We all live in an anime

Ezt már annyiszor írtam a blogon, hogy lassan már nekem is uncsi. XD

Ez alapján feltételezem, hogy nektek, akik meg ki tudja mióta olvastok, még unalmasabb lehet. De én amúgy is hajlamos vagyok arra, hogy valamit többször elmeséljek véletlenül, vagy ismételjem önmagam.. egész egyszerű oka van, elfelejtem, hogy már elmeséltem. XD
Szóval igen, még mindig visszatérő gondolatom ez, hogy néha, sőt, inkább nagyon gyakran olyan érzésem van, mintha egy animében élnék. Vagy inkább egy mangában, ha úgy vesszük, mindegy, akár azt is mondhatnánk, hogy mintha egy filmben élnék. Viszont így, hogy visszatekintek "az előző részekre", úgy vélem látni, hogy előfordultak olyan részek, amikor nem én voltam a fő-fő főszereplő ebben a showban. Most abszolút úgy érzem magam, mert egy csomó minden történik velem és mindenféle eksön vesz körül szinte nap mint nap. Mintha "minden körülöttem forogna"? Úgy értem ezt, hogy úgy érzem (hogy ez jó vagy rossz-e, nem tudom) hogy egyrészt én is fontos vagyok több területén is az életemnek, és bizonyos embereknek is. Amit eddig őszintén szólva tudtam és éreztem egy picit, de mindig alábecsültem magam, és úgy éreztem, gondoltam, hogy nem érdemlem meg azt a figyelmet, és sokszor nem akartam elhinni, hogy fontos vagyok azoknak, akiknek valójában az voltam. Vagyok.

De sokszor tényleg úgy érzem mintha egy mangaka írná az újabb és újabb fejezeteket az életemben. Lényegében még azt is látom, hol ér véget egy fejezet, és hol kezdődik egy másik. Tök jól "meg van írva", mintha tényleg meg lenne tervezve az egész, tetőpontokkal, cliffhanger endingekkel, meg minden. Bár ha el akarnánk dönteni a műfaját, azt lehetetlen lenne, hiszen mindenféle tud lenni, ahogy szerintem ezt mások is észlelték már. Románc, vígjáték, akciófilm, thriller, krimi, dokumentumfilm... (vagy épp pornó, vagy épp esetleg horror? :D Olyan is van XD)
Sokféle fejezet lejátszódott már az életemben, és úgy összességében eddig nagyon tetszik. :D Jók a fordulatok, tetszettek a megható részek is nagyon, na meg jók a karakterek is. XDDD Az a jó ebben, hogy ha visszatekintek eddig, semmit nem bántam meg még. Emlékszem mindenre nagyon jól, és úgy érzem, akkor, amikor döntéseket kellett hoznom, vagy épp ezt vagy azt csináltam x idős koromban, akkor az számomra a megfelelő dolog volt. (Ez a kis gép azt írja már 20 perce folyamatosan, hogy 21 perc van hátra az aksijából... nem rossz XD)

Nem bántam meg semmit, és úgy érzem, nem is hagytam ki semmit. Vannak dolgok amiket nem próbáltam ki, és kipróbálhattam volna, igen. Kipróbálhattam volna a folyamatos bulizást ami oly nagy divat, vagy a cigit, vagy a drogot... Sőt, ha nagyon nagyképű akarok lenni, akkor fűzhettem volna a csajokat, mert jóképűnek mondanak és tudok nőcsábászni. De nem tettem.
És egyiket sem bánom, mert EZ NEM ÉN VAGYOK. És nem érzem, hogy ezekben részt kellett volna vennem, mert ezek a "NINCS KEDVEM" kategóriába tartoznak, tehát amikor még lehetőségem lett volna ezekre, akkor is inkább nemet mondtam. Nem igényeltem, és attól még, hogy lehetőségem nyílt rá, meg mindenki azt mondta hogy nekem azt kéne csinálnom, vagy mindenki aki korombeli vagy a környezetemben van, azt csinálta, én nem éreztem úgy, hogy nekem emiatt azt kéne tennem. Inkább azt gondoltam: Magam miatt érdemes ezt csinálnom?
Ha igen volt a válasz, megtettem, ha nem, nem.

Voltak rossz döntéseim, ez tény. De mindegyikből jó történet kerekedett a végére, mert még ha nehéz döntéseket is kellett hoznom, akkor is sikerült olyanokat hoznom, amik miatt olyan fordulatot vett mindig a történet, hogy még ha vért is kellett izzadnom, egy picikével afölött a szint fölött voltam, mint ahol előtte álltam. És ez nekem bőven elég volt ahhoz, hogy továbbmenjek, és elhigyjem, hogy képes vagyok többre is, és lássam, hogy jó úton haladok, és ha lassan is, de fejlődök.

Szóval nem hinném, hogy egyszer majd mondjuk mikor harminc, vagy negyvenéves leszek, hirtelen megbánnám, mit nem tettem meg mondjuk húszévesen. Inkább azt bántam meg eddig az életemben végig, amit megtettem, annak ellenére, hogy nem kellett volna... vagy nem akartam igazán. Szóval ebben is úgy látszik, szöges ellentéte a felfogásom, mint az átlagnak általában. Na mindegy, ez már megszokott. :)

Na erről még szeretnék írni valamit, mert ezzel az "animés" dologgal kapcsolatban még van valami, amit meg akartam említeni, de azt majd a következőben, mert most megígértem magamnak, hogy megpróbálok nem olyan nagyon hosszúakat írni. :)

Puszi, csőőő