Írni akarok...

... annyi mindenről, annyi téma van bennem, de "nem jön ki". Vagy inkább mondjuk úgy, hogy nem is tudom, mivel kezdjem és hogy fogalmazzam meg pontosan?

Úgy érzem kicsit, hogy ez a bejegyzés egy tőlem megszokott jibba-jabba lesz mindenféle bölcsességgel meg közhellyel, úgyhogy aki nem annyira kíváncsi az ilyesmire, az most váltson csatornát, kicsit unalmas lesz szerintem. XD

Elolvastam a Hobbit című könyvet és nagyon tetszett. :) Mégis hihetetlennek tartom, hogy 3 filmet tudtak csinálni egyetlen könyvből, ami majdnem fele olyan hosszú sincs, mint akár az első kötet a Gyűrűk Urá-ból. Kicsit a film második része csalódás volt a könyv után, sokat változtattak és kissé a könyv és a film minőségének rovására, szerintem.

Munkám az sajnos még mindig nincsen, de ennek az utóbbi pár napban láttam előnyét is. Nagyon sokat találkoztam a barátaimmal, szinte minden nap, és ilyen már régen volt és nagyon örültem neki, már el is felejtettem hogy milyen jó ha az ember sokat tud találkozni az IGAZÁN jó barátaival, nem csak azzal a "fajtával" akivel találkozik az ember, jól érzi magát vele aztán utána felejtsük el egymást egészen addig amíg nem találkozunk újra. XD Sajnálom egy kicsit, hogy nem lehet visszamenni kicsit a múltba, ahogy Tenshi-chan mondta, amikor még mindez egyszerűbb volt és sokkal többet tudtunk találkozni, meg én is úgy általánosságban többet tudtam a barátaimmal lenni, naponta összejárni, erősíteni a barátságainkat. :3 Sokan nem tudják mennyire fontos ez a "bonding" tevékenység, együtt csinálni dolgokat, együtt nevetni, beszélgetni, kirándulni, közel hozza egymáshoz az embereket és legalább úgy érzi az ember, hogy igen, ők elfogadnak olyan idiótának amilyen vagyok és így szeretnek. ^^"

Elfogadásról jut eszembe.
Felnéztem egy társkeresős oldalra. XD Az ilyenekről megoszlanak a vélemények, de hát én mindig az újdonságok híve vagyok, úgyhogy rámentem erre az elittárs izére, mondom hátha találok valakit aki a bulizáson meg az iváson kívül más is érdekel. (Ezzel nem általánosítani akarok csak úgy vettem észre a tapasztalatok alapján hogy a 90% egyáltalán nem is sportol, kirándul, főz, animézik, vagy bármi olyat amit én csinálok, ergo nincs semmi közös bennünk (tudom, én vagyok a fura))
Az oldal maga egész jó, csak hát... XD
Kapom az e-mailt, hogy üzent nekem egy pesti csajszi, 24 éves, mondom OMG O.o
Ez gyors volt, a másik oldalon még rám se néztek soha. Erre nézem... Ha el akarod olvasni, váltsál ilyen-olyan tagságot 1500 forintért!
Aha... XD Képeket nem tudsz megnézni, üzenetet nem tudsz váltani másokkal, ha nincs fizetős tagságod. O.O
Ezmiez? :D
Pedig amúgy jó az oldal, meg szimpatikus hogy összeveti az érdeklődésemet másokéval és csak olyanokat ajánl fel akivel van közös érdeklődésünk, csak hát...
Utánaolvastam, hogy van-e valami kiskapu, de nincs, viszont olvastam létező tagoktól, hogy ki akarták próbálni, hogy akkor egy hónapra befizetik magukat, utána pedig automatikusan vonták a következőt, újra meg újra, úgy, hogy ők nem is akarták, lemondani meg kilépni meg nem tudnak mert valami német székhelyű a cég, a telefonszámuk is, amit nem vesznek fel. XD
Na mondom ez király. :D Jól kitalálták ezt az oldal készítői, gratula nekik, és részvétem azoknak akiket behúztak. O.o De nekem sajnos ez felejtős.
Az elfogadás azért jön ide, mert most már tök jól "feladtam" azt az ideát, hogy nekem meg kéne felelni másoknak, legyen az a társadalom, legyen az emberek csoportja, vagy egy személy. Ismerem a sorsot meg az életet már annyira, hogy tudjam, hogy megint az a "keresem a kulcsot de nem találom" szituáció lesz, tudjátok mikor keresel valamit és csak akkor találod meg, amikor már végképp el is feledkeztél róla. XD
A szeretethiány azért néha nem kellemes, ezt bevallom, és egyszerűen utálok egyedül aludni, ez már így marad azt hiszem...
De majd idővel változnak a dolgok és jön valaki aki elfogad olyannak amilyen vagyok és nem kell a kedvéért változnom és ő is olyan lesz akit én kedvelek. :) Az ember nem változik, mindig ugyanolyan marad, de idővel másképp csinál dolgokat és máshogy áll hozzá dolgokhoz. A lelkünk, a hozzáállásunk, sok kis általános dolog ami minket önmagunkká tesz, az életünk végéig elkísér és ugyanolyan marad. Ez ellen kár küzdeni. :)

Kicsit mostanában (jó pár hónapja) antiszoc vagyok, ezt is tudom, de sajnos nem mindenkinek ugyanolyan könnyű ismerkedni és új embereket megismerni, keresni. A Tumblr őszintén szólva sokat segít. Nem abban, hogy új ismerősöket találjak (ebben is segít kicsit, de sok mindent nem érek el azzal ha a fülöp-szigeteken lesznek barátaim sajnos), inkább csak abban, hogy jó kedvem legyen továbbra is. A sok aranyos kutyákok, sütik, kaják amiket látok, a király/aranyos vagy épp szexi anime képek, meg a sok természetfotó, gyönyörű tájak japánról... Már messziről elkerülöm a darkos posztokat mert azok pillanatok alatt lehúznak ha hagyom hogy abba az irányba klikkelgessek, így ezek a boldog posztok amiket mindig megosztok, nézegetek, állandóan elfogadható szinten tudják tartani a jó kedvem. ^^

Furcsa egyébként, az agyam még most is ragaszkodik egyes emlékekhez és nem enged el csomó mindent, és néha emiatt gondolkodóba esek, de ez végülis szerencsére "semmi súlyos", immár csak mosolyogva eszembe jut pár dolog, elgondolkozok rajtuk, hümmögök egy-kettőt, aztán megyek tovább.

Na megyek vissza a könyveimhez. ^^
(Amit most olvasok: J.R.R. Tolkien : A Szilmarilok  (jobb mint a biblia höhö) )