Híró

Mint mindig, most is sokat gondolkozok, túl sokat.
Ma éppen One Piece-t néztem, és annak hatására, aközben, és utána gondolkoztam. Épp ma töltöttem le az új openinget, ezt:

És nagyon nagyon tetszik, nagyon manás szám, és tök jól felpörget. Ahogy megnéztem pár részt és utána elindultam melóba ezt a számot hallgatva, az jutott eszembe, hogy mennyi mindent tanultam egyrészt ebből az animéből, és ahogy körbenéztem, egy nagyon fontos gondolat is eszembe jutott, de erről később.
Szóval lassan már 20 éve megy a One Piece. Én szerintem kb 12 éves lehettem kb mikor elkezdtem nézni, ilyenkor még csak a német RTL II-n ment, de értettem a részeket, németes voltam a suliban, a nyelvekkel meg sosem volt gondom. Nagyjából egyébként akkor ment a kedvenc szakaszom is az animében. Már ez az első "történet" amit megosztott velem az anime, rengeteget tanított nekem az életről. A barátságról, az őszinteségről, a becsületről, az áldozatokról. Arról, hogy milyen nehéz az élet, és milyen keménynek kell lenni, hogy mosolyogni tudjunk, és hogy aki fontos számunkra, az életünk árán is meg kell védelmeznünk. Hiszen nélkülük semmit nem ér az életünk.
És azt is, hogy ami igazán fontos, azért igenis áldozatokat kell hozni.

Mivel minden jó történetbe beleélem magam, elámultam a karakterek kitartásán, erején, és a szűnni nem akaró fejlődésükön. Innentől kezdve az egész életemet végigkísérte ez a sorozat, és nem csak az enyémet, hanem pl Akai-san és Arzén életét is. Mindannyian rengeteget kaptunk az animétől... Hideget és meleget is, rengeteget nevettünk, és a legkeményebbek is megkönnyeztek egyes részeknél... Az élet nehéz, és nem fair, de attól mi még lehetünk fairek magunkkal és azokkal akik megérdemlik, és lehetünk boldogok, de a boldogságért meg kell küzdenünk. Másokkal, és magunkkal. :)

Abban pedig nagyon hasonlítunk a főhősökre, ahogy a csapatunk összeáll. Nem arra koncentrálunk, hogy egymásnak lépten nyomon segítsünk, és egymás nyakára másszunk, és megcsináljunk bármit is a másik helyet.
Ha lehet, még néha meg is nehezítjük egymás helyzetét, és legfőképpen, ha látjuk, hogy nehéz a másiknak, ha látjuk, tudjuk, hogy meg tudja oldani egyedül, nem szólunk bele. Egyre erősebbek leszünk különálló személyiségekként, fejlődünk, és fejlődésre ösztönözzük a másikat, azzal is hogy mi fejlődünk.

Itt térek át arra, hogy mi jutott eszembe mikor kijöttem a házból.

Sétáltam az utcán, és tudatosult bennem, mennyire megváltoztam. Sokkal magabiztosabb lettem A stílusom egy kicsit jobban kiül most már a ruházatomra is, mert módomban áll olyan ruhákat hordani, amiket én választottam magamnak, mert azokban érzem magam a legjobban, a számomra legkényelmesebbet, van pár praktikus kütyüm amikre mindig is vágytam, de ezek csak anyagiak. Inkább az, hogy magamat kihúzva mentem végig az utcán, a fejemet felszegve, és bátran előre nézve haladok előre. Kicsit több, mint két éve volt utoljára ilyen érzésem, bár akkor más oka volt annak, hogy boldog voltam.
De mégis, most ahogy mentem, jöttem rá, hogy ismét én vagyok én. Körbenéztem, és mosolyogtam. Azért mosolyogtam, mert tudatosult bennem, hogy jó úton haladok. Körülöttem mindenhol olyan emberek, akik a munkától besavanyodva, céltalanul mennek a munkába, és vissza haza, ahol nem csinálnak semmi olyat, amitől többek lennének. Sem a melóban. Eldolgozgatnak, megkeresik a kis pénzüket, elisszák, elbulizzák, és ugyanazt eszik, ugyanazt isszák minden nap, ugyanazt csinálják, és ez nekik jó. Nem jutnak előrébb, nem fejlődnek, nem üldözik az álmukat. Sokaknak nincs is. Sokaknak nem is volt, de biztos vagyok benne, hogy sokaknak volt, de már elfelejtették, vagy feladták, és nem üldözik tovább. És ez veszélyes, mert ha van egy álmod, és nem mész utána és valósítod meg, amíg még nem késő, akkor egész életedben bánni fogod, hogy nem tetted, és csak bánkódni fogsz. De nem fogsz ellene tenni, mert az álmokat üldözni veszélyes és kockázatos, egy helyben maradni, csendben kuporogni pedig biztonságos.
Hát engem nem érdekel a biztonság.
Ahogy ott mentem, úgy éreztem, hogy végre újra az vagyok aki régen. Nem érdekel, ki mit mond, akkor is meg fogom valósítani amit akarok. Egyre jobb, egyre erősebb, gyorsabb, (és persze jóképűbb) leszek, és akarok lenni. Addig amíg el nem érem a célom és minden álmomat meg nem valósítottam!
Senki nem tehet ellene semmit, mert én vagyok a legjobb és a legkirályabb. B-D

Addig nem fogok megállni, amíg meg nem lesz. És tudom és érzem azt, hogy mikor ott leszek, és végeztem mindennel, akkor hallani fog rólam a világ. Én nem állhatok meg addig, amíg valami maradandót nem csináltam.
                                  És én képes vagyok rá.