Imádok sötétben, esõben vezetni. Szeretem az érzést, amikor kisétálok a kocsihoz a zuhogó esõben, beülök, becsapom az ajtót és csak hallgatom a csöndben, hogyan kopog az esõ a szélvédõn és a tetõn. Kicsit gondolkodok, elindítom a motort, fényszóró+ablaktörlõ be, aztán gyí.
Száguldok a fõ úton, sehol a közelben egy másik kocsit nem látni. Rádió nem kell, csak hallgatom a motort meg az esõt. Szép, ahogyan csillog az aszfalt, ahogyan az esõ elhomályosítja a szélvédõt. Még jobban szeretem ezt, mint mikor csak simán utazok busszal, vagy vonattal, ilyenkor valahogy ha én vezetek, még jobban lehet gondolkodni. Aztán megállok mikor megérkezek, leállítom a motort, de az agyam tovább pörög. Csend van ahogy a kocsiban, ebben a mozgó kicsi szobában ülök egyedül, de mégsincs csend mert az esõ még mindig zuhog.

Gondolkoztam rajta, hogy letiltsam-e a hozzászólási lehetõséget a blogomon... Nem tetszett nagyon, hogy egyesek beleszólnak, mások hogyan, mit írnak , a SAJÁT blogjára... De aztán úgy gondoltam, nem baj, nem fogom, ugyanis mindenki azt gondol amit akar, és nem akarom elvenni a lehetõséget azoktól akik tényleg olvasnak és néha szeretnének hozzászólni építõ jelleggel is. : )
Aki meg csak kritizálni akar, azt is elolvasom végülis... szabad országban élünk. XD A való életben is meghallgatok mindenkit udvariasan, még akkor is ha nem érdekel mit mond. ^^ Másrészt meg akinek nem tetszik amit írok az logikus hogy úgysem fog olvasni. : ) Legalábbis gondolom, ez lenne a logikus.

Ja a hétvégém egyébként frankón el lett cseszve, úgyhogy valszeg nem nagyon fogok hazajárni az elkövetkezendõ... hmm egy évben? XD Nem szeretem amikor olyan feladatokat zúdítanak a nyakamba amikrõl elõre nem szólt senki , meg meg sem vagyok kérdezve hogy van-e kedvem ehhez vagy ahhoz, csak elõre terveznek velem meg a nevemben döntenek dolgokról. -_-'

Na jó éjt mindenkinek, megyek kajálni. OwO