Hó helyett köd van idén karácsonykor. : /
Pedig olyan jó lenne egy kis hó... : ) De persze pont most kell melegfrontnak lennie itt az ország fölött.

Olyan magányos vagyok... Tudom, nem kéne panaszkodnom, de egyszerûen most rám jött egy kicsit. Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb idõben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül elõkerül egy réges-régi fénykép, a youtube-on rátalálok egy évek óta nem hallott dalra, vagy csak megérzek valahol egy ismerõs illatot.
Emlékeztet azokra az idõkre, mikor még nem ismertem Õt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az idõt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül... váratlanul. Utána szép lassan összekapom magam, csendben ülök és nézek magam elé és szépen minden visszatér a szokásos kerékvágásba. : ) Hirtelen jön, aztán hirtelen el is múlik. ^^

Sokkal jobban vagyok, csak az egyedüllét ami bánt. Azon gondolkoztam, hogy miért fáj az hogy most egyedül vagyok, hiszen máskor is volt már hogy úgy karácsonyoztam itthon a családommal hogy úgymond "egyedül voltam". Meg különben is, annyi de annyi ember van, aki egyedül van ilyenkor.
Aztán rájöttem, van egy szám amit ismerek és pont idevág. : )

"You can't quit until you try
You can't live until you die
You can't learn to tell the truth
Until you learn to lie
You can't breathe until you choke
You gotta laugh when you're the joke"

Talán így van az, hogy amíg nem tudja valaki, milyen, mikor valaki az életed része és mindig melletted van, milyen is igazán egyedül lenni. Miután már hozzászokott az ember a jóhoz, nehéz visszatérni a régi dolgokhoz, de már egyszerûen nem tudok, ez már más. Már nem tudom úgy élvezni az ilyen dolgokat egyedül, mert tudom hogy milyen jó mikor van valaki aki szeret és el tudod mondani neki, milyen fontos neked. Tulajdonképpen tudom mi hiányzik, az, hog boldoggá tehessek valakit. : )

Ez még mondjuk várat magára, szerintem még fog is elég sokáig, de legalább addig másokat igyekszem boldoggá tenni. ^^

 Nektek hogy telik a szünet, meg az ünnepek? Remélem jól ^^