Itthon 2

Nos hát... Visszatértem a táávoli angliába, amit ezután a kirándulás után (sajnos?) még inkább az otthonomnak nevezek, mint eddig. Lehet, hogy Magyarország a hazám, meg szülőhazám, és ott nőttem fel, de most már egyáltalán nem érzem azt, hogy oda tartoznék, és nem is nagyon lehetne felhozni okot, ha gondolkoznék sem, hogy miért lenne így.

A helyzet az, hogy jó volt ez a kis kirándulás, de leginkább csak azért, mert láthattam azokat, akik fontosak nekem, és velük tölthettem egy kis időt. :) Lényegében kb az egész nyaralásomnak, kirándulásomnak csupán ennyi volt a lényege, és nagyon örülök, hogy ez összejött. :)
Amit az előző bejegyzésben leírtam veszekedés kicsit rányomta az egész hangulatomra a bélyeget, de inkább csak az általános légkör zavart csak. A feszültséget, a stresszt még mindig késsel lehetne vágni a levegőben otthon, és lehet, hogy még jobban, mint mikor kijöttem. Ez nem jó, de sokkal inkább sajnálom azt, hogy egyeseket a legjobb barátaim közül csak ilyen ritkán láthatok. Most tudom hogy M.o.-t fikázom ezzel csak, de szomorú vagyok ha azt látom, hogy olyan emberek akiket értékelek és szeretek, otthon szenvednek, és csak küszködnek, mert mást ugyan nem nagyon tudnak csinálni. Szóval nem attól érezném magam csak jobban, ha kijönnének Angliába, hanem ha valami olyan helyen laknának, élnének, ahol van is megélhetés, nem ilyen vicc az egész, és az embereknek a mindennapi kenyérért így kell küzdeni. Én mindig is csak azért küzdöttem és az érdekelt, hogy a barátaimnak jó legyen és ők jól érezzék magukat, és ez az otthoni légkörben nem annyira megy. Ami nem az ő hibájuk, de nem is számít, hogy miben ki a hibás, inkább az, hogy mi a megoldás.

Na szóval, térjünk át akkor a beszámolóra. :) Az utazást leírtam, hogy késett jó sokat a gép, aztán hogy hazautaztam "A Házba". XD
Másnap elugrottunk anyámmal a városba, váltottunk némi pénzt, elmentünk erre-arra, meg fagyizni egyet, utána pedig estefelé elugrottunk győrbe egy ismerősünkért, aki vonattal jött, és oda érkezett. Ami furcsa, hogy már kintről, angliából ugye hallottam ezt a nagy migráns-mizériát, és Győrben is a vonatállomáson egy csomó bevándorló volt, amin csodálkoztam. OwO Na de erre később visszatérek. Utána hazamentünk, és másnap késői fekvés után viszonylag korán kelve már tekertem is be szép kis szülővárosomba, Keszthelyre. Ott aztán segítettünk Akai-san anyukájának, mert egy óvódában dolgozik, és némi átrendezést kellett alkalmazni az egyik teremben. Mivel imádok rendezkedni, Akai-san vetette fel az ötletet, én meg kaptam az ajánlaton, és már szaladtam is. XD Persze mint általában minden eltervezett szituációban, itt is volt pár meglepetés, de mindent megoldottunk, úgyhogy viszonylag hamar végeztünk is ott. :3 És kaptunk ebédre spenótot!
Már ezért megérte hazamenni. :D Aztán onnan továbbhaladtunk, felugrottunk a kedvenc kedvenc pékségünkbe, ahol már ezer éve nem jártam, bevásároltunk, aztán utána leugrottunk a strandra egyet jurassic parkozni (lövöldözős játékgép :D) , majd kimentünk vonyarcra, ahová kicsit később érkezett plave is. Jól kikutyáztuk magunkat, meg bemelegítettünk, és lenyomtunk egy elég jó kis edzést. :D Kellően istenesen szétgyepáltuk egymást, aminek nem tett jót a kb negyven fok, mert a szétvert végtagjaink gyulladásának nem sokat segített.
Mikor edzés után visszamentünk hozzánk, ki is használtuk, hogy van otthon egy medencénk, ami nem nagy ugyan, de tök jó. Azon a napon különösen jó volt, ugyanis a víz még elég hideg volt, és a "meg fogsz fázni" figyelmeztetésekre hallgatva jól belecsüccsentünk abba. :D
A kis hűsítő fürdő után minden szempontból jobban éreztünk magunkat, még úgy elvoltunk, eldumáltunk, aztán később plave elindult haza. Én egy darabon elkísértem Akai-t keszthelyig bicajjal, aztán visszafordultam, és lementem újra vonyarcra, volt valami fesztivál szerű izé, ami mindig van kb a balaton környékén valahol. :D Itt éppen a Beatrice volt lent vonyarcvashegyen. Nagy Feró már nem a régi, valamit ott próbálkozott nyomatni, de ez az éneklés már nem igazán neki való ebben a korban, kár erőltetnie...

Aztán otthon megint sikeresen belevetettem magam a veszélyes gondolkodásba, és sokáig nem is tudtam aludni, megint elég sok mindenen átrágtam magam újra... Nem volt jó, de nem tudtam leállni, nem tudtam abbahagyni, nem tudtam kizárni a gondolataimat. :/ Nagyon rossz volt.

Másnap viszonylag korán felkeltem, mert mentem be a városba Tenshi-channal találkozni. ^^ Nagyon boldog voltam, és nagyon izgultam, hogy végre újra láthatom. ^^ Furcsa érdekesség amúgy, hogy amikor Magyarországon laktam, volt egy olyan szakasz, amikor hosszabb ideig nem láttam, mint az az időperiódus, amit most kint töltöttem Angliában. :D Csak a távolság volt nagyobb... De úgy láttam a találkozásunk alapján, hogy mégsem változott sok minden. ^^ Mindenki halad a saját útján, ez igaz, de nem romlott a kapcsolatunk, sőt. Egy kicsit javult is ahhoz képest szerintem, hogy milyen volt úgy kb fél-háromnegyed éve. ^^
Jól van, megvan ő is, és ennek nagyon örültem. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyesen teljesít a suliban, és emellett tisztelem is, meg más dolgok miatt is.
Az egyik kedvenc kávézónk után elmentünk sütizni/fagyizni, azután pedig búcsút vettem tőle. Nem esett jól, hogy megint itt kell hagynom, és bizonytalan ideig újra nem láthatom, de nagyon boldog voltam, hogy végre újra láthattam, és csak ez számít. :)

Ezek után felugrottam Akai-sanhoz, ahol megpróbáltam még többet enni, ami nem nagyon jött össze. XD De besegített a fél centi vastag palacsinta megevésében, úgyhogy nem volt gáz. Lementünk ugrálni egyet, ami szintén nagyon jó volt újra. ^-^ Ellettem volna még ott jó pár órát.. vagy akár egy egész szezont. XD Régen, azokban az időkben amikor még szabadabbak voltunk, egyértelmű volt, hogy az egész szezont ott töltöttük. Természetes hát, hogy azok az idők hiányoznak, és a mai napig szívesen folytattam volna azt, hehe. ^^
De annak ellenére, hogy borzasztó hogy ilyen kevés időt tudtunk csak ott is tölteni, elég volt, hogy visszahozza a szép emlékeket, és boldogabb is lettem kicsit, így, hogy visszaemlékeztem, "honnan is jöttem", vagyishogy inkább mi vezetett addig, hogy most ott vagyok, ahol. és azt csinálom, amit. :)
A tetteim vittek oda ahol most vagyok, és személyek. Nem helyek, helyszínek.

Utána pizzáztunk egyet anyáékkal, majd eltekertem a fociedzésére, ahol napoztam még kicsit a lemenő napnál, és csodálkoztam hogy ilyen ereje van még hét óra körül is. :3 Aztán egyet telefonáltam Fatly-vel, egy jó negyven percet, kicsit beálltam a kapuba is védeni anyáék edzésén, meg még kicsit kutyáztam is mert letámadott egy hatalmas agár. XD

Szombaton röpiztünk lent a strandon lényegében egész nap, meg fürödtünk egyszer kétszer a balcsiban. Utána otthon összepakoltam, és felkészültem a másnapi útra. Reggel öt órai kelés után már mentem is pestre egy busszal, amin próbáltam végig kényelmes pózt találni, hogy tudjak aludni, de nem nagyon ment. Pesten leszálltam a Népligetben, majd egy kecskeméti buszra átszállva már ott is voltam kb egy körül. :)
Fatly ott várt anyukájával, aki egy rendkívül rövid találkozás után teljesen felszívódott. O.o Amin csodálkoztam, mert szívesen váltottam volna akár vele pár szót, hogy mégis ki vagyok, meg mi a helyzet, meg hogy normálisan bemutatkozzak. OwO Na mindegy, aztán Fatly-vel elindultunk a városban, és beszélgettünk. :) Kicsit furcsa volt a találkozó nekem először, vagy legalábbis nem pontosan tudtam hová tenni. :D Nagyon éhen voltam pusztulva, így szívesen beültem volna valahová egy jót enni, de sehogy nem tudtam őt rávenni, hogy valami beülős helyre menjünk, de ezen kívül minden zárva volt, így elég sokat kellett vadásznunk, de végül egy pékséget találtunk, ahol végre feltölthettem a tartalékaim, mikor már az ájulás kerülgetett, mivel reggel ettem egy túró rudit és öttől annyi volt a kajám kb kettőig. XD Beszélgettünk sok mindenről, és tök jó volt, bár végig úgy éreztem, mintha egy picit zárkózott lenne. Amit persze megértettem, mert amúgy is első személyes találkozás volt, és nem mindenki van úgy amúgy hozzászokva az ilyen "elsőtalálkozáspedigévekótaismerjükegymást" típusú, főleg blogosokkal előforduló talikhoz.
(Most hirtelen eszembe jutott az a pár B13-as találkozó amiket összeszerveztünk... De hiányoznak azok. Basszus ha a B13 még élne, legenda lehetnék. FK XD)
Aztán ahogy beszélgettünk, gondoltam valamire, és megkérdeztem a csillagjegyét. Hát kiderült, hogy csakúgy mint én, ő is vízöntő. :D Hát akkor már mindent értettem, a némi bizalmatlanságot amit éreztem, na meg azt, hogy miért kutyagolunk a negyven fokban ahelyett, hogy busszal mennénk, azaz a makacsságot. XD A csillagjegyemnek elég érdekes tulajdonságai vannak, és vannak olyanok amiket egy vízöntő sem tud levetkőzni, legalábbis nagyon nehezen. Én is pl makacs vagyok, de nagyon kevés dologban, úgyhogy valamilyen szinten visszavettem ezt magamban, inkább abban tartottam meg, hogy ha valamit eldöntök és elhatározok KOMOLYAN, akkor egy az, hogy senki nem tudja megváltoztatni a döntésemet, semmivel nem lehet rám hatni, kettő pedig hogy el fogom érni, vagy így, vagy úgy, és még akkor is mindenki a kezemre játszik ha épp az ellenkezőjét akarják. XD
Szóval megértettem már így azt, hogy miért éreztem bizonyos dolgokat a találkozó alatt úgy ahogy, sőt, igazából így örültem, hogy ahhoz képest hogy mindketten vízöntők vagyunk, még nem készítettük ki egymást. XD
Mentünk egy csomó helyre, szép helyeket mutatott nekem, és sokat beszélgettünk, és végre sok idő után úgy éreztem, hogy van valaki akivel lehet pörgetni az információt, és ott volt a szintén kicsit vízöntős tulajdonságunk, hogy egyik pillanatról a másikra már teljesen más témáról beszéltünk, és néha öt témaugrás után hirtelen váltottunk vissza az eredetire, minden átmenet nélkül, de ez egyikőnket sem zavarta. XD Ha az információcserének lenne mértékegysége, akkor mondjuk ha valaki átlagossal beszéltem volna, vele 100 információ/óra lenne az egység, Fatlyvel pedig ilyen 6-700 információ/óra körülire lett volna tehető. :D
Utána ettünk fagyit, és kicsit sietve ugyan, visszaindultunk a buszhoz. Elköszöntem tőle, és már mentem is. Kicsit furcsálltam a viselkedését őszintén, mert hasonlóval még nem igazán találkoztam, de megértettem hogy ő ilyen. :D Mindent egybevetve pedig nagyon élveztem a találkozót, nagyon tetszett a városnézés (bár nem meglepő, hogy a természetes látványosságok megint sokkal jobban tetszettek mint az ember által építettek^^), Kecskemét is nagyon szép város, és tök szívesen ellaknék ott is akár. :) Kicsit megnyugodtam, és most már nincs az az űr bennem, ami azután volt, hogy Fatly elhagyta angliát, most mindent megvalósítottunk ami akkor kimaradt, és még karkötőt is kaptam/adtam. ^^

Összeszedtem a gondolataimat és elraktároztam őket úton hazafelé pestre. Mikor felértem, felugrottam Plave-hez, ami tök jó volt. :) Furi volt látni a régi albérletet, de tök jó volt. Szerettem abban a kicsike albérletben és abban az apró szobában lakni, igazából tényleg nagyon szerettem, és nagyon jó emléket szereztem onnan is. Nagyon nagyon sok megfőzött kaja emlékét idézte fel bennem pl a konyha. :D Aminek következményeit Plave is gyakran kiélvezte. XD A szobám pedig ahogy beléptem, még mindig a LaTale-re emlékeztetett. :D Egyszerűen annyira sokat játszottam és fejlődtem ott LaTale-ben, hogy ez maradt meg a legélesebben abból a szobából. :D
A másik szoba is nagyon tetszett, Plave teleanimézte az egészet, és marha jól néz ki a sok képpel, meg poszterrel. :D Azonnal inspirált is, hogy idekintre is beszerezzek jó sok posztert, meg falvászonokat, amim pl még nem is volt... Úgyhogy irány az ebay, amint lesz egy kis időm alváson meg munkán kívül arra is gondolnom, hogy vajon én mit is szeretnék csinálni... :D

Aztán miután ott Plavenél összepakoltam egy-két cuccot, átindultunk Akai-sanhoz meg Aya-chanhoz, ettünk egy jót, beszélgettünk, megmutattam a képeket amit ezalatt a kis nyaralás alatt készítettem, meséltem egy-két dolgot amit még esetleg nem tudtak, de igazából mivel úk a legjobb barátaim, sok újat nem tudtam mondani, mert tájékoztatva voltak eléggé. ^^
Ezután nyugovóra tértem, majd reggel kiindultam a gépre, miután mindenkitől elbúcsúztam sorban. Ami egyébként vicces volt, mert úgy történt, hogy először felkelt Aya és ment dolgozni, aztán egy órával később felkelt Plave, elment ő is ügyet intézni, aztán utána kb egy órára rá mentem én el együtt Akai-sannal szóval effektíve én mentem el utoljára. XD
Elég hamar, kb egy óra alatt ki is értem a reptérre, ami elég kényelmes és nem tömött út volt, és a reptéren is csodával határos módon minden rendben zajlott. Azt hittem, hogy a magyarországi oldalon megpróbálnak megszivatni ahol csak tudnak, meg buziznak velem mint mikor először mentem, de nem. Abszolút gyorsan és korrektül zajlott minden, a személyzet normális volt, ha kedves nem is, és elég hamr feljutottam a gépre. :)
A gépen pedig nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és vettem egy szenyát meg egy nestea-t, és járt hozzá egy csoki. X3 Ennek a háttértörténete annyi, hogy mikor jöttem angliából, sokat kellett várni a kapunál és nem tudtam inni, saját italt meg ugye nem lehet átvinni a biztonsági ellenőrzésen. A gépen pedig a nyelőcsőszűkületem már kezdett rakoncátlankodni, úgyhogy innom kellett sürgősen. Na ezzel csak az volt a gond, hogy nagyon sokáig tartott mire felkészültek arra hogy árulják a kis cuccaikat és azzal a kicsi kocsival végigmenjenek a gépen, valamint mindenki meg az anyja akart valamit, én pedig a gép közepén ültem... Ha nem nagyon drága, legközelebb egyébként vagy nem wizzairrel repülök, mert ki akarok próbálni valami más légitársaságot is, hátha jó gépeik vannak, vagy pedig ha wizzairrel repülök, jobb helyet foglalok magamnak a gépen, mert a másfél méteres lábaim miatt rohadt kényelmetlenül utazok. XD Ha már van ilyen extra hely ami direkt ilyen, akkor lehet hogy kipróbálom.
Na szóval aztán mikor megvettem visszafele úton is a nestea-t meg a szendvicset és már a csokit csócsáltam, akkor jöttem rá, hogy igazából jó nagy hülye vagyok.
Körülöttem mindenki szedegette elő a táskáikból a mindenféle kajákat, amiket biztonsági ellenőrzés után lehet venni, a második terminálban, ahol a kapukra várunk. Ez tehát azt jelenti, hogy igen, a biztonsági ellenőrzésen nem lehet átvinni semmiféle kaját vagy piát, mert kidobatják, de ezek szerint amit a biztonsági ellenőrzés után vásárol az ember a terminál második felében, azt fel lehet vinni a gépre.
Okos vagy Erendir. XD Mindegy, legalább most már ezt is tudom, ami jó, ugyanis a gépen bármiféle kaja meg pia aranyárban van. Most a túlélésem volt az elsődleges szempont, és azért vettem hogy ne fulladjak meg, na. XD De azt meg kell hagyni, hogy igaz hogy drága volt a szendvics, de nem volt kicsi, és nagyon finom is volt.

Aztán mikor leszálltam a gépről volt még egy kis baki, bementem a vécébe, hogy átöltözzek, és a fülke ahová bementem, pont egy olyan volt, ahol el volt dugulva a vécé. Csak papír volt benne szóval semmi gross, csak félig már tele volt, szóval mivel használni is akartam, így nem igazán volt optimális számomra. Megpróbűltam lehúzni, és eleinte ezzel csak annyit értem el, hogy a vécé szépen feltelt vízzel a peremig, és elkezdett túlfolyni. De csak egy picit, mert utána meg az egész víztömeg mégis lement rajta, úgyhogy nagyon király vagyok, elhárítottam a dugulást. A gond már csak az volt, hogy most ott tocsogtam két centi vízben, ami szerintem bőven átfolyt a szomszédos fülkékbe is. XD
Engem annyira nem zavart, mert a túracipőm abszolút jól szigetel kb 5 centiig, de az átöltözést kissé megnehezítette, mert a földre semmit nem tudtam letenni. Na mindegy, rengeteg akciófilmes ninjamozdulatot és akrobatikus mutatványt követően sikeresen átvetkőztem full feketébe, és immár kardigánban meg mindenféle jóban léptem ki a lutoni terminálból. Ami jó volt, mert konkrétan olyan hideg volt, hogy látszott a lehelletem. XD

Aztán felültem a buszra, és egy idő után (kb még 3 óra) végre hazaértem. :3

Most, hogy elmeséltem mindent, jöjjön egy kis reflexió így erről az egészről, hogy mik a tapasztalataim, hogy hogy éreztem, és hogy milyen hatással volt rám ez az egész... (Mintha nem lenne elég hosszú így is ez a bejegyzés. XD)
Magyarország... Hiányzott? A tájak, a kaják, a környezet igen, mondhatni, legesleginkább a természet. Az emberek? Csak a barátaim. Kizárólag ők, mert egyedül ők voltak képesek értékelni azt, hogy otthon vagyok, és akkor is tudták ezt értékelni, ha csak pár órát tudtam velük találkozni, és időt áldozni rám, akár úgy is, hogy nekik épp nem ez lett volna a legoptimálisabb.
Mindenki más, beleértve a családomat kb azzal is elégedetlenek lettek volna, ha az egész nyaralásomat velük töltöm... Én azért mentem haza, hogy pihenjek és jól érezzem magam, nem pedig hogy azon kelljen stresszeljek, hogy kivel legyek meg kinek feleljek meg (pedig ezt elvileg az én dolgom lenne eldönteni). Ja és mellesleg személyes megjegyzésként utálom, ha valaki ha beszélek vele már egyből veszekedésre akar okot találni meg vitatkozni akar velem. Nem érdekel.
Az, hogy majdnem egy évet töltöttem kint angliában, kicsit megváltoztatta a felfogásom, és magyarországra visszalátogatva elég élesen látszottak a különbségek, és azok a dolgok, amik nem tetszettek eddig sem... Sajnos a "kisembernek" semmi joga nincsen kb, és "hiába pattogunk", nem történik semmi, csak egyre jobban átcsúszik az állam kezébe minden... :(
És mivel a magyar nép ma már nem nagyon olyan, hogy ilyen "apróságok" miatt egy vérfürdőbe torkolló szabadságharcba, tüntetésbe, vagy valami nagyon atomdurva sztrájkba kezdjen, ezért szépen lassan minden kicsúszik így a kezükből.
Ezt mindenki tudja rólam aki ismer: Amí magyarországon laktam, sem tartottam igazán az otthonomnak magyarországot. Aki utál hazamenni suli után, Akit sehol nem látnak szívesen és mindenhonnan csak elküldik, aki csak teng leng ide-oda és sehol nem találja a helyét, az hol érezze otthon magát? Itt, angliában sem érzem otthon magam, de legalább szabad embernek érzem magam egyrészt, másrészt meg itt jobban elfogadnak és befogadnak, mint ott. Pedig elvileg annak kéne a hazámnak lennie... Most akkor ezt magyarázza meg valaki.
A legnagyobb baj az, hogy igaz, hogy a fiatalok könnyedén kiköltözhetnek ide, vagy akárhová máshová, és jobb életet élhetnek, és némi pénzt is kereshetnek, de az idősek, a rokonok, akiket adott esetben szeretnek, akinek normális családja van, azok otthon maradnak. Ahogy a másik probléma is továbbra is fennáll, hogy az idősebbek már nem nagyon fognak kiköltözni, és az idősebbek nem nagyon fognak új gyerekeket vállalni, és mivel az igazán idősek is itthon vannak, a halálozások száma marad, de a születések száma csökken, mert minden fiatal kiköltözik. És nem ők a hibásak, hanem azok akik elüldözik őket a saját hazájukból, márpedig ez zajlik sajnos. Ha elkezdek ütni egy kutyát és még éheztetem is, akkor az is oda fog menni inkább ahol nem ütik, sőt még enni is kap... Én is egy ilyen kutyának érzem magam.

Nem kell lekötni magát az embernek egy országhoz. Miért kéne? Itt van egy ekkora földgolyó, nem az lenne pont a lényeg, hogy oda menj ahová akarsz? Ha már az ember azt csinál amit akar, márpedig vannak jogaim amikkel élhetek, amíg a törvényt meg nem szegem addig simán, akkor miért ne lehetnék ott, ahol jó nekem?
Ez a gondolat persze sokaknak érthetetlen, mert bele van nevelve az emberekbe, a társadalomba egy ilyen "hovatartozás" dolog, te fehér ember vagy, azon belül európai vagy, azon belül magyar, azon belül mondjuk ilyen olyan megyei, ilyen városi, és még be vagy akkor kategorizálva húszezer további hovatartozásba, hogy te ki vagy. Ezekbe szépen beosztják az embert, és ha ezekből meg megpróbál kilépni, kitörni, akkor meg már ki akar lépni a kényelmi zónából és mindenki kinéz, vagy visszarángat a szarba.
Nem vagy szabad.

Én letéptem ezeket magamról, és nem érdekel ki mit gondol rólam. Aki helyesnek tartja amit teszek és elfogad olyannak amilyen vagyok, az a barátom, aki meg nem, az meg hagyjon békén mert semmi értelme egymást győzködnünk, nem? OwO Pont ezért nem szeretek veszekedni feleslegesen. XD Persze szívesen megismerem mások véleményét és álláspontját, hiszen ez egy beszélgetés lényege, de én mindenki véleményét elfogadom, mert mindennek több oldala van.

Na de mindegy, hagyjuk most a filozofálgatást egyelőre, ennek egy élménybeszámolónak kellett volna lennie, csak kicsit elfajultam a végére. :D
A lényeg, hogy élveztem otthon a pihenést, a találkozásokat és találkozókat, meg a napsütést, a kis jó időt, de egypár dologban egy kicsit csalódtam, és a végére már azért kívánkoztam vissza. :)

Azért egy ilyen befér a végére: