Hát ilyen ideges még nem voltam mióta kijöttem.

Tök átlagos jó kis vasárnap délutáni műszak volt, se főnök, se vendég nem cseszegetett minket igazából, szóval szinte semmi dolgunk nem volt. Később egy kicsit beindult, kellett villanykörtét cserélnem, tévét javítanom, csomagot hordanom, kávét csinálnom, de semmi stresszes.
Aztán fél tizenegykor kaptunk két szendvics rendelést, és a séf már tízkor hazamegy, így ilyenkor már csak full extrás szendvicseket lehet rendelni, amiket így jobb híján nekünk kell elkészíteni, így ennek annyira nem szoktunk örülni, de hamar megcsináltuk végülis.
Aztán tíz perccel 11 előtt (amikor a váltásnak már ott kellene lenni) kaptunk még két szendvics rendelést. Na hát itt ennek kurvára örültünk mivel ez azt jelentette hogy 10 perccel 11 után megyünk el minimum.
Persze a hülye ázsiai köcsög éjszakás jött, akit mindenki utál, és nem azért mert ázsiai, hanem mert köcsög. Minden egyes alkalommal valamibe beleköt és játssza a kisfőnököt, de ő nem csinál semmit, meg nem hajlandó semmiben segíteni, senkinek. Ja és elvileg nem emelhet, ezért húzza ki magát sok minden alól. Elmegy valaki londinernek úgy, hogy nem tud emelni?
Király, akkor holnaptól én megyek a CERN részecskegyorsítójába dolgozni, igaz hogy nem tudom az atomfizikát.

Szóval megcsináltuk a szendvicseket, Adrian (lengyel kollégám) meg mondta, hogy akkor hagyjam ott a bárban a rendelést, aztán majd a csávó felviszi. Ennek jegyében odavittem a bárba, leraktam, mondom itt a számla meg minden, vigye fel. Erre elkezd nekem pattogni ott, meg mutogatni hogy ő a bárban takarít most és vigyem fel én. Hát mondom bazdmeg, 8 óra biztos nem elég leszedni azt az egy tányért az asztalról ami ott volt, még negyed 12-kor én szaladgáljak a szobaszervízzel. Fasza.
Mindegy, felvittem. Kicsit javított a helyzeten, hogy az a bombázó csajszi rendelte, aki a múlt hónapban volt nálunk, ahogy egyik magyar kollégám mondta, "olyan tejeskávé" XD, a bőrszínére utalva. Legalább az kellemes meglepetés volt, hogy neki vittem fel, meg hogy kedves, normális mosolygós (na meg csinos) volt most is.
Aztán lementem a visszajáróért, arra már nem is vettem a fáradtságot hogy ezt a gyökeret megkérjem rá hogy visszavigye, mert félő, hogy még nem bírta volna el azt a hat fontot...

Aztán elviharzottam, olyan pillantásokat vetve felé, hogy szerencséje, hogy nem nézett rám. A bárban előtte így is kicsit lekiabáltam hogy mennyire köszönöm a szíves segítségét úgyhogy behúzta a nyakát.
Amin magam is meglepődtem (mármint magamon), mert soha, senkivel nem emelem fel a hangom, akkor sem, ha az én képembe üvölt a másik. Na mindegy, rohadtul felcseszett mindenesetre egy pillanatra, ha be merészelt volna szólni én tuti átalbaszom a mellkasát... Na mindegy.
Lementem, Adrian meg látta, hogy kurvára ideges vagyok. Szegény szintén tudja hogy soha semmi nem idegesít fel, szóval még nem látott ilyennek így nem tudott mit mondani, de mondta hogy ezt azért holnap megemlíti a managerünknek, ami jól esett.
Remélem ez a gyökér is szól a főnökömnek, hogy mit képzelek én hogy a munkaidőm lejárta után 15 perccel nem mosolyogva csinálok meg még mindent, sőt miért nem kérem meg egyenesen hogy menjen haza, én meg majd maradok éjszakára.
Ráadásul Adrian reggelre jön vissza, tehát reggel hétkor már vigyázállás a helyünkön, úgy, hogy éjfélre érünk kb haza, és 5:30-kor kelés.
Azt már hagyjuk inkább, hogy kb fél úton vagyok haza és most múlt éjfél... Én holnap is délutános vagyok szal reggel addig alszok ameddig nem szégyellem. Csak felbasz idegileg hogy már otthon lennék máskor ilyenkor.

Na mindegy, leszarom, aki hülye, haljon meg. ^^ Más hülyeségén nem érdemes idegeskednem, most is inkább megtettem mindent amit én tudok ahelyett, hogy konfliktust okozok. Inkább elkerülöm mindig, úgy nem jövök ki rosszul belőle. Meg hülyékkel amúgy sem tudok vitatkozni, megvernek a tapasztalatukkal ha lealacsonyodok a szintjükre, ahogy a mondás mondja.

Amúgy ma megkaptam a melóban hogy cuki az aláírásom. ^^ Meg tetszik a hajam mert most kicsit hosszabb (na nem kell olyan hosszúra gondolni, úgy 8-10 centi és tegnap megmostam, sampon kétszer, balzsam, ahogy szoktam, és megszárítottam és tök jóra sikerült úgyhogy most tök selymes meg fluffy és ilyenkor jól érzem magam. Meg lezuhanyoztam, tiszta ruhát vettem, stb. meg melóban is tiszta inget vettem, úgyhogy a közérzetem is jó volt. ^^
Időközben már hazaértem, reménykedtem hogy ha már ilyen cuki fejem van legalább valaki belém köt hazafelé és akkor letéphetem az arcát. 

Aztán mikor hazaértem, akkor jött amúgy az érzelmi hullámvasút még. Tegnap ugyanis rendet pakoltam itt a szobámban, és egy csomó mindent kidobtam, és mikor hazaértem, meg akartam keresni az olívabogyót amit vettem, és tegnap itt hüledeztem hogy milyen finom, ilyen hatalmas olívabogyók fetasajttal töltve, fokhagymás, petrezselymes, bazsalikomos olívaolajban. :o Szóval hazaértem és nem találtam a hűtőben, meg a kredencben sem, és tudtam, hogy idefent meg nincs... Úgyhogy miután elpanaszkodtam a lakótársamnak is hogy milyen király volt a melóban, lementem és kikukáztam. XD Szerencsére szépen a szemeteszsák közepében volt, és nagyon nem is pakoltak rá azóta. Ilyenkor azért előnyös, hogy minden háznál saját kuka van, hehe. Meg az is szerencse hogy jól bezártam az üveget, de azért behoztam és jól lemostam szappannal, meg a kezemet is. Azért mégiscsak a szemétből szedtem ki, még ha tiszta is volt. :D Szóval mikor megjöttem szomorú voltam, de most hogy megtaláltam mégis, boldog vagyok. :D

Még valamit akartam írni, de már elfelejtettem. Na jó éjt, és szebb napot!