HoriMiya meg dolgok

Na még mielőtt lefekszek írok megint egy kis rövidet, remélem holnapra már tényleg semmi nem marad a megfázásomból, mert nem súlyos ugyan de pont elég idegesítő hogy a szabadnapjaim gyógyulgatással kell töltenem, illetve ha visszamegyek a melóba holnapután, nem fogok gyógyulni és nagyon annoying lesz mindenkinek ha beteg vagyok. >w<

Befejeztem ezt a Horimiya nevezetű mangát is. X_x Túlságosan hamar elfogyott ez is, úgyhogy most nagyobb falat következik, de erről kicsit később. :D 
Nagyon tetszett, na meg az is tetszik, hogy csak úgy mint az Amaama to Inazuma, még mindig tart, csak míg az hetente, ez havonta jön új fejezettel, vagy max kétszer egy hónapban (sajnos. >.<). 
A fiú főszereplővel, Miyamurával nagyon együtt tudtam érezni, annál inkább, hogy a másik főszereplő, a lány karakter meg pont olyan személyiségre mint akivel az első komolyabb kapcsolatom volt. :D És mindketten gimisek, ahogy mi is voltunk. XD Persze ezek csak ilyen random hasonlóságok, de vicces volt felfedezni a párhuzamot. 
Miyamura karaktere viszont tényleg, szinte fájdalmasan magamra emlékeztetett. Az az ember, aki próbálja kerülni a feltűnést, kicsit nehezen ismerkedik, és ezért már általános iskola óta kiközösítették, megnézték, pletykáltak róla a háta mögött, és ez követte tinédzserkoráig, végig gimiben, ahogy azt kell. Annak aki nem ismeri, milyen az mikor egy barátod sincs a suliban, annak írom, hogy nem olyan rossz amúgy. Az ember hozzászokik, megbújik a sarokban, szinte eltűnik, én is hamar hozzászoktam. Gimiben már meg sem lepődtem, főleg mikor elkezdtek a klikkesedések, ekkor nekem még könnyebb dolgom volt, mert ugyanúgy egyedül maradtam, mint ahogy addig is voltam. 
Aztán jön valaki különleges, és mások is, és az ember el sem hiszi hogy ilyen van. Érdekes, de velem is ez történt, soha nem is gondoltam akkor (persze azért jóval fiatalabb fejjel), hogy akárki is közeledni próbálna hozzám, akár barátként, nem hogy még többként is. 
Szóval aranyos, szívmelengető kis történet, ilyen első szerelmes, szégyenlős, vicces szituációkat szülős slice of life manga, imádom. :D Nagyon sokat röhögtem rajta, volt sok aranyos rész, de úgy nagyon szomorú vagy stresszes jelenet nem volt benne, aminek örültem, pont annyi akciót tesznek bele amennyi kell. :) (Szerintem, mert nekem nem bírja a szívem a konfliktust XD) 

Viszont így, hogy ennek "vége" van, mármint hogy utolértem, valószínűleg nekiállok a Pandora Hearts-nak. Jobban mondva már el is kezdtem, és már most jobban tetszik mint az anime, imádom a grafikáját. Meg is van legalább a zenéje, tudom alatta hallgatni majd. :3 
Már az első fejezet láttán tudom mondjuk, hogy ez nem lesz olyan könnyű műfaj. :D Egyrészt Maka is mesélt egyet s mást róla, de észnél kell lennem, mert valszeg rohadtul bebonyolódnak a dolgok. XD Történetszálilag is, meg úgy általánosságban érzelmileg is elég bonyolult annyit már eddig is tudtam, de így, hogy elolvastam az első fejit, már előre jobban látom hogy meg lesz itt keverve a szalámi de nagyon. 
Már most sokkal több utalás meg nyom meg minden van mint az animében, de hát ez persze várható volt, sajnos az anime nem volt nagy durr a mangához képest amúgy sem, főleg ahogy be lett fejezve. Még jó hogy Maka elkezdte utána olvasni tovább, mert akkor nem is tudnám hogy ennyire epic meg komoly. 
Szal na, ennek is nekiállok, aztán meglátjuk mi lesz. :3

Jojéjt.