Konyhavidejó

Vagyis ha nem is konyhavidejó de életfiló.
Mert most nem megyek ki a konyhába ahol életfilózni szokott az ember mint herby, de majd. 

Kicsit el vagyok most maradva a vloggal, pedig folytatni akarom. Nem tudom mi történt, de mostanában elfoglaltabbnak érzem magam, mint általában eddig. Pedig elvileg ugyanannyit dolgozok most is, úgyhogy nem tudom mi történt. Mindenesetre próbálom majd összeszedni magam, mert eddig tudtam szakítani időt legtöbbször edzésre is. 

Na de most már minden változóban van, májustól már a srácokkal fogok lakni. Úgy volt először, hogy egy külön házba megyünk, aztán maradt a lakás amit könnyebben el tudunk jelenleg intézni így bölcsebb döntésnek tűnik jelenleg. 
Utána ha már mindannyian talpra álltunk, meg együtt tudunk nézegetni, és nem kell kapkodni, egyszerűbb lesz.

Nem tudom, most olyan fura kedvem van. Jó a közérzetem, de olyan középszerű, vagy hogy is mondjam. Nem akarok panaszkodni meg semmi ilyesmi, mert amúgy jó dolgom van. OwO Lehet hogy csak amiatt van, hogy most kicsit meg vagyok fázva. 

Vettem egy újfajta gyógyszert refluxra. Elég erős a cucc, mikor az elsőt bevettem, kicsit furcsán éreztem magam aznap, de miután másnap bevettem a következőt, már éreztem, hogy kezd hatni, és elég hatékony. Azóta nem is voltam rosszul, ma este is beveszek egyet. Közben kúrálom a kezdődő megfázásomat hogy nehogy lebetegedjek, már profi vagyok abban, hogy egy megfázást 2 nap alatt lenyomjak, de kicsit zavar hogy akkor voltam beteg utoljára mikor a bencéék kint voltak, most meg megint... Előtte meg majdhogynem egy évig egyáltalán semmi.

Na mindegy, ma este is paracetamol, multivitamin, aztán meglátjuk. Meg akarok gyógyulni teljesen, mert így most nem tudom eldönteni hogy reggel azért ég a torkom mert túl erős a gyógyszer vagy valami, vagy rossz hatással van, vagy egyszerűen meg vagyok fázva és a torkom fáj. Utóbbi valószínűbb mert ma egész nap tüsszögtem meg most is fújnom kellett az orromba hogy kapjak levegőt. Holnapra remélem elmúlik, mert fáj a fejem. Az meg soha nem szokott és ezért nem szeretem. XD

Más. A meló kezd teljesen megszokottá válni, ami jó és rossz dolog is egyben. Megint kezdem azt érezni amit eddig az összes munkahelyen. Mikor már megszokok egy környezetet ahol dolgozok, kiismertem minden kis részletet és információt és már mindent meg tudok oldani, hamar unalmasnak találom a munkát. Az összes eddigi munkahelyemmel ez volt a gond. Lehet, hogy ez amiatt van, mert még nem találtam meg azt a munkát, amit napi foglalkozásként is élvezettel végeznék, olyan munka amit úgy igazán élvez az ember, szívesen megy be, és lefoglalja. Mert ezt a munkát is nagyon szeretem végezni meg jó, meg azért vannak benne kihívások is, meg jó a kaja, meg a környezet, meg a kollégák, de valahogy mégis, ha már nincs új dolog amit megismerhetnék a melóban, ha már rutinná válik, már megunom, és más vizek felé nézek. Talán ebben mutatkozik meg az én vízöntő jellemem, ha már a párkapcsolatban nem, mert abban pont ennek az ellentéte vagyok, bár ez is kezd tán megváltozni, nem tudom. 

Mióta kijöttem, introvertálttá váltam. 
Nem bánom mondjuk, mert jól vagyok így ahogy vagyok most, nyugodt vagyok, kipihent, odafigyelek magamra, visszaszoktam az edzegetésre, ha a többiek kint lesznek végre lesznek komoly edzőpartnereim újra, meg beszélgetőpartnereim is.

Gondolkozom, milyen melók lehetnek az ikeában. Ez már rosszul kezdődik. XD Mondjuk szerintem biztos maradok itt egy évig... De nem tudom. Egyszerűen nem tudom elképzelni azt, hogy ugyanazt a munkát végezzem egy egész évig, nem tudom ez miért van így. Nem tudom elképzelni, milyen lehet ugyanazon a helyen dolgozni évekig, öt, tíz, vagy még több évig. Egy évig sem tudom elképzelni. Mondjuk lehet, hogy ez csak amiatt van, mert nem olyan munkát végzek, amit tényleg úgy gondolom hogy tudnék hosszú ideig csinálni. Ha őszintén belegondolok, akkor ez az edzés lenne. Másokat edzeni, vagy ha már itt tartunk, tanítani, nem muszáj edzeni, bármire. De főleg az edzés. Segíteni az embereknek akár fogyni, akár fitté válni, erősödni, jól érezni magukat, feszültséget levezetni, motiválni, edzéstervet készíteni, felügyelni, segíteni, látni a fejlődést, megdicsérni, értékelni, büszkének lenni. 
Mikor parkourt meg némi capoeirát tanítottam, mindig szörnyen büszke voltam arra akinek megtanítottam valamit, hogy hogyan örül a sikerének. Mikor harcművészetre tanítok valakit, nagyon büszke vagyok arra akit tanítok, mikor betalál nekem, mikor látom hogy egyre gyorsabb, egyre erősebb, és látja magán. Vagy mikor megcsinál egy parkouros trükköt. Mondhatni kiveszem a részem a boldogságából. Szeretem látni másokon azt a nagyszerű érzést, mikor valami olyan először sikerül, amit nem is gondoltunk, hogy meg tudnánk csinálni, az az egyik legjobb érzés. Az örömöt látni az embereken, vagy az elképedést, mikor rájönnek, hogy mégis képesek arra amit épp megtanultak, és kinyílik nekik a világ, és rájönnek, hogy még ennél sokkal többre képesek. :)
Végső soron ezt próbálom csinálni mindenkivel, azokkal is akikkel csak simán beszélgetek.
Megpróbálom kinyitni a világukat, őket is ráébreszteni arra, hogy sokkal többre képesek. Sokan vannak, akiket motiválni kell, én is ilyen vagyok. Igaz, motiválom én is magam, de abból is nyerem a motivációmat leginkább, hogy másokat motiválok a fejlődésre. :)

Jó lenne, ha egyszer ez is sikerülne.
Egy tervem van egyébként, ami lehet hogy majd összejön, lehet hogy nem, ki tudja. A lényeg, hogy jövőre, vagy ennek az évnek a végén, vagy nem tom mikor kb 3 milliót kapok a lakáskasszából, amit még 12 éves koromban nyitottam. Mivel most előkerült apám akiről már évek óta nem hallottam, talán sikerül kezdeni valamit az ő lakásával, amit azt mondta, ide akar nekem adni, de meghatalmazások nélkül, meg úgy, hogy nincs otthon, elég nehézkes bármit is csinálni vele. 
Ha sikerül, kifizetném azon az adósságokat, és kiadhatnám albérletbe akár, vagy akár el is adhatnám, hogy idekint vegyek lakást belőle. De a legjobb kiadni lenne, hiszen akkor úgymond termelné nekem a pénzt. Mondjuk ugyebár ez abból a szempontból annyira nem menő hogy ki tudnám adni vagy 50.000-ért maximum, kicsit talán többért, és akkor olyan 150 fontnyit kapnék belőle, ami nem valami sok... De ez még a jövő zenéje, egyelőre nem biztos, hogy bármi lesz azzal lakással sajnos. 

Ahogy itt írok, próbálom közben összeszedni a gondolataim, ezért is szeretem a blogot, mert ha leírom, legalább kicsit rendszereződik itt a fejemben az egész helyzet, meg hogy mit is gondolok. Most például az van a fejemben, hogy kicsit egy helyben toporgok. Akkor is, ha jól állok, meg jól haladnak a dolgok, úgy érzem, tudnék haladni jobban is, de most valahogy mégis jó így. Áh, nem tudom megfogalmazni. XD
Szóval. 
Jelenleg olyan helyzetben vagyok, amivel meg vagyok elégedve, és jól érzem magam, és ha plusz energiát fektetnék bele, tudnék is rajta változtatni, de jelenleg nincs motivációm és kedvem ahhoz, hogy bármit változtassak, ezért kicsit be vagyok fordulva és még mindig nem bízok magamban eléggé néha, és emiatt néha rosszkedvű vagyok. 
Nagyjából így lehet leírni. :D 

Szóval ilyen kis melankolikus, félig harmonikus, viszonylag kiegyensúlyozott lelkiállapotban vagyok. Ami jó. :)

Jelenleg.