Amikor meghal minden

Avagy miért szeretem ennyire az őszt/telet?

Már kiskoromtól kezdve a tél volt a kedvenc évszakom az összes közül. Sokan nem értették már akkor sem, hogy miért, és talán sokan még most sem értik, hogy miért, meg hogy hogyan lehet jobban szeretni a telet a nyárnál, hiszen a nyár a legjobb évszak, süt a nap, meleg van, igaz?

Nem tudom. Valahogy mindig is az volt bennem, hogy ilyenkor minden olyan békés, olyan csendes, kicsit talán üres is. De ez nem feltétlenül baj. Az ősz az elmúlás, és a tél maga a halál. Az ősszel elérkezik a nyár vége, a pörgés, a kint rohangálás, strandolás vége, és szépen lassan mindenki visszahúzódik. Kevesebbet járunk ki, sokat esik az eső, a növények kezdenek hervadni, a fák a leveleiket hullatni.
Nekem ez a melankolikus hangulat is tetszik. Talán azért, mert én pont elfogadom, és nem mondok ellent annak, mikor egyes dolgok elmúlnak, és nem tesz szomorúvá. Az elmúlás is az élet része és senki nem mondta, hogy az nem lehet szép.
Egyszerűbb okoknál fogva pedig ilyenkor imádom, hogy végre hűl az idő, kényelmesen lehet öltözködni, az ember felveheti a kedvenc, legkényelmesebb ruháit, lehet menni kirándulni anélkül is, hogy az ember szétizzadná magát és olyan melege legyen, hogy nem tud már mit levenni, ha nem akar közszemérmet sérteni. A másik meg, hogy végre megdöglenek a szúnyogok, a legyek, téli álomba húzódnak a méhek és darazsak, amikkel ugyan nincs bajom de tartok tőlük mindig, az allergiám miatt.
Aztán jön a tél. Hideg van, fagy, sokszor hó. Az emberek főleg bent tartózkodnak, senki nem megy sehová, sokan unatkoznak is, de nem én. Imádok lent járni, élvezem a hideget, és azt, hogy bírom. Ha hó van, akkor meg főleg, imádok a hóban hülyéskedni, bármilyen kreatívságot alkotni belőle, hógolyózni a haverokkal, szánkózni, bármit.
Ebben az évszakban jön a karácsony is, ami pedig a legkedvencebb kedvenc ünnepem az összes közül, már csak a hangulat miatt is. A készülődés, a karácsonyi zenék hallgatgatása, ajándékon gondolkodás, kreatívkodás, alkotás, egyszerűen a szeretet ünnepének érzete. :) Nagyon szeretem, és külön nagyon szeretem, hogy ekkor van.
Szilveszter, új év, és az ilyenkor szokásos haverokkal levés, bulizás. Egy az olyan ritka pillanatok közül, amikor össze tudjuk csődíteni a csapat legnagyobb részét, és végre együtt vagyunk kicsit, úgy mint régen. :)

Szerintem nincs is annál békésebb, mint mikor az ember egy nagy takaróba burkolózva ül az ablak mellett egy forró csokival és egy jó könyvvel, és nézi ahogy kint szállingózik (vagy inkább szakad, mert az jobb ^^) a hó, miközben halkan karácsonyi zenéket hallgat. ^^ Aztán kimenni a hóba, az erdőben mászkálni, belefeküdni a fehérségbe, és felnézni a hófehér égboltra... Nagyon szeretem. :) Télen van a születésnapom is, ami nem mindig olyan emlékezetes ugyan, hiszen csak még egy plusz év.. :D De azért a barátaim mindig kitaláltak eddig valami kis meglepetést nekem aminek mindig nagyon örültem és meghatódtam. <3 ^^

A jég, a hó, a gyönyörű tájak nekem épp olyan szépek mikor télbe borulva látom őket, mint mikor tavasszal minden virágzik.
Ne értsen félre senki, hiszen a nyarat is szeretem a szép idő miatt, lehet menni úszni, napozni is lehet, de a meleg nem annyira kenyerem, kompatibilisebb vagyok a 3 másik évszakkal. :) Nem túlzok, ha azt mondom, minden nyár egy kisebb szenvedés számomra , akkor is, ha javarészt jól érzem magam amúgy. Aki ismer, aláírhatja ezt, hiszen mindenkinek nyavalyogtam már eleget a meleg miatt. :D
Annak az okát, hogy miért érzem magam ilyen jól érzem magam télen, még talán ma sem értem teljesen, hiszen akárhogyan is nézzük, ilyenkor tényleg minden halott, még akkor is, ha nem teljesen. Inkább alszik. Hiszen az emberek is visszahúzódnak, akár a rovarok, sok növény a magjaiba menekül hogy tavasszal kihajtson, a fák pedig lelassulnak, alszanak tavaszig (kivéve a kedvenceimet, a fenyőket, akik vígan virítanak a hó alatt is :3)

Tavasszal pedig minden újra kihajt, feléled, és ekkor még én is örülök mindennek, hiszen kijön a kicsit jobb idő, addigra már mindenki megelégeli a sapkát-sálat, nagykabátot, de ahogy jön a nyár, huszon-pár fok felett már kezd szó szerint leolvadni a mosoly az arcomról. :D

Mindenesetre, most jön az én időm, hiszen egyre hidegebb van, és minél hidegebb van odakint, én annál jobban nyitok mások felé és vagyok képes másnak melegséget adni. ^^