Most már muszáj OwO

Elvonási tüneteim vannak, ha nem blogolhatok... Nagyon régen nem írtam már, és igazából most se lenne éppen rá időm, de most már MUSZÁJ, egyszerűen nem bírok már nem írni, érzem, hogy írnom kell, mindegy miről, mindegy mit, csak írni, írni hogy kiírjak magamból mindent. O.O

Annyira sok minden történt az elmúlt két hétben, hogy egy bejegyzésben nem is tudnám leírni, így szerintem inkább majd szétbontom, hogy áttekinthetőbb meg befogadhatóbb legyen. :D Ahogy nézem, éppen 16 napja, hogy kiérkeztem az Egyesült Királyságba, és itt élek Londonban, és dolgozom. Ez egy jó előre megtervezett lépés volt, csak a megvalósítás dátuma, ideje nem volt világos egészen, és elég képlékeny volt, hogy mikor teszem meg ezt a lépést.

Félelmetes volt kicsit, főleg amikor az összes pénzemet amit sikerült összespórolnom, beváltottam egy idegen pénznemre, és ott álltam majd félmillió forinttal egy tök idegen ország repterén, szállás és állás nélkül. O.o Megint nagyon mázlista voltam, és áldom a szerencsémet, és örülök, hogy elég bátor voltam ahhoz, hogy erőt vegyek magamon, és a sok kockázat ellenére (mert voltak buktatók bőven, majd írok) bevállaljam a dolgokat.
Hittem benne hogy sikerülhet, és sikerült is. :) De csak mázlim volt, a hit nem mindig elég ahhoz, hogy a dolgok sikerüljenek sajna, van amikor bejönnek, van amikor pedig nem. Most bejött, és már aznap találtam szállást, a hely pedig ahol állást találtam, szerintem csodás, és nyugis, úgyhogy most ha itt meghúzom magam és szépen csendben fejlődök ahogyan azt szoktam, akkor megint feltörhetek amikor senki sem várja. :D

Nagyon meg kell fognom a pénzt, és óvatosan kell lavírozgatnom vele, de legfőképpen amiatt, hogy eldöntsem, mi legyen a maradékkal? Mármint azzal amit megspórolok, mit csináljak. Tudom, hogy leginkább most az otthon maradt elintéznivalókra kellene spórolnom és félretennem, de valamennyit magamra is szeretnék költeni. Értem ezt úgy, hogy esetleg a százezer éves laptopomat valami jobbra cserélni, vagy pedig egy normális telefont venni magamnak, szerintem utóbbi lesz, ugyanis nem csak szórakozásból kell, hanem hogy normálisan tudjak rajta internetet használni, a navigáció normálisan működjön, illetve hogy tudjak vlogolni. :)

Aztán más.
Még mindig semmibe vesznek az emberek. ^^" Nagyon érdekes megfigyelni, hogy mindig ugyanaz a tendencia, bármilyen környezetben is legyek. A munkahelyemet hozom fel most példának. Amikor odamentem, mindenki kedves volt, meg örültek hogy megismertek, meg szimpi voltam mindenkinek, ahogy általában kezdődik. Pár embert aztán jobban megismerek, de tényleg max 1 vagy 2 személyt, legfőképpen általában azokat, akik szintén nem annyira ragaszkodnak ahhoz, hogy egy közösség része legyen. Aztán jön az, hogy amikor már valamennyire ismernek ott az emberek (azaz nem igazán, csak kicsit, csak alig, nagyon nagy vonalakban), akkor ha bármi közös ebéd van vagy csak ott beszélgetünk egy kupacban, észre sem vesznek. Ha aktívan ki akarnám venni a részem a kommunikációból, akkor se nagyon hallja meg senki, és ha meghallják se nagyon reagálnak rá. 
Kicsit ilyenkor csalódott vagyok, mikor semmibe vesznek, de amikor persze nem a "klikkben" vannak ezek az amúgy egymástól független emberek, akkor meghallják amit mondok, meg ha valami tanács vagy segítség kell, akkor mégis mindenki hozzám jön. 
Ugyanez volt, általános iskolában, gimiben, főiskolán, mindenhol. Ott vagyok, de ha van egy csapat amihez lehet csapódni, akkor senki még csak észre sem vesz (komolyan, el is mehetnék, azt se venné észre senki XD), ha viszont segítség kéne vagy jó tanács, akkor mindenki keres mert engem tartanak megbízhatónak meg olyannak aki tud tanácsot adni. Most akkor hogy van ez?
Mindegy... ilyenkor csak csendben hagyom hogy mindenki semmibe vegyen, kicsit reménykedve az ellenkezőjében, de tudom hogy senkit nem érdeklek úgy igazán, mint mindig. Remélem, akkor legalább senki nem csodálkozik azon, hogy nem bízok senkiben és elszigetelem magam azoktól akik így semmibe vesznek de jópofiznak velem ha más nincs ott, vagy kell valami.
Nagyon elvesztettem a reményt , hogy majd megint jön valaki akit ténylegesen érdekel is az amit mondok, érdekli a stílusom, vagy amit mondok, nem csak a saját véleménye... Főleg itt, ha már otthon sem találtam ilyen személyt a jelenlegi barátaimon kívül, akik már az idők végezete óta velem vannak, vagy pedig 1-2 kivételes embert, akik meg már nem az életem része, tőlem nem függő okokból...

Szóval ez van. :) Nem bánkódok nagyon, csak kicsit beletörődtem már abba, hogy ebből a keretből nem tudok kitörni. Ez van, ez vagyok és kész. Nem vagyok az aki jópofizik másoknak csak azért hogy elfogadja mindenki, és ez manapság nem divat. Ahogyan megváltozni sem fogok mások kedvéért, vagy egy kis figyelemért. Esetleg olyan ember kedvéért tudnék változni aki meg is érdemli és akit én is érdeklek, nem csak engem ő.
Sucks to be me.~

Na, asszem most abbahagyom mert rossz kedvem lesz még a végén. :D Mindenesetre ez most jól esett, jó volt kiírni magamból a dolgokat meg kicsit rendbe rakni magam, most jobban áttekintem talán azt, hogy mit gondolok. Meg azért kicsit megnyugtat és reménnyel tölt el, hogy talán olvassák ezt páran, akit érdekel az, hogy mit mondok. :)

Hamarosan majd jövök egy kis élménybeszámolóval, meg pár tervvel. ^^ Cheers~