Agyarország

Avagy hogyan csináljunk a fából vaskarikát?

Hát nem így.

Elég durva, hogy hogyan alakulnak a dolgok itt magyarországon az elmúlt években... (Beszólt a helyesírás-ellenőrző, hogy a magyarország nagybetű... dikk megint)
Igazából a politikáról beszélni nekem is olyan, mintha a fogamat húznák, úgyhogy inkább nem beszélek konkrétan nevekben, úgyis mindenki tudja, mi a helyzet.
Kezdjük kb akkor amikor az únióba csatlakoztunk. Nagy remények, modernek vagyunk, jönnek majd az úniós támogatások juhéj, meg az euró, meg minden! Szuper!
Jöttek is a támogatások, aztáááán mentek is. Szépen a politikusok zsebébe, hiszen az adott projektet megcsinálták a kapott összeg negyedéből (vagy meg sem csinálták, vagy az a megcsinálás inkább egy szép magyar szóval , az "összebaszás"-al jellemezhető), a többi meg ment a vezetők segge alá audi, bmw, és egyéb formákban.
Jöttek a pártharcok, talán erősebben mint valaha. Emlékszem, 2000-től kezdve négy évente az egész ország full pirosra meg narancssárgára volt tapétázva! Táncolós kampányvideó, ígérgetések, kabaré, seggnyalás.
Aztán nyertek a vörösek. Jött az öröm (nekik) , a többiek meg fikáztak és csikorgatták a fogukat.
Aztán kiderült hogy nem olyan jó minden, jött a hírhedt-híres ELKÚRTUK. Hát el.
Aha! Mondták akkor a narancsok, hát ők elkúrták, na majd MI! Szavazzatok ránk!
Naná hogy nyertek hiszen senki nem akart olyanra szavazni, akiben csalódtak.
Sajnos ez sem különb.
Az ígéretekből maradt annyi, hogy nem folytatták ott, ahol a másikak abbahagyták, hiszen az hülyeség meg különben is hogy nézne ki már, hogy ugyanazt csináljuk mint ők, nem? Jön a négyes metró, meg ez meg az! Aha, azóta is jött, egészen idénig. Legalább humorosan fogja fel a magyar azt is, ha nyakig ér a szar, viccelődtünk, hogy majd az unokáink utaznak a négyes metróval először. XD De végülis megértük, és tök jó. Jött a telefonadó. Jött a csipszadó. Jött a rezsicsökkentés. Mínusz meg mínusz az plusz, ugye tanárnő? Ja várjunk, van még ott mínusz.
Aztán poénkodtunk, hogy jön majd ilyesmi hogy szexadó, meg internetadó, meg ...hé, várjunk már csak egy kicsit... O.o Na, faszom, drágul nemsokára a gumi is akkor...
Na mindegy, szóval jött ez is. Aztán jött az új oktatás is. Eddig volt államilag támogatott, most már csak akkor, ha elve felveszed a diákhitel 2-t, ami nem állami támogatás, csak nem kell addig kifizetned a tandíjat amíg befejezed a képzést. Azon dumálgattunk egy barátommal, hogy régen, mikor mi jelentkeztünk főiskolára/egyetemre, szörnyülködtünk, meg néztük, hogy de durva, hogy amerikában, meg kb mindenhol máshol neked kell fizetned a tandíjat, és hogy az milyen sok. Aztán most benőtt fejem lágyával fogtam fel, hogy igen ám, csak ott más a fizetés is.
Idehaza dolgozol, megkapod a fizudat, kifizeted az albérleted/lakáshiteled rezsivel, telefon, internet, közlekedés (kocsi/bérlet), megveszed a kajádat (ha nem te főzöd, aranyárban van), és hopp! Elfogyott. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy nem mentél sehová szórakozni, nem ruházkodtál... És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ha esetleg családod vagy gyereked van, hogy tartod el.

Egyre-egyre kevesebb az út, a választás, a szabadság. Köztársaságban élünk, és demokrácia van? Hát ahhoz képest rohadtul nem számít senkinek a szava, az tuti. Egyre kevesebb lehetősége van az embereknek, legyen az felnőtt, gyerek, diák, fiatal, vagy öreg.
Születnek a rendeletek, intézkedések, adók, fizetnivalók... A kiskirályunk és a politikusaik azt csinálnak amit akarnak, lényegében diktatúra van, hiszen senkinek egy szava nem lehet. Teljesen legális diktatúra ez, ahol senki nem szólhat bele abba, mit csinálnak a nagyhatalmak, hiszen akkor még ő lesz lecsukva. Nem pedig azok akik milliárdokat sikkasztanak.

Na de mindegy is, csak hová vezet ez? Mindenki menekül, könyörgöm. És azt szeretnék elérni, hogy a fiatalok maradjanak itthon, gyarapítsák az itthoni tudást, szakértelmet. Ehhez képest csökken a fizetés, emelkedik az adó, csökken a munkahely, emelkedik a fizetnivaló. Semmi olyat nem tesznek, ami miatt akárki itthon akarna maradni, főleg a fiatalok.
Szeretem a hazámat. Szeretem az országot, a növény-és állatvilágot, a hegyeket, a pusztákat. A szép lányokat, a paprikát, a paradicsomot, az utánozhatatlan ízeket, legyen az zöldség/gyümölcs/hús/pékáru, utánozhatatlan az egész világon, a Balatont, az állatokat, az időt, mindent. De utálom azt, amit vele tesznek. Minden és mindenki tönkremegy, egyre nagyobb a káosz, börtönné alakul az ország, ahol már nem lesz mosoly, nem lesz gondtalan élet , csak a gond, a keserűség meg a stressz és elégedetlenség.
És nem, nem azért mert a fiatalok kimennek, mert NEM az ő dolguk, hogy a körülményeket amikben felnőnek, amiben tanulnak, megváltoztassák.

Komolyan mondom, azt várom, hogy mi lesz a következő lépés mi lesz, mert egyre nevetségesebb. Még szerencse, hogy a magyar érti a viccet, meg a fekete humort, és tudunk nevetni még akkor is, mikor mondjuk, hogy "az a vicc, hogy ez nem vicc!", mert már annyira ridiculous, hogy csak röhögni lehet rajtuk. Na meg eddig is túléltük, valahogy túléljük majd továbbra is, nem?
De, túlélni azt tudunk. Csak élni nem.

Az USA segíteni akart nekünk többször is, tanácsot adni, látván kiskirályunk tevékenységeit. Úgy le lettek hurrogva meg leszarva, hogy most már a követeinket sem fogadják, de persze erre megsértődtünk mi is (a nagy arcok fentebb), és mi sem engedjük be őket, Orbánnak ne adjon senki tanácsot, tudja ő hogy mit csinál meg mi a jó magyarországnak! Még több stadion, hiszen úgyis olyan jók vagyunk vízilabdában és kézilabdában fociban!Úgy fogunk járni, hogy egy idő után már elmenekülni sem szabad majd innen. Az idegen (és normális, tehetős) államokból kitiltják majd a magyar bevándorlókat, hogy mi ne menjünk oda, a kormány meg majd szépen nem engedi kimenni a fiatalokat élni, dolgozni külföldre.
Az mindegy, hogy éhen halunk.
Az senkit nem érdekel.
De legalább itthon tesszük!