Te túl kedves vagy

Az egész életem során megkaptam ezt, már több embertől is. A tény, hogy nem tudok haragudni azokra, akiket csak egy kicsit is kedvelek... Sőt, még csak kedvelnem sem kell.
Bárki, akin látom, hogy segítségre, vagy csak egy pár jó szóra van szüksége, segítek, és sosem várok vissza semmit. Még akkor is, ha kinevetnek, vagy kihasználnak, vagy bármi ilyesmi történik. Nekem nem kell az, hogy előnyhöz jussak csak azért, hogy másnak segítek valamiben.
Ha kihasználnak, azzal is tisztában vagyok, ahogy a hibáimmal is tisztában vagyok. Mégsem feltétlenül bánom, ha ez történik. Mondjanak akkor mazochistának, vagy őrültnek, vagy egyszerűen csak hülyének, akkor az vagyok, nem érdekel. Én akkor is kedvelni fogom azt akit kedvelek, hogyha még az illető utál is.

Egyszerűen így vagyok összerakva. Másképp. Vagy rosszul. Nem tudom.

"Te mindenkivel túl kedves vagy, ez lesz a veszted."
"Mindenkinek csak segíteni akarsz, ebbe fogsz egyszer beledögleni.XD""Miért segítesz olyanoknak akik meg sem érdemlik?"
"Miért van az, hogy mások problémái miatt jobban aggódsz, mint a sajátjaid miatt?"

Ilyen, és ehhez hasonló mondatokból, kérdésekből kapok mindig az évek során. Folyton visszatérő "probléma" ez, de egyrészt nem tudok, és talán nem is akarok ezen változtatni. Lehet, hogy túlságosan jóhiszemű vagyok, hogy hiszem, hogy a másik fél is hasonlóan gondol rám és értékel mint én őt? Nem, nem hinném, ugyanis ezt sosem vártam el senkitől. Mint az életben, itt is a maximumot nyújtottam csak, és nem vártam vissza semmit. Mindent odaadok amim van, és mindennek örülök, amit kapok. Nem hagyom magam átverni senki által, főleg nem direkt, és nem hagyom azt, hogy gonoszkodjanak velem, és direkt kihasználjanak, mert hülye azért nem vagyok... De akkor sem tudok haragudni senkire, aki bántott, ha egyszer bocsánatot kér, vagy megbánta. De az is előfordul hogy már rég nem haragszom az illetőre, annak ellenére hogy bántott, de lelkiismeret-furdalás miatt, vagy egyéb ok miatt, hogy egyszerűen nincs már rám szükség, nem beszélünk, és később mégis úgy beszélek vele és úgy örülök neki, mintha tegnap beszéltünk volna és legjobb barátok lennénk. Ha egyszer bennem úgy él, és az emlékek megmaradnak, akkor miért kellene másképp viselkednem? :)
Nem szeretek senkit kevésbé attól, hogy nem beszélek vele egy ideig, vagy sokáig nem látom. Ugyanúgy kedvelek és szeretek mindenkit mindig, ha már egyszer megkedveltem. ^^
Sajnos visszafelé ez mondjuk nem annyira igaz. XD Mondjuk ezen csak azért nem csodálkozom, mert az utóbbi időben rájöttem, hogy tévhitben éltem. Azt hittem hogy nem így van, de igen: Nagyon is helyettesíthető vagyok, illetve felejthető.
Ha nyitva tartottam volna a szemem eddig is, talán hamarabb észrevettem volna; Az emberek elfelejtenek engem. Egy ideig jó vagyok nekik, de hogyha már később nincs szükségük rám, ott hagynak, és utána ha beszélünk, már csak az vagyok, akinek annyit mondanak:
-Á, szia, hogy vagy? Tök rég beszéltünk!

De a válasz nem érdekli őket.

Nagyon régen éreztem magam ennyire egyedül. :(

Ma sikeresen elbasztam itthon a hűtőt. Nekiálltam jégteleníteni ahogy szoktam, és a késsel valahogy sikeresen megszúrtam a hűtőrendszer és a gáz mint az akciófilmekben spriccelt kifelé a lyukon. Én kinyitottam ajtót-ablakot, és gondolkoztam, hogy akkor most mi legyen. Mivel szar régi a hűtő, meg kicsi is, nem is érné meg megjavíttatni sem, mivel a javítás és hűtőgáz töltés kb 20-ezer lenne , 20-ért meg találtam használt, jó állapotban levő hűtőt innen nem messze, fél év garanciával és nagyobb férőhellyel, csak hát... Ugyebár pünkösd hétfő van, hogy rohadjon meg. :D Végülis ilyenkor kell tönkrevágni a hűtőt, most a kaják meg minden ott rohadnak a fürdőkádban, a mélyhűtős cuccok arra várnak hogy felolvadjanak teljesen és megrohadjanak, a sima hűtős cuccok meg szépen óráról órára veszítik el a szavatosságukat. Holnap meg dolgoznom kéne menni és pillanatnyilag szólni sem tudok senkinek, hogy nem megyek, szóval fasza világ van... Holnap jön haza a lakótársam is, de így nem nagyon lesz kaja, vagyishát ha minden megromlik akkor nem... Talán a félig kiolvadásban levő nudlinak neki kéne állnom megfőzni. Majd berakom a hűtőbe, ha ha ha. XD

Na mindegy, szóval jó kis szabadnap ez így, még jó hogy hosszú hétvége van és pihenhetek, lol.

Tényleg kéne valami társaság.