kedvelt emberré váltam, mindenki tudta hogy lehet bennem bízni és számítani rám, és a vezetőség is értékelt.
3. Az első két hónapban félretett pénzemből új telefont vettem, ami még most is nagyon jó, majd pedig egy számítógépet építtettem össze kb 300 font árából magyarországon mindenestül, amit aztán kihozattam.
4. A házban ahol laktunk kezembe vettem az irányítást, rendet tartottam, átvettem az internetet, gázt, áramot, mindet én intéztem, olcsóbb gáz- és villanyszolgáltatóra váltottam akik megbízhatóbbak és jobbak voltak, beköttettem a 6 mb/s-es net helyett a 185 mb/s-es netet majdnem ugyanannyiért.
5. Változtattam a környezetemen ahol tudtam, az első lakótársamtól, egy ordibálós román csávótól átköltöztem sikeresen egy nagyobb, jobb szobába a házon belül egy magyar sráchoz.
6. Kihívtam látogatóba két barátom, akik aztán hónapokon belül ki is költöztek szintén, de eleinte nem tudtunk egy helyen lakni, két két fős csapatban kezdtünk el összedolgozni, elsődleges cél volt persze hogy minél előbb egy helyen kössünk ki.
7. Hónapokkal később, komoly nehézségeket leküzdve végül összehoztuk az összeköltözést (council, nincs ni number, van ni number, nincs bankszámla, nincs lakcímigazolás, payslip három hónapra visszamenőleg, ilyen statement olyan statement, bankkártya kell, akkor három hónapra visszamenőleg bankszámlakivonat (!!!???) ), és nagyon szerencsések voltunk mert egy nagyon szép lakásba sikerült összeköltöznünk.
8. Ezen a ponton már mindannyiunknak volt félretett pénze, és az egész lakást mi bútoroztuk be, és személy szerint imádom a szobám, nem csak az anime poszterek teszik személyesség hanem még a bútorokat is a stílusomnak megfelelően válogattam össze... Röviden szólva minden fekete. :D (Ahogy az új ruháim is amiket kint létem során szereztem be)
9. Lehetőségem nyílt egy öt csillagos, nagy presztízsű apartman-komplexumban dolgoztak, ahová három körös, és meg kell hogy mondjam nagyon szigorú és nehéz interjú után fel is vettek! 
10. Elegendő pénzt spóroltam össze ahhoz, hogy kifizessem a közel egymillió forintos diákhitel tartozásomat, így most már semmi adósságom nincs (hacsak nem a sulit is vissza kell fizetni).
11. A munkahelyen egyedüliként adakoztam, ajánlottam fel pénzt, amit egy, az ottani csapattal játszott játékban nyertem, ezzel első helyre dobtam a szállodánkat a legtöbbet adakozó rezidenciák listáján.
12. Ötleteket adtam a munkahelyi környezet fejlesztésére, személyes kapcsolatokat építettem ki vendégekkel akik közül sokaknak komoly módon segítettem, és a főnökeim és kollégáim is megköszönték a munkám és a segítségem. Itt egy kicsit hadd térjek ki.
    Mi is fent vagyunk természetesen TripAdvisoron, méghozzá (4 hónapos küzdelem után újra) első helyen állunk egész London 750 felső kategóriás luxus szállásai között (!!!), magunk mögött hagyva a Hiltont, Four Seasons, és minden egyéb vendéglátóegységet. Áprilisi kezdésem óta már kétszer is megemlítettek ami nagyon jól esett, és nemcsak hogy dicséretet de még egy ingyen éjszakát is kaptam a hotelben a managementtől. A két kedvencemet hadd osszam meg. :D
    

    

     Az ilyenek tökre meghatnak, mert nem csak rám céloznak, hanem mégis az egész csapatra és nagyon örülök, hogy ennek én is fontos része lehetek, nem csak egy jelentéktelen eszköz, bár magamat mindig úgy fogom fel mint valakit aki pont hogy azért van ott, hogy azzal tegye jobbá a látogatást hogy ide-oda szaladgál és mások helyett csinál meg dolgokat. :) Végül is ez a dolgom lényegében, de lehet ezt jól is csinálni, meg rosszul is. Örülök, hogy én jól csinálom. (Eddig legalábbis látszólag úgy tűnik)

13.  Októberben indulok a félmaratonon és a cég csapata részeként fogok futni és nagyon fogok igyekezni hogy jól teljesítsek. ^^
14. Ez annyira nem nagy eredmény ugyan, de most, hogy itt dolgozok, még edzegetni is van néha időm meg energiám, ha a melóban nem fáradok el nagyon, szóval azt sem hanyagolom már el. Annyira, na. >w>

Jelenleg nem jut eszembe sok más dolog, de az önfényezésből elég ennyi is. Ezt amúgy is csak azért írtam le, hogy valami látsszon azért számomra is, hogy valamit azért csinálok. :D
Roppant egyszerűek a következő céljaim, mégis nehéz lesz őket megvalósítani. 
1. Saját kertes ház, lehetőleg nem Londonban, vagy akkor nagyon a külvárosban.
2. Kutya.
3. Munka. Ezt úgy értem, hogy nem londinerként akarom ledolgozni az életem, recepciós meg annál magasabb pozíciót sem szeretnék vendéglátásban, így valami más témájú meló elérése később. (Pl vagy állatokkal foglalkozni valahogy, vagy az álmom, a tűzoltóság megvalósítása)
4. Bónusz - saját autó. Eljárkálok én simán a rollerkémmel meg a tömegközlekedéssel, de ha külvárosban, vagy más városban leszünk, és kutyám is lesz, kelleni fog, nem beszélve arról hogy nagybevásárlásoknál mennyivel megkönnyíti a dolgokat. Nem használnám túl gyakran, de külvárosban nem is számít annyira, csak legyen, na meg azzal tudok majd utazgatni azért ide-oda.

Ezek a hosszú távú célok, később akár olyan is benne lehet hogy a ház egy részét kiadni pénzkeresésért, aztán talán az ingatlanozásba kicsit beszállni, mert ha később akár egy másik házat is sikerül megvenni, és azt kiadni, akkor utána már mivel magától mennek szinte a dolgok, később dolgozni sem kell... de ez már csak ilyen képzelgés, valószínűleg nem lesz ilyen egyszerű a dolog, de a fenti célokat simán el fogom érni, ezt tudom. :3 

Örülök annak, hogy a barátaim is önállóak és egyenként is erősek. Szerintem lehetséges, hogy azért ilyen stabil és hosszan tartó a barátságunk így a csapattal, a többiekkel, mert pont hogy nem azon van a hangsúly, hogy támogatjuk, segítjük egymást, hanem amellett hogy természetesen segítünk a másiknak ha kell, inkább húzzuk a másikat, arra ösztönözzük hogy még jobb, okosabb, gyorsabb, erősebb, mindenebb legyen a tegnapi önmagánál. 

Mostanában van egy kis szertartásom a melóban, amikor végzek, lemegyek az öltözőbe, átöltözök, alaposan megmosom a kezemet, az arcomat, megtörölközök, és megnézem magamat a tükörben. Elgondolkozok egy pillanatra, hogy most éppen hol tartok, min dolgozok éppen, és megkérdezem magamtól: 
Én, az, aki most, ebben a pillanatban visszanéz magamra a tükörben, jobb, mint a tegnapi önmagam? Fejlődtem egy kicsit a tegnapi önmagamhoz képest? És ha úgy gondolom hogy igen, elgondolkozok hogy mégis miért, mi az oka hogy ezt mondom, hogy tényleg így van-e.  
És mostanában mindig igen a válasz. :) 

Minden nappal közelebb kerülök a céljaimhoz, és minden nap egy kicsikét előrébb jutok. Nem szeretek előre tervezni semmit, csak vannak álmaim, vágyaim, és ezeket el akarom - és éppen ezért el is fogom - érni, kemény munkával, türelemmel, és stabil fejlődéssel, és némi segítséggel a barátaimtól. ^^

Na, önfényezés vége, ennyi magabiztosság-építés egy évig legalább elég kell hogy legyen. :D