Kb két napot töltöttem csak el takarítással amíg itthon voltam.

Én nem akarok senkit minősíteni vagy ítélkezni dee... Hát őszintén szólva jó hülye vagyok hogy azt mertem mondani amikor otthon voltam az albiban, hogy rendetlenség meg kosz van... XD
Csak azt nem értem, hogy ilyen szintű kupiban meg koszban hogyan tud valaki mindennapi életet élni. Mikor bármit le akar tenni az ember az asztalra, másik három dolgot kell odébb tenni, ahhoz hogy megtegye. Szóval neki is álltam rendet rakni, gondoltam kezdem a konyhával, meg a mosogatással. Na most ahhoz hogy eljussak addig, hogy egyáltalán nekiállhassak mosogatni, kb 2-2,5 órán keresztül pakoltam, szemetet szedtem, rendet raktam, port töröltem, pultot takarítottam. Aztán utána mosogattam, akkor ahol a százezerféle mosogatnivaló volt, azt a részét is kezelésbe vettem a konyhának... Hát elég durva volt. :D

Leginkább az volt még kemény, hogy még ki sem nyitottam a hűtőt, de már 4 féle romlott kaját összeszedtem. x_X
De legalább találtam egy pár csokit, kekszet meg apróságot, amik már évek óta ott vannak és talán nem enné meg senki csak én, úgyhogy azokat eltettem, ahelyett hogy kidobnám. XD
Aztán kitakarítottam a hűtőt is, kiszedtem onnan is a romlott kajákat amik már nem tudom mennyi ideje ott vannak, talán már régebb óta mint mikor legutoljára otthon jártam, márpedig az is elég régen volt...
A bontatlan kefirek, tejfölök szavatosságát meg sem mertem nézni, azokat csak ott hagytam... Még kb tavaly óta ott lehetnek. XD

Utána meg már egyszerűbb dolgom volt, csak a lakás többi részén elpakoltam az asztalról mindent a helyére, port töröltem, ágyat megcsináltam, pokrócokat, törölközőket hajtogattam, helyükre tettem, stb. stb. Akkor már volt olyan állapotban a lakás hogy azt mondjam, oké most már bejöhet valaki egyáltalán, anélkül hogy én szégyelljem magam. XD
A porszívózást, felmosást már másnapra hagytam, így legalább mikor eljöttem, szépen pikk pakk rendben hagytam ott mindent. X3 Bár biztos vagyok benne hogy ha anyám felhív úgyis csak a lecseszést fogom kapni, nem a köszönöm-öt, még nem tudom miért, de valami ezt súgja. De Akai-nak is megmondtam, hogy akkor Arzén-san módjára fogom és leteszem. XD

Nem tom, most már úgy nagyon nem érdekelnek az ilyen dolgok, inkább azt csinálom amit akarok. Most hogy frankón sikerült elfogadni aki vagyok és elhitetni magammal azt, hogy jó vagyok úgy ahogy vagyok, nem kell megfelelnem senkinek, és csak éljem az életemet úgy ahogy szeretném és ne támaszkodjak senkire (vagy legalábbis ne annyira, hiszen a közeli barátaim itt vannak nekem), így már sokkal kevesebb dolgon aggódom, sokkal lazább és sokkal boldogabb, vidámabb is vagyok.
Sajnos egy kicsit ez azt a következményt is maga után vonta, hogy kicsit ridegebb vagyok az emberekkel, legalábbis azokkal akik nem az említett baráti körbe tartoznak. Ez azt jelenti hogy most már nem haverozok annyi mindenkivel meg annyira nem befolyásol az amit nekem mondanak, "nem tartom olyan nagyra", mint régen, nem veszem magamra. Felfogtam, rájöttem, hogy az emberek többsége aki körülvesz, nem vesz komolyan, és nincs rám szüksége igazán, így inkább azokkal foglalkozok, akiknek tudom, hogy szükségük van rám és szeretnek. :) Ez bőven elég, és nem pazarolok energiát hogy kétségbeesetten keressek olyanokat "akiknek megfelelek", aki nem fogad el úgy ahogy vagyok és nem érdeklődik felőlem, annak nem is vagyok elég fontos ahhoz, hogy az élete része legyek, és kész. ^^


Ja és ma levettem kicsit a nyakláncomat, mert kezdett kioldódni a csomó. Kb 5 éve van rajtam folyamatosan, egy nap szünet nélkül, olyan érzés volt levenni nagyjából, mint mikor egy tűt kihúznak egy érből, vagy egy szálkát kihúzol a kezedből ami már hosszú ideje ott van. O_o Annyi különbséggel, hogy ezt úgy értem, hogy az a kellemes, ha rajtam van. XD
Mondjuk nehéz megérteni, de ha olyan hasonlattal élek, hogy a bilincs biztonságot ad, az úgy oké? XD
Nem. OwO
Illetve legtöbbeknek nem. X3