Akire nem kíváncsi senki, hamar megöregszik

Eléggé hogyismondjam a helyzet. Tulajdonképpen úgy tudnám megfogalmazni, hogy semmilyen.

A héten többször is fellátogattam a blogra, és igen, mindig eszembe jutott, hogy na, most írni kéne valamit erről, meg arról amit érzek... Aztán miután két három percig néztem a villogó kurzort a fehér felület előtt amit karakterekkel szeretnék megtölteni, újra meg újra bezártam, és ott hagytam a lapot.
Szerettem volna írni, de úgy érzem, megint csak panaszkodni tudnék. Ami részben annyira nem zavar mert ez úgyis egy ilyen "rinyablog", vagy legalábbis kicsit az utóbbi időben azzá vált, másrészt pedig mikor ezt a blogot írom, nem nagyon érdekel, hogy kik azok akik olvassák. Tudatomban benne van, tudom, hogy kik olvashatják ezeket a sorokat a gép előtt, de nem hat meg különösebben, ezért írok le őszintén mindent ami bennem van. Nem tehetek róla, hogy most ez van bennem, nem én választottam... Úgyhogy sajnálom, de csak ilyen bejegyzést tudok most írni, mert ha azt írom le ami bennem van, márpedig azt akarom, sehogyan sem fogok tudni belőle semmi vidámat meg pozitívat kikerekíteni, ha egyszer nincs miből. Eminem egyik dalszövege jut eszembe:

"It's like my mother always told me;
[Eminem Impersonates His Mom]
Rana Rana Rana Rana Rana Rana Rana Rana Rana Rana,
and codeine and goddamit, you little motherfucker
If you aint got nothin' nice to say then don't say nothin'!!!

Uh...
Fuck that shit, bitch, eat a motherfuckin' dick
Chew on a prick, and lick a million motherfuckin' cocks per second
I'd rather put out a motherfucking gospel record!!!"

Ez a rész XD

Már hogy az jut erről eszembe, hogy ha mást nem tudok csinálni csak rinyálni, akkor miért nem fogom be, nem? XD Hát csak azért mert ez az én blogom, meg úgy döntöttem, mégsem privátban írom le mert úgy nem vicces. OwO Úgyis csak az olvassa aki akarja.

Sokat olvasok mostanában.
Nagyon sokat.
Megvan az ebook olvasóm, és azóta szinte le sem teszem, múlt héten kaptam meg de már 80%-ot befaltam egy 700 oldalas könyvből. És van még vagy 7000 könyvem, úgyhogy elleszek. :D Ami aggaszt az csak az, hogy hogyan repül az idő körülöttem, de erre egy kicsikét később térjünk vissza.
Szóval végre olvashatok újra és belemerülhetek a történetekbe és nem agyalással töltöm el az egész napot vagy kockulással.
Ahogy Tenshi-chan írta nekem:
"Tudod, nekem sokáig a könyvek voltak a lelkitársaim.*.*"Igen, tudom... De valahogy nekem mégis szükségem van valakire aki hús-vér lelkitárs, hehe. :) Ez olyan, mint mikor az ember nem tudja még, hogy a csoki finom mert még nem kóstolta, és nem is érez igényt rá hogy egyen, hiszen még nem tudja milyen. Miután az ember megérzi, milyen az mikor van egy másik fele, onnantól már nem akar fél emberként élni. Na de már megint kezdem, inkább be is fejezem nem folytatom..

Szóval sokat olvasok és ezzel elvagyok. Sok minden mást nem csinálok, főzögetek itthon, melózok, kockulok... Kicsit idéznék a másik blogomból:

"No matter how many people tells me to be social and get to know other people, it's just NOT WORTH IT. The first reason for that is, i am very much different than others at my age... I don't go to parties, clubs... I don't drink alcohol, nor do i smoke, and i actually hate drunk people around me, and i hate if someone smokes near me. If i just notice someone smoking in front of me on the street, i rather speed up to get in front of them, or just stop until they go far away enough.
I don't listen to the stupid disco hits that everyone listen to, and i can't stand too loud music because my hearing is pretty sensitive.
I do martial arts, train hard, play games, listen to a wide variety of music, a lot of japanese, vocaloid, anime musics, movie soundtracks, pop, rock, jazz, blues, etc. etc., i like to go hiking and do all kinds of sports, and i love cooking. And of course there's anime.
Everyone is so hyped around walking dead and game of thrones and i'm sure it's cool but i'm still not interested and like animes better. :/

Well the thing is, all these things, the things that make me "ME", separates me from all the people around me nowadays. This is something i can't really do anything about. I say that, because i won't be like someone else, just to be accepted... This is not a way for me to accept, i won't give up my personality and my individuality just to make friends i can hang out with but when we are not together it's like i don't even exist. Because most of the friendships nowadays are like: Oh, we're together, party party we are best friends yay! And when you go home and try to make contact or go out for a walk and talk with someone they're like OMG what do you want from me so weird lol (and this goes for everyone, not just boys or girls)."

Egyébként nem emlékszem, mikor váltam ennyire introvertálttá, vagy mikor billent át a mérleg. Vagy lehet, hogy mindig is ilyen voltam? Arra meg már nem emlékszem.

Mellette amúgy edzek mint az állat, lassan menni fog a 3x20 húzódzkodás... Lehet hogy mégis menni fog hogy elérjem Makoto-senpai hátizom-szintjét? XD Minden hétvégén kimegyek úszni, néha egyedül, néha Akai-sannal, mikor egyedül vagyok akkor úszok hosszakat is, mikor együtt vagyunk inkább labdázunk mint a fókák. X3 :D
Aztán csocsózunk egyet az Auchanban ahol ingyen lehet nyomatni... X3
Nem mondhatom annyira, hogy unatkozom, mert elvagyok, Tumblizgatok, játszok, főzök, nevetek azért... De ha nincs kivel megosztani, nem igazán élvezem. Na de majd lesz máshogy is valamikor.

Most egyelőre semmi mást nem tudok mondani.. kissé üres vagyok, bocsánat.

Addig is itt egy vers az Eragon-ból, amit olvasok... helyettem:

"Elröppensz, tovaszállsz
Hegyen át, völgyön át,
Messzi földeken,
Elröppensz, tovaszállsz
Hozzám vissza nem találsz...

Elmentél, itt hagytál engem,
Elvittek tőlem a holnapok,
Elmentél, itt hagytál engem,
S én várlak, míg meghalok..."