BUÉK mindenkinek... XD
Hát marha jól telt a szilveszterem mondhatom. :D Mivel karácsonykor dolgoztam, ezért szilveszterkor szabad voltam, illetve hát harmincelsején délelőttös voltam. Így hát volt lehetőségem nekem mázlistának itthon ülni a tök üres házban egyes egyedül egész este. XD
Emlékeimben felvetült az az esztendő amikor kb 12 éves lehettem, és Pápán, a nagymamámnál töltöttem a szilvesztert, és hogy ez még annál is unalmasabb volt mert akkor legalább volt tévé három csatornával meg finom sütik meg kaják.
Most meg van teamspeak meg facebook legalább, ami jó mert legalább a barátaimmal tudtam beszélgetni meg írogatni. Ahogy sejtettem nem nagyon jött össze senki a csapatból, őszintén szólva erre számítottam így, hogy nem vagyok otthon... Na nem mintha nagyon most fontoskodni szeretnék, de én voltam az összekötő kapocs leginkább a többiek között, úgy érzem, és én szoktam összedörrenteni a társaságot többnyire. XD Bár lehet, hogy most nem is lett volna rá annyi lehetőség, még ha otthon vagyok sem.
Hát, lehet hogy kezdünk felnőni is, és mindenkinek ugyanúgy megvannak a dolgai meg a saját bajai, és bizony már nem arról szól hogy karácsonykor meg szilveszterkor szünet van a suliban aztán azt csinál az ember amit akar... Sőt, basszus, januárban már 24 leszek, szépen lassan bakker a harmincas éveim felé vánszorgok... Úristen. XD
Mondjuk legalább remélem addigra már lesz "komolyabb" okom arra, hogy nem tudom a barátaimmal tölteni a szilvesztert, if you know what i mean, te, aki olvasod épp ezt. XD (mármint hogy bárki aki épp olvassa)
Most csupán ez az 1200 kilométer ami a gondot okozza. XD Mondjuk sokszor még akkor sem tudtunk már találkozni, ha ugyanabban az országban voltunk, szóval a távolság sosem gond, igazából erre minden téren rájöttem, inkább az ember időbeosztása meg a kötelezettségek.
Amúgy pedig egy szavam sem lehet a kintléttel! Magyar kaját is találtam, úgyhogy ma este sült gyulai kolbászkarikák meg két szelet sült kolozsvári szalonna volt hegyes erős paprikával meg kenyérrel vacsorára, így már én is mindjárt pirosfehérzöldben látom a világot. :D Na de tényleg, ez már hiányzott az itteni kutymuty kaják után. :3 Azért az otthoni rusztikus, ahogy én nevezem POWER ízeknek nincsen párja. XD
Na meg voltam ma bevásárolni megint. XD A decathlonban vettem húzódzkodórudat, proteint, meg egy új cipőt és egy rohadt jó pólót. Összesen igazából nem is költöttem kb 80 fontot (kb 32.000 ft), míg otthon szerintem ebből a proteint meg talán a pólót meg tudtam volna venni... szóval durva ez, másrészt meg hogy az otthoni havi 140.000 ft helyett (amennyit soha nem kaptam még egy hónapban otthon, kb 350 font) most kéthetente kapok 530 fontot ( kb 210.000 ft, 420.000 egy hónapban), úgyhogy nagyon sokat félre lehet tenni még úgy is, hogy minden kötelező dolgot kifizetek és még magamra is költök, igazából bőven... Soha nem éreztem még ezt, hogy minden hónapban tudok magammal is foglalkozni, venni valami új ruhát, cipőt vagy egy pólót, törődni az egészségemmel, vitamin, protein, edzés, rendes kaja, nem instant tészta... Hihetetlen számomra, és nagyon szokatlan azok után, hogy több mint öt évig minden fillért meg kellett számolnom. Annyira belém is égett, hogy most is mindenből azért a legolcsóbbat veszem, gyűjtöm a számlákat és szigorúan dokumentálom magamnak, mikor és mire költöttem, és pontosan mennyi pénzem van. :D
Ami nagyon jó mert nagyon jól tudok spórolni, és még azért is jó mert most nem sírom el magam ha a számokra tekintek hanem inkább örül a fejem. XD
Egyébként azt hittem, sokkal nehezebben fogom itt bírni, de majd idekint is szerzek barátokat. Hát igazából annyira nem, mert az otthoniakkal ugyanúgy tudom teamspeaken meg skypeon meg facebookon tartani a kapcsolatot, és otthon se találkoztunk gyakran, szóval lényegében ugyanaz a status quo.
És ahogy otthon is, itt is néha-néha próbálkozok barátokat szerezni, és hazudnék, ha azt mondanám végülis hogy nincs, mert már akár 3 embert is fel tudnék sorolni akik kedvesek, el tudok velük beszélgetni, és barátnak tudnám őket nevezni ha többet tudnának rólam vagy többet beszélnénk, de egyelőre csak kollégák akiket kedvelek és elvagyok velük. A többi kollégákat inkább kerülöm, mármint azokat akikkel már eleget próbáltam beszélgetni ahhoz, hogy rájöjjek, kurvára nem érdeklem őket és semmi közös témánk nincs úgyhogy azoknak meg mindegy. XD Akiket nem érdeklek már elejétől fogva azoknak nem fogok hiányozni az életéből, nem igaz?
Szóval egyébként minden oké, nagyjából lelkileg is. Volt egy hölgyemény, egy kínai lány, aki parkourozni szeret, szereti az animét meg a japán kajákat is meg egy csomó mindent amit én. Elkezdtünk beszélgetni, és eleinte tök jól eldumáltunk, de aztán csak én írogatok most már mindig, fél szavakkal válaszol csak, úgy látszik hamar elunta ő is a társaságomat, pedig szívesen megismertem volna részletesebben is, ezért próbáltam is írni mindenfélét, és kérdezni:
"-hmm i see , that's good and how were your "school days"? :)
23:55
My school days were good
I went to boarding school it was fun
Then I went to uni.
Sorry I don't really know how to make a conversation of these little normal things
-
no problem hehe maybe i'm just the one speaking too much Sometimes i just get carried away and tell about what things happened to me, so if i write too much just tell me :D
-
Ok
Hey im going to sleep now
Goodnight
-
00:11
oh
all right, good night then
sleep well, bye"
Szal... jaa.
Mindegy biztos bennem van a hiba megint. XD Mindegy, attól még ismerkedek mindenkivel akivel tudok, hogy banánokat barátokat szerezzek, aztán alakul ahogy alakul. :)
Fura, párkapcsolatos dolgokkal most jelenleg úgy vagyok, hogy... senkire nem pazarlok időt, pénzt, vagy figyelmet többé. Aki nem tanúsít érdeklődést felém, annak nem fogok a nyakában lihegni meg nyakamat törni hogy lenyűgözzem. Ha valaki kedvel, az akkor is kedvel ha nem try-hard üzemmódban teperek a figyelméért, ezt már megtanultam a tapasztalataimból eddig, hanem azért kedvel aki vagyok. Aki meg nem azért annak meg fuck off van. XD
Ezért döntöttem így, hogy akit nem érdeklek annak nemhogy nem rabolom az idejét, de önző leszek és szemét dög tudom, de az én időmet se rabolja. (hujuj! XD)
Úgyhogy ez van most, és jól vagyok. :) Jelenleg ha körbenézek, a barátaim közül akik párkapcsolatban élnek, stresszesebbek, sokkal több gondjuk van, és sokkal több a bánatuk mint az örömük, pedig a párkapcsolatnak pont az lenne a lényege hogy bla bla bla tudjuk mindegy.
Szóval most így elvagyok egyedül pont emiatt is, és igazából élvezem a helyzetet. Dolgozok, amiért pénzt kapok, elég jót, a szabadidőmben edzek mint atom és pihenek meg azt csinálom amit szeretek meg akarok, szabad vagyok mint a madár, a szabadnapjaimon meg még inkább, aztán csinálok magamnak valami programot. :3
Amúgy miről is akartam beszélni? Ja igen, lényegében csak az új évet jöttem leírni hogy milyen ratyi volt, meg hogy nektek is boldog új évet kívánjak! :D Remélem a karácsonyotok is jobb volt mint nekem, mert azt is egyedül töltöttem, és senkitől nem kaptam semmit. >w< Azt hiszem ez az első karácsonyom mikor senkitől nem kaptam ajándékot. :D Illetve na hülye vagyok, mert elvileg Akai-santól kapok valamit csak majd megjön valamikor ha megoldjuk valahogy talán együtt vagy nemtom. XD
Remélem ti kaptatok azért új zoknit, bakancsot meg pulóvert, bakelitlemezt és süsüasárkányt, fehérasztalt telefont villanydrótot kiskutyát, kolbásszalámit kapcsolótáblát ananászosóvszert csokit mérőszalagot meg aromagyertyás zsepkendősótartó-ledlámpaszörpöt. Levendulával.
HÖ!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.