Látogatás

Na, végre valahára sort kerítettünk Akai-san látogatására. :3 Mármint nem őt látogattuk meg, hanem ő látogatott meg minket itt Londonisztánban. :D Már terveztük egy ideje, és szerencsésen jöttek ki a dolgok, pont kijött, összejött, bejött minden, és neki is, nekem is volt időm a találkozásra. Kellemes meglepetés volt, hogy egy egész hétre jött, nem számítottam rá hogy ennyi időt együtt tudunk tölteni, de rohadt jól jött ki, na meg persze örültem neki, tovább is ellettünk volna. :D

A tervezés, repülőjegyvásárlás, meg várakozás után nagyon hamar eljött az utazás napja is. Akai-san még sosem repült, de miután már felszálltak, ő is élvezte, ahogy szerintem mindenki aki még nem repült, először én is izgultam, szerintem csak azok félnek mindig akiknek valamiféle fóbiájuk van, vagy rossz tapasztalatuk.
Mikor leszállt, jó sok ideig tartott kikeverednie a váróba, ami tökéletes volt, mert én is rohadt sokat késtem. XD Hideg volt, esett az eső, még a leheletem is látszott, szóval olyan igazi augusztusi british summer volt mint az állat, és amíg a terminálban várakoztam sikeresen vettem valami nem tom miféle kaját, meg ügyesen leemeltem a polcról egy szörpöt amire azt hittem, narancslé (vagy mangó vagy mi a tököm volt amúgy meg XD) Mikor végre összetalálkoztunk, meg is húzta előbb ő, aztán én, akkor jöttünk rá hogy BASZKI ez rohadt édes. XD Mivel a buszt amivel visszafelé indultunk volna jóformán már akkor lekéstük, megpróbáltunk utánanézni (vegyes sikerrel) hogy na vajon hogy az istenbe jutunk vissza Lendenbe vasárnap este 11-kor, mikor az autópálya is úgy be van dugulva mint az orrom mikor influenzás vagyok.
Miután elküldtek minket kb 5 helyről az anyánkba (udvariasan persze, angliában vagyunk), de ettől továbbra sem voltunk előrébb, random megláttunk egy kisbuszt egy eldugott megállóban. Odamentünk könyörögni tanácsért, erre a laza sofőr kivette a jegyet a kezemből (ami ázott szarrá az esőben), kettétépte, és egy "Let's go."-val betessékelt minket a buszba, anélkül hogy igazából ránézett volna, hogy hová megyünk, vagy meghallgatta volna hogy mi mire várunk. :D
Igazából ezen a ponton már leszartuk csak vigyen minket valahová. XD A sötét, nyirkos kisbuszban (ami tényleg nagyon kicsi volt mert bele volt nyomva vagy 10-12 ülés lényegében egy normál méretű furgonban) kicsit úgy éreztük magunkat, főleg így hogy kint esett az eső, hogy egyből normandiára visznek minket partraszállni vagy vietnámba, de ettől nem voltunk rosszabbul. XD Én nyammogtam valami szendvicsen, meg végigpofáztuk az utat, szerintem az út végére mindenkinek elege volt belőlünk hogy ott hablatyolunk valami földöntúli sátánista nyelven (magyar XD), de amúgy nem voltunk hangosak, sőt.
Aztán bent mikor leszálltunk londenban, vadásztunk gyorsan csirkére (KFC), és Liverpool sztrítről hazanavigáltuk magunkat. Istentelen késő volt már úgy emlékszem mire hazaértünk, de legalábbis sokkal később volt mint kellett volna hogy legyen, de minden oké volt. :3

Másnap már kezdődött is az edzőtábor, mert az egész hetet úgy éltük meg. Jó is volt. :D Első nap elmentünk a sportsdirectbe, miután a subwayben összepakoltattunk magunknak egy-egy jó kis szenyát, hogy keressünk egy-egy- pár bunyós kesztyűt. Igazából sosem edzettünk még kesztyűben, vagy ha igen, akkor az csak vékony szövetkesztyű volt és az is csak a hideg ellen. Most viszont arra gondoltunk, hogy ha edzünk, eddzünk ezúttal kesztyűben, hogy egy kicsit kevésbé verjük szarrá egymást, és többet tudjunk edzeni. Megjegyzem utólag, így sem vertük szét kevésbé egymást. XD Ugyanannyi sérülést okoztunk egymásnak, de élveztük, hogy sokkal nagyobbat üthettünk meg rúghattunk. :3

Ha már ilyen jól tele lettünk zúzódásokkal meg jól agyongyepáltuk egymást a parkban, másnap elmentünk Arzénnal falat mászni. :D Vicces volt,mert már reggel puding volt az izmaink helyén, de összeszedtük magunkat, aztán nekimentünk az eseménynek, hogy kihasználjuk az időt. Jól tettük, miután odaértünk már minden oké volt. Mielőtt bejuthattunk megküzdöttünk verbálisan egy igazi british idiótával, azzal a típussal aki téged néz hülyének, hogy nem érted mit mond, miközben olyan módon beszéli az angolt mintha egy szögedi tájszólással szóló kínai próbálná megértetni magát egy keletnémet zsidó pappal. Miután nagy nehezen hárman sikerült kisilabizálnunk hogy mi a faszt akar kérdezni, válaszoltunk, aztán bementünk, és funoltunk. :3
A mászófal nagyon király, és rengeteg pálya van, így mindenkinek lehet sikerélménye, és az a jó benne hogy nagyon fokozatos, legközelebb mikor mész pl kitűzöd magadnak, hogy "na, erre most felmászok". Aztán lehet hogy nem sikerül, de akkor visszamész pár könnyebb pályára, azokon gyakorolsz, aztán legközelebb amikor mész, akkor meg már lehet hogy sikerülni fog. :3
Na ez az amiről kettőnknek NEM szólt a történet. XD Kb egy óra mászás után annyira zselatinok voltunk már, legalábbis én személy szerint teljességgel, hogy konkrétan a földön kúszva mentem oda a különböző falakhoz. XD Akik ott nyomatták szintén mosolyogva/csodálkozva nézték hogy gurulva, kúszva, csúszva-mászva odamegyek és kézzel felcibálom magam a pályákra. :D Az oka ennek az volt, hogy menni már nem bírtam, de mászni még úgy kb igen, szóval ha odajutottam a falhoz, felráncigáltam magam, aztán mivel könnyű vagyok az alkarom meg erős, fél kézzel is tudom magam tartani elég sokáig, meg a hosszú végtagjaim miatt elég jól elérem a kapaszkodókat. Akai-san is jól nyomta, és láthatóan élvezte, úgyhogy ennek örültem, annak ellenére is nyomatta hogy a magnesia nem éppen előnyös módon befolyásolta az ekcémáját ami még külön szárítás nélkül is megeszi a kezét kb.
Aztán mikor már mozogni nem bírtunk, hazavánszorogtunk (itt már menni is alig bírtunk, tudniillik van külön falmászó cipő is ugyebár amit hordani kell bent, aki már hordott magassarkút aminek hegyes az orra, az tudhatja milyen érzés :D), aztán lefeküdtünk némi kaja után.

Másnap jobb híján tartottunk egy géming-pihenőnapot, nyomattuk a starcraftot mint a disznó, meg kajáltunk, hogy töltődjünk a következő napra.

Következő nap, csütörtökön elmentünk a trambulin parkba, de csak mert még nem mozogtunk eleget. :D Arzén még dolgozott, szóval miután ő három körül hazaért, azonnali hatállyal indulóba vettük a célt, ekkor már Endy is velünk tartott, Akai-san öccse. Nagyon vicces busz út után bementünk egy "nagypapás törökbe", ami azért volt az, mert két nagyfater korú bácsika üzemeltetett egy kebabost, ez épp útba esett, szóval gondoltuk gyorsan tolunk egyet. Hát ebből az lett, hogy szépen komótosan nekiállt megcsinálni két kebabot, mi meg téptük a hajunkat (legalábbis én már rohadt ideges voltam, mert rossz döntés volt épp oda bemenni, de muszáj volt mert Arzén semmit nem evett szinte és nagyon durva kalóriaégetés előtt álltunk).
Aztán nagy nehezen kész lett, tulajdonképpen akkor már tuti volt hogy elkésünk de lenyomtunk egy erőltetett menetet, kb fél-futás közben zabáltuk az amúgy finom kebabunkat. Volt benne hús is elég, de háromszorakkora mennyiségű saláta volt benne, két centi vastag uborkaszeletekkel meg mindennemű salátával amit el tudtok képzelni. Eddig is sokat röhögtünk, de így, hogy Arzénnal mi szinte kocogás közben nyakig kebabosan túrtunk fejjel a kajánkba, és közben jancsi és juliska módjára reptettük a járdára a különböző zöldségeket, nehéz volt egyenesen menni. XD Disznó módra leturkáltunk az orrunkkal a húsig, aztán amit épp sikerült megettünk belőle. :D Nagyon röhögtünk, de közben meg siettünk is, elég komikus volt. :D
Ott aztán átöltöztünk gyorsan, megkaptuk a két karszalagunkat, ami azt jelentette hogy két órán keresztül bent lehettünk, aztán neki is ugrottunk a mókának. Most még sokkal lejjebb esett az állkapcsa mindenkinek mint mikor csak ketten jöttünk Arzénnal, ami érthető. Ott pattogott négy állat össze-vissza szaltózgatva, amit nem látnak minden nap. :D Két óra alatt legalább arra volt időnk mondjuk hogy mindent kipróbáljunk, meg mivel már nagyon szarrá voltunk fáradva eleve, az a két óra nagyjából pont elég volt hogy kiugráljuk magunkat ezúttal. Na meg nagyon sok volt a kisgyerek, ami mondjuk sajnos megszokott, de hát na, nincs velük semmi bajunk. :)
Miután amennyire tudtuk, kihasználtuk a mindenséget, hazamentünk. Az is kalandos volt, a buszunk nem jött, akkor Akai-san meg Endy toltak valami hambit a buszmegálló melleti csirkés bigyóban, aztán utána már annyira kajak nem jött a busz, hogy meglátogattuk a mcdonaldsot is. XD Vettünk négy fagyit, én meg egy almás pitét magamnak pluszba, ezek a cuccok jók a mekiben, a "rendes" kajájukat nem tudom megenni...
Aztán meguntuk a dekkolást, elindultunk amerre Endy vezetett minket, hogy végre találjunk is valami buszmegállót ahol megáll az a busz, amivel hazakeveredhetünk egyszer. Nagy nehezen sikerült is, és úgy másfél óra után visszaértünk. Idehaza még kajáltunk egy jót, aztán aludtunk mert másnap sem hagytuk abba a mozgást. :D

Pénteken elindultunk a "High street"-re, lényegében az itt a közelünkben levő sétáló utca, ami tele van mindenféle kis- és nagyboltokkal mindkét oldalt, tehát a helyi shopping district. Útközben megálltunk egy kosárpályánál amit előző este kinéztünk magunknak és vittem a kosárlabdát, el is voltunk ott egy jó két órát, őszintén szólva annak örültem a legjobban, hogy a való életben is ott volt a kosárpálya, nem csak a google mondta, annak meg még jobban örültem, hogy milyen király volt, merthogy nagyon jó volt a pálya is maga, a palánk, meg minden. Az időjárás is ragyogó volt, de az már lényegében attól kezdve hogy Akai-san megjött, még aznap este mikor leszállt, akkor volt szokásos ítéletidő, onnantól kezdve hawaii volt egészen addig amíg el nem ment, szóval vissza is vitte magával a jó időt. :D Nem bánom nagyon őszintén, pont elég is volt annyi a melegből. 
Kosarazás után elindultunk haza, és mikor Arzén hazaért, mind a négyen elindultunk moziba. :P Kinéztünk egy filmet, a "Lights out" nevezetűt, ami egy horrorfilm, Arzén meg Endy meg szintén eljöttek velünk mert akkor már őket is érdekelte és minél többen vagyunk annál funabb. X3 Vicces volt, mert horrorfilmet nem igazán néztem még moziban. Mikor megnéztük rá is jöttem hogy miért, nem nagyon lehet élvezni. :D Jó a hangrendszer, de ha valaki hangosan belekiabál folyamatosan a filmbe és mások azon röhögnek, vagy sikoltozik a fülembe valaki mögöttem és azon röhög mindenki, igazából totál elveszti minden hangulatát a film. Pedig egyébként nem volt rossz, egy külön bejegyzésben le is írom majd a véleményem róla, akkor a moziélménytől függetlenül. 
Mindegy, azért jól éreztük magunkat, sokat röhögtünk, a film is azért jó volt, aztán jöttünk haza. :3

Másnap, szombaton nekem már be kellett mennem a hotelbe, hogy miért, arról a következő bejegyzésben szólok inkább. Akai és Arzén bejöttek délután, Arzén továbbindult a barátnéjéhez, mi meg kimentünk a Hyde parkba egyet. Igaszából nagyon szép és nagy park, nagyon szeretem, mert nagyon békés, és sok látnivaló van, meg télen ott szokott lenni a winter wonderland is. ^^ Mászkáltunk kicsit ott, aztán még ajándékot keresni indultunk. Nagyon szakadt már le a lábunk, azért megérezte az egész hetes kiképzést mind a kettőnk, nem csak lábban. :D Aztán találtunk is pár apróságot, és mivel nekem a hotelba kellett visszamennem, Akai meg másnap már hazafelé repült, nem kísértem haza, elköszöntünk a metrón, és ment. :3
Állat volt a látogatás, marha jól elvoltunk, kár hogy neki is meg nekem is csak ennyi időnk volt időt együtt tölteni, de hát végülis örüljünk neki, mert ahhoz képest hogy ő otthon van én meg itt kint, még tök jól jártunk.
Minden nap beszélgetünk egymással amúgy is, ha más nem facebookon üzengetünk egész nap, de javarészt teamspeaken is szinte minden nap dumálunk, legalább is ha van rá lehetőség akkor mindig. Mikor kint volt, végre egy hétig megint éreztem azt a szokásos érzést, amit otthon mindig is, hogy leginkább azok az emlékek maradnak meg bennem, amiket együtt szerzünk, mármint ha ő is ott van. Mivel archon módban működünk, ha fizikailag nincs itt mellettem, nem együtt vagyunk valahol, kb olyan érzésem van még mindig, mintha csak felét látnám, észlelném a dolgoknak. Mivel mindig minden, a legkisebb dolgokat is megosztjuk egymással, mindig egész képet kapok ha ő is ott van, amit ő nem hall meg megtudja tőlem, amit én nem látok meg vagy észlelek azt tőle tudom meg, egyrészt sokkal magabiztosabb vagyok és nagyobb biztonságban is érzem magam. Együtt nőttünk fel, és az időnk jelentős részében mindig együtt voltunk, szóval nekem kb természetellenes érzés ha nem együtt lógunk valahol. A többi barátom is fontos nekem, igen, ez nem is kérdés, hiszen Arzén és Endy itt laknak velem és annyira jó ez, de Akai inkább a második felem, ők is tudják hogy egyikőnk nélkül nincs másik.
Lehet hogy majd amikor egyikőnk meghal így csak simán random szívrohamot kap a másik hogy IIJJJJJ, aztán kész. XD

Kár hogy ő valszeg nem a közeljövőben kerül ki ide anglijába, vagy egyáltalán nem, úgyhogy ha egyáltalán nem akkor nekem kell majd valami okosat kitalálni hogy visszakerüljek magyarországra anélkül hogy az anyagiak miatt kelljen a körmömet rágni. Az még persze bőven a jövő zenéje, addig is elleszünk ahogy tudunk. :3 Na csó!